"A Kukásautónál törtem össze lelkileg" - Desh-interjú

Azahriah mellett robbant be, de a Kukásautó óta szólóban is az egyik legnépszerűbb előadó itthon. Desh először beszél mélységében arról, hogyan élte meg a befutást, miért lett pánikbeteg, és miért volt keserves az első nagyon sikeres éve. Volt kisebbségi komplexusa Azahriah mellett? Melyik dalától tudna hányni? Honnan tud ennyi jó flow-t? Mit jelent neki a győri roma utcazenész, Luigi? Deshsel a még idén érkező új lemezéről, önálló koncertjeiről és arról is beszélgettünk, meddig fognak még együtt zenélni Azahriah-val. Ez a Recorder magazin 107. számában megjelent interjú bővített változata.

Te is focistának készültél eredetileg, mint Beton.Hofi. Nagy szerelem volt?

Óriási, csak nem volt hozzá akkora tehetségem. A Testvériségben – a Rákospalota csapatában – meg a pestújhelyiben játszottam, legalja osztályokban. Többet ültem a cserepadon, mint amennyit a pályán voltam. De jó volt, mert sportoltam, és fain volt a brigád. Aztán 17 évesen abbahagytam. Kényszernek éreztem már az edzéseket, meg elkezdtem cigizni, és ha futottam, úgy éreztem, megfulladok.

A dalaidból lehet tudni, hogy szegénységben nőttél fel, de amúgy milyen gyerekkorod volt?

Nem mondhatnám, hogy rossz gyerekkorom volt. Csak utólag lett az. Akkor még nem éreztem a súlyát annak, hogy szegények vagyunk. Kamaszként jött rám nagyobb nyomás, amikor már tudtam, mi az a pénz. Rossz volt, hogy mindenkinek volt új cipője, ruhája, én meg ugyanabban a ruhában jártam egy hétig. Az tönkrevágott. Amikor befutottam, utólag zúdult rám minden szarság, a sok régi, elnyomott érzelem.

Az is, hogy „Gyerekkorom óta nem hittek bennem / Bármit csináltam, az mindig rossz volt”? (Adieu)

Ez már a zenélésről szól. Középiskolában kezdtem el zenélni, és volt egy karaoke délután a suliban, ahol berakták az egyik dalomat, hogy röhögjenek rajtam. A gyerekek nagyon szemetek tudnak lenni, és fel se fogják, mennyire megbántják a másikat. Aztán ezek összegyűlnek, és lelki roncs leszel. Én is úgy voltam vele, hogy hagyom a fenébe a zenélést.

Miért nem hagytad?

Nem vagyok egy kitartó személyiség. Minden héten kitalálok valami hülyeséget, hogy mit akarok csinálni, aztán abbahagyom. A zene volt az egyetlen, ami érdekelt, és ami gyógyított is. Az első dalomat egy nagy gyerekszerelem után írtam, és sokkal jobban lettem. Utána ráálltam arra, hogy kiírjam magamból a szerelmi bánatot. Adott egy dopaminlöketet, hogy ez a dal az enyém, ezt megcsináltam, tetszik. Közben minden héten feladtam, mert négy éven keresztül 10 ezres volt a legnagyobb megtekintésem. Amikor már kukás voltam, a fizetésem felét ráköltöttem a klipekre, és mindig letörtem, hogy kevesen nézik. De csak egy hétre adtam föl, aztán nyomtam tovább, mert ez az, amit szeretek.

2018 körül bekerültél egy cigánypopos közegbe, több dalod és közreműködésed is megjelent, például Merci B-vel, Dineróval, Molineróval.

A haveromnak, Goldreynek volt egy stúdiója, mondta, menjek át, megcsinálja nekem ennyiért a dalomat. Akkor még azt se tudtam, mi az a stúdió, franc se akart pénzt költeni rá. Az első számomat egy pálcikamikrofonnal vettem fel, nekem tökéletesen jó volt úgy is. Aztán egyszer átmentem csak úgy, szétnézni. Elsörözgettünk, és a legjobb barátok lettünk. Végignyomtunk egy teljes procedúrát, albumokat, mindent. Ezek még semmitmondó dalok voltak, de valahol el kellett kezdeni. Aztán 17 évesen kirúgtak a suliból.

Miért?

Azt inkább nem mondanám el.

Illegál?

Nem az. De nem szép. Túl rossz gyerek voltam. Szemtelen. Idővel összegyűltek a dolgaim.

Szóval kirúgtak, és elmentél kukásnak?

