Bátran mondhatjuk, hogy Azahriah fellépése a Sportarénában poptörténelmi esemény volt - mint a koncert előtt a kivetítőn (később pedig élőben is) felbukkantó Erős Antónia és Szellő István mondta, 21 évesen ő a legfiatalabb előadó, akinek ez sikerült. Beszámoló.
Azahriah életkoránál is fontosabb, hogy kevesebb mint két évvel az első átütő sláger, a Mind1, és kevesebb mint egy évvel az első magyar nyelvű album, A ló túloldalán megjelenése után jött össze az Aréna telt ház. (Ami amúgy a kapacitást tekintve nem nagyságrendekkel több, mint a Budapest Park, de mondhatjuk, hogy a jelképi ereje nagyobb: itt tényleg csak a legnagyobbak lépnek fel.). Az külön öröm és egyáltalán nem magától értetődő, hogy - ahogy az album kritikájában írtam -, ezt olyan zenével érte el, ami jó ideje a legizgalmasabb dolog, ami a magyar mainstream popban történt.
ITT VAN MÉG SOKKAL TÖBB KÉP A KONCERTRŐL!
Számomra nem az volt a fontos kérdés, hogy "profi"-e ez előadás. Ma már szerencsére mondhatjuk, hogy nyilván az volt. Hozta a kötelező vizuális elemeket, óriás kivetítő, táncosok (köztük balettosok), tűz, miegyéb; plusz néhány extrát, amik közül a néha a magasba emelkedő pódium dramaturgiai funkciójára nem jöttem rá, de pl. a Tisztán iszom alatt a színpadi kifutón fel-alá kocogó emberek tényleg megleptek.
Izgalmasabb kérdésnek tűnt nekem, hogy Azahriah emberileg mit kezd ezzel a helyzettel. Miközben előadóként, zenészként hozta azt, amit várni lehetett, a felkonfok egy része (számomra teljesen hitelesnek tűnő módon) arról árulkodott, hogy alázatosan, mi több, meghatódottan viszonyul ahhoz, hogy hol van, hova jutott, és tudja, hogy ezt elsősorban a rajongók elkötelezettségének köszönheti. Ez persze valamennyire mindig így volt, de ma még inkább így van (nem a rádiók csináltak slágert még a Mind1-ből sem, pláne az azóta megjelent dalaiból), de ettől még számos példát láthattunk arra, hogy ezt mégis el lehet felejteni.
Ami a zenét illeti, persze egy Aréna-koncert nem a zenei kísérletezés terepe; igazából egy számban hallottam izgalmasnak tűnő újítást: a Téveszmék egy hosszabb, kicsit technoid és dobolós kiállást kapott. Emellett a koncert első részében a számok nagy részét rockosra hangszerelték át, ami viszont nem tűnik jó iránynak. Túl sok izgalmas zenei részletet kellett így beáldozni, és cserébe igazából csak több gitárszólót kaptunk, amik önmagukban nem voltak túl izgalmasak. Miközben a közönség már az elejétől kezdve - még a néhány ki nem adott dalnál is - lelkes volt, látványosan még jobban felpörgött az Aréna, amikor Desh megérkezett, és ezzel nagyjából párhuzamosan elektronikusabb lett a megszólalás.
Beszámoló: Rónai András. Fotó: Lékó Tamás