Igen. Nem fizetett olyan rosszul, mint más melók, és nem kellett reggeltől estig az irodában ülni. Örülök, hogy kukás lettem, mert ha ez nincs, én se lennék most itt. A másik, hogy sokat tanultam az öregektől. Egy nap alatt láttam vagy 150 új arcot. Ma már rögtön tudom valakiről, hogy fain gyerek, vagy tartani kell tőle. Kukásként sokszor megjártam. Jót beszélgettünk, aztán felköpött a főnöknél. Akkor nem láttam benne a spiclit. Ma már igen. Csak az volt a baj, hogy szégyelltem, hogy kukás vagyok.

Miért?

Nem tudom. Gyerekkorom óta szégyenlős voltam. A boltig nem mentem ki egyedül. Amikor nagyon szegények voltunk, és csöves ruhákban jártam, befeszültem, hogy ne nézzenek. Persze szartak rám, senki se nézett, én mégis bestresszeltem, mert tudtam, hogy az egyhetes gatya rajtam, hiába van kimosva minden nap. A kukákat is maszkban szedtem, nehogy felismerjenek. Ez nyilván hülyeség, de még kölyök voltam, a tököm se szállt le rendesen, és ha vannak gazdag gyerekek a környezetedben, akkor mondhatják neked, hogy ne szégyelld, hogy kukás vagy. Utólag megbántam, hogy szégyelltem, azért is írtam meg a Kukásautót. Azoknak a fiataloknak szántam ezt a dalt, akik szintén szégyellik magukat, hogy lássák, én is voltam olyan erős, hogy felvállaljam az egyik legrosszabb élményemet.

Mit éreztél, amikor a Kukásautó nagy sláger lett? Hogy ez sorsszerű volt?

Semmit.

Semmit?

Semmit. A Kukásnál törtem össze lelkileg. Azi a nyáron kivett a kukásoktól, és elvitt magával koncertezni. Volt már két húszmilliós slágerünk, a Rét és a MIND1, de én tudtam, hogy a koncertekre nem azért jönnek el az emberek, mert szeretnek engem. Tök jó, hogy ott vagyok, de Azahriah-ért rajonganak. Jól éreztem magam Azi mellett, de bebeszéltem magamnak, hogy én nem fogok befutni. Koncertről koncertre nőtt a bázis, és az Insta live-ok miatt megszerettek engem is, de azt gondoltam, ha nincs Azi, én se leszek. Aztán amikor kileakelődött a Kukásautó, és nagyon nagyot ment TikTokon, azon görcsöltem be, hogy akkor már nem fog nagyot menni, amikor végre megjelenik, mert túl sok idő telt el a leak óta. Aztán kikerült, és egy nap alatt egymillió megtekintés jött rá. Aminek nyilván örültem, de nem úgy, ahogy azt elképzeled. Hogy sírni fogsz, zokogni fogsz, mulatni fogsz. Nem megkönnyebbültem, hanem még jobban befeszültem. Na, most mi lesz? Egyslágeres előadó leszek? Akinek összejön egy nagyobb sláger, az mind belebolondul abba, hogy utána még egy ilyet akar írni. De olyat nyilván nem lehet. Ezt el kell engedni.

Neked mennyi idő után sikerült?

Kábé öt hónap. Addig sokat szenvedtem rajta. És annyi teher zúdult rám azáltal, hogy én is felkerültem a térképre, hogy kijött a pánikbetegségem.

Az mennyire volt súlyos?

Nagyon. Reggeltől estig szédültem. A tavalyi volt az első nagyon sikeres évem, de nagyon keservesen éltem meg.

Mikor jött elő a pánikbetegséged?

Karácsonykor. Bezabáltam, felálltam, beszédültem. Két nappal később még mindig olyan rosszul voltam, hogy azt hittem, meghalok. Hogy rákos vagyok, vagy valami. Három hónapig azon kattogtam, hogy mi bajom van, és akkor alakult ki a pánikbetegség.

Mennyi idő volt rájönni, hogy nem valami más bajod van?

Sok. Kivizsgáltattam magam, befeküdtem MRI-be is. Az volt az egyik legsúlyosabb pánikom. Aztán jártam egy hónapig pszichológushoz, de csak röhögött rajtam.

Miért?

Mert túl őszinte vagyok. Elmondtam minden kis részletet, hogy ezt hogy dugtam meg, azt hogy kúrtam meg. Ezen ő nevetett. Mondta ő is, hogy pánikbeteg vagyok, de nem éreztem nála a fejlődést, úgyhogy arra gondoltam, inkább összerakom magamban a dolgokat. Márciusban elhatároztam, hogy nem mondok magamnak tagadó szavakat, csak azt, hogy jól vagyok, jól leszek. Ezt ismételgettem minden rosszullétemnél öt percig. Nyilván soha nem segített. De ma már, ha elmondom, hogy jól vagyok, jól leszek, akkor elhiszem. Kellett egy év, hogy hasson rám.

Most hogy állsz a pánikkal?

Még küzdök vele, de már bírom. Ha nagy a teher, vagy nem alszom ki magam rendesen, akkor hirtelen megborulok, de már nincs az, hogy kidőlök egy hétre.

Az ismertséggel járó helyzeteket is bírod? Kétszáz métert gyalogoltál a taxitól a kávézóig, ahová beültünk beszélgetni, de kétlépésenként odajött valaki fotózkodni az utcán.

Alkohollal nagyon jól. Úgy órákig tudnék bárkivel beszélni. Józanul azért nem bírom annyira, mert tompaagyú vagyok. Mire felébredek, éjfél van. Nekem délután nehezemre esik beszélni is, gondolkozni is, és ha akkor jönnek oda hozzám, az fura érzés. De ha már odajönnek, az nem zavar. Az zavar, amikor a túloldalról néznek, és hallom, hogy üvöltöznek, követnek, és csak egy óra múlva jönnek oda. Amúgy örülök neki, mert erre vágytam mindig is.

Mondtad, hogy nem tudtál örülni a Kukásautó sikerének. A Rétnek és a MIND1-nek azért tudtál?

Azoknak se. Azért nem, mert tudtam, hogy Azi miatt voltak sikeresek. Vagy ha nem is csak miatta, bebeszéltem magamnak, hogy nem az én érdemem.

Kisebbségi komplexusod volt Azahriah mellett? Vagy van is?

Volt. De már nincsen. És nem igazán vele, hanem az egész világgal szemben. Mindig bebeszéltem magamnak a hülyeséget. Nagyon depressziós gyerek voltam. Társaságban életvidám, de egyedül magamba fordultam. Néha még most is. Becsukom az ajtót, lefordítom a telefont, ne keressen senki.

Azok után, hogy gyerekkorodban senki nem hitt benned a szüleiden kívül, hogyan élted meg, hogy Azahriah rögtön felfigyelt rád és tehetségesnek tartott, amikor meghallotta a számaidat?

Őmiatta tudtam ezt végigcsinálni. Mert támogatott. Soha nem fogom elfelejteni, hogy leszedett a kukásautóról és vitt magával zenélni. Soha egy rossz gondolatom nem volt róla.

Nem is irigykedtél rá?

Soha. Másra se voltam soha irigy. Azt kívántam, tartson neki örökké, csak nekem is sikerüljön.

Pár nappal az első Azahriah-koncert előtt mondtál fel a kukásoknál, ahol több mint ezer ember előtt léptetek fel. Nehéz volt beleszoknod a zenészlétbe?

A koncertek voltak nehezek. Ott is le kellett gyűrnöm a kisebbségi komplexusomat. Nem tartottam magam elég jónak, azt hittem, semmi keresnivalóm a színpadon. Ez is hozzájárult a pánikbetegségemhez. De volt rá okom, mert tényleg nem volt jó, amit csináltam. Oké, slágereket írtunk, de amit a színpadon műveltem, azt már elsőre is lehetett volna legalább egy kicsit jobban.

Mikortól tartod jónak, amit csinálsz?

A dalokat? Amiket Azival csináltunk, azok már jók. Nyilván most is van olyan, ami nem úgy sikerül. A Drilltől például hányni tudnék. A fejemben nagyon összeállt, de nem tudtuk úgy megvalósítani, ahogy szerettem volna. Nem akartam előadni a Parkban sem.

Akkor miért játszottátok el?

Mert sokan szeretik: a dobos, a menedzsment.

AZAHRIAH ÉS DESH VITTE A NYARAT A YOUTUBE-ON

Élőben tényleg jó volt.

Persze, én is imádtam azt a projektet, azt hittem, nagyon menő lesz. Hárommillió lejátszásnál tart, amire nem lehet azt mondani, hogy rossz, de a keverés miatt nem lehet teljesen érteni a szöveget, meg amúgy se volt túl sok értelme. Ilyen szöveg mondjuk születik máskor is, de ez volt az első számom, amiért kicsit megköveztek, és ez megviselt. Tudtam, hogy ez rétegzene, amit itthon csak egy-két előadó tol, és azt is tudtam, hogy megosztó lesz, de azt nem, hogy ennyire.

A Drillen kívül mindig ráéreztél, mi fog befutni? Azahriah mesélte, hogy a Rétről egyből mondtad, hogy sláger lesz, pedig ő három hónapig ült a klipen, mire kirakta.

Az elején nagyon éreztem. A MIND1-re is mondtam, hogy hatalmas sláger lesz. A 3kortyra, Rollin’-ra, Rampapapamra szintén. Csak a Honeymoont néztem be kicsit. Tízmilliót nem láttam bele, de 1,3-nál azért többet.

A lejátszási számokra mennyire vagy ráfeszülve? Most fejből soroltad őket.

Nem vagyok ráfeszülve, csak szeretnék tartani egy szintet. Ha ez nem jön össze, akkor valamit nem jól csinálok. Nem másnak akarok megfelelni, hanem önmagamnak, hogy márpedig én tudok ennél jobbat. Nem mondok konkrét számokat, mert ha valami eléri az egymilliót, az már sikeres Magyarországon. De amikor többet elérsz, már nem egymillió lesz az alsó léc. Ha valami egymillió alatt maradna, azért arra ráfeszülnék, mert akkor az egy rossz dal.

Mesélted, hogy szorongsz, pánikbeteg vagy, és sokszor fordulsz magadba, de ezt az újabb szövegeidből nem találná ki senki, mert sok arról szól, hogy mekkora pinaman vagy, és mennyire fasza csávó. Van ezekben némi túlkompenzálás azok után, hogy sokáig meg kisebbségi komplexussal küzdöttél?

A nőzésben biztosan. Egy időben csak azért éltem, hogy nőkkel legyek. A régi szerelmi csalódások után egy darabig nem tudtam szerelmes lenni, és – nem tudom szebben mondani – álló fasszal mentem a falnak. Akkor még menő is volt, tudod, a spanok előtt. Te hányat kúrtál? Én ennyit. Most már nem menő. Ez egy korszak volt, amit kinőttem. Amúgy meg, én egy fasza gyerek vagyok. Kisebbségi komplexustól függetlenül.

Az zavar, ha azt mondják néhány szövegedre, hogy prosztó?

Nem. Az zavar, ha valaki olyan bunkón fogalmazza meg, hogy egy alpári pöcs vagyok, hogy inkább ő lesz a sértő. Amúgy meg ez vagyok én is. Van egy komoly oldalam, és van egy prosztó is. De tisztelettudó gyerek vagyok. Attól, hogy kinyalok egy pinát, és ezt ki is mondom, még nem leszek bunkó.

Több interjúban mondtad, hogy mostanában a vájbdalok érdekelnek, és nem akarsz feltétlenül olyanokat írni, mint amilyen a Kukásautó volt. Még tart ez a korszakod?

Nem. Az új szólólemezen több lesz az értelmes szám. Volt egy-két lelki megzuhanásom, azokról írtam. De nem azért, mert kritizáltak, hanem mert most ez jött belőlem. Kicsit szerelmesebb vájb lesz, kicsit alterebb.

Amikor az Úr megteremtette Desht, tuti az volt a célja, hogy ez a csávó nyári slágereket énekeljen a magyaroknak, még ha azok nem is biztos, hogy megérdemlik őt. Kritikánk Desh utóbbi két EP-jéről.

Írnál szöveget a pánikbetegségedről is?

Azi is kérdezte, hogy miért nem írok a pánikbetegségemről. Sokat gondolkoztam ezen, de én egy utólagos gyerek vagyok. Amikor szétmentünk a barátnőmmel, szenvedtem miatta, de amíg nem zártam le magamban, addig nem tudtam megírni. Hiába éreztem a fájdalmat, nem sült ki belőle semmi jó. A pánikbetegség ugyanilyen. Nem tudok beszélni róla, mert nem tudom, hogy mit érzek. Ha majd lezárom, meg fogom tudni írni.

Sokféle stílust tudsz: rapet, raggát, popot, cigányéneket. Azahriah mellett fejlődtél sokat, aki szintén könnyen és sokszor vált flow-t, vagy ez már előtte is ment?

Még nem ismertem Azit, amikor felfigyeltem rá, hogy mindenki egyflow-s csávó. Meghallgattam valakinek tíz zenéjét, és ugyanaz volt végig. Az is működik, de én tudtam, hogy bennem többféle van. Monoton volt a munkám, le-föl lépkedtem a kukásautóra, és nem szeretem a monoton dolgokat. Ha négysoronként nem változik a flow-m, akkor rosszul vagyok. De ne kérdezd, hogy ez honnan jött. Igazából sosem hallgattam zenéket.

Jamaicait se? Raggában nagyon erős vagy.

Ez a reggae-fless az új dalokban csak úgy jött. Azért nem hallgatok zenét, mert beragad, és tudat alatt ellopom. Sokkal nehezebb így írni, hogy nincs zenei inspirációm. Persze így is volt dal, amit nem adtam ki, mert rájöttem, hogy azt a harmóniát már megírta valaki más. Például Jessie J.

Cigányzenét se hallgatsz? A győri roma utcazenészt, Luigit két számban is mintáztátok. (Okari, Mulatozok)

Őt én mutattam Azinak. Sokat hallgattam YouTube-on, és berúgva mindig sírtam, hogy milyen jó. Akkor még én se voltam befutva, és nagyon megesett rajta a szívem, hogy csöves a csávó, azt' milyen tehetséges! Magamat is sajnáltam, hogy én is csöves leszek. Akkor már romáztam. De amúgy cigányzenéken nőttem fel, apuéknál éjjel-nappal az szólt. Anyám felől muzsikus a család. Nem is hallgattam mást azon kívül, csak Fenyő Mikit, de az egyik dalomban se ütközik ki.

Mennyire tudatosan építed a karrieredet? Mennyire szólsz bele abba, hogy ki legyen a producer, milyen klipeket forgassatok, vagy ki játsszon a zenekarodban?

Nagyjából mindent én döntök el. A menedzsment véleményét ki szoktam kérni, és ha javasolnak valamit, azt általában megfogadom. De én mondom meg, mire szeretnék klipet, vagy kivel akarok zenélni. Nekik nincs semmi megkötésük. Egyedül a klipeket nem én találom ki. Van egy irány, hogy mit szeretnék, és azt elmondom a rendezőnek. Volt egy időszak, a Drill körül, amikor együtt ötletelgettem velük, a vágásnál is ott voltam, de aztán visszavettem, mert tök felesleges. Csak kimerültem tőle. Ha jobban involválódsz, jobban fáj az is, ha valami nem sikerül olyan jól.

Eddig miért csak egy önálló koncerted volt?

Mert még nem jött el az ideje. A Deshperadónak tartottunk egy lemezbemutatót, és úgy volt, hogy utána elindulunk turnézni, aztán mégse mentünk, mert azon még nem voltak olyan dalok, amikből össze lehetett volna rakni egy teljes műsort. Ez mostanra állt össze, hogy megcsináltuk Young Fly-jal a Carpe Diemet, és már őt is tudom vinni magammal. Mondtam is neki, hogy most én vagyok az Azi, te meg a Desh. Jövőre megindulunk.

Most milyen célokat tűztél ki magad elé?

A koncertezésre szeretnék ráfeküdni, hogy szólóban is működjön ez a produkció, és vidéken is sokan legyenek.

Szeretnél a saját lábadra állni?

Igen. De jó helyem van Azi mellett is, nem panaszkodom. Itt is fogok maradni, ameddig lehet. Szerintem ő is szeretné, mert jól összekovácsolódtunk. Ez egy kis család. Rossz érzés, hogy amikor egyedül megyek, ők már nem lesznek ott. De elkerülhetetlen. Ezzel jár a felnőtté válás.

Ha sikeres lesz Európában, a külföldi turnékra is mész vele?

Nem megyek. Amíg magyarok között sikeres, addig még van ott keresnivalóm. Ha nagyobb lesz, akkor már nincs. És nem is akarom erőltetni.

Miért nem?

Nem vágyok külföldi sikerekre. Én Magyarországon érzem magam itthon, és itt akarom megcsinálni, amit más nem csinál. Azinak van esélye kint, mert ő most nálunk a top, meg amúgy is elképesztően tehetséges. Neki lehetnek nagy, mainstream dalai külföldön is. De ez az ő útja, és én nem akarok odakontárkodni mellé. Erre az első útra még elkísérem, csókolgatom, pátyolgatom, és ha eljutunk odáig, akkor elengedem. Hiszek a sorsban, tudom, hogy ennek így kell történnie.

"MÉG CSAK MOST FOGOM MEGÍRNI A LEGNAGYOBB SLÁGEREKET" - AZAHRIAH-INTERJÚNK

interjú: Soós Tamás
fotó: Valami Hektor