„Átcsap lendületes tánczenébe” – Korinda-interjú

„Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy a csángó nénik és bácsik egy kis rezervátumban élnek” – mondja Nádasdy Fanni arról, hogyan is gyűjtenek manapság népdalokat. A Korinda zenekar Faluról falura című előadása egy folkzenei időutazás, amelyben a moldvai csángó és a keleti székely népdalok mellett a múlt századi népdalgyűjtések kalandjai is megelevenednek. Miért járnak még ma is népzenészek gyűjtőutakra, ha csak a legritkább esetben bukkannak új dallamokra? Mi a különleges a moldvai népzenében és mit jelez a havajgatás a holtaknak? A Dalinda a capella énektrióból is ismert Nádasdy Fannival a Berecz András énekes-mesemondóval közös Korinda-előadás kapcsán beszélgettünk, amely november 10-én lesz látható a Marczibányi Téri Művelődési Központban.

Hogyan nézett ki egy népdalgyűjtő körút Kodály és Bartók idejében, és hogyan néz ki manapság?

Az előadásban egy képzeletbeli gyűjtőútra invitáljuk a nézőket, és konferálás helyett a gyűjtők élménybeszámolóival, a dalokról, hangszerekről, szokásokról szóló leírásaikkal kapcsoljuk össze a zeneszámokat. Az 1900-as évek elején, amikor Bartók és Kodály először indult gyűjtőútra a Székelyföldre vagy a Felvidékre, még sokkal viszontagságosabb volt a népdalgyűjtés. Körülményesebben tudtak csak utazni, hóban, sárban gyalogoltak, és cipelték magukkal a súlyos fonográfot. Bartók sokat írt arról, hogy bár imádta a népdalgyűjtést, a körülmények rettenetesen megviselték. Nekünk már sokkal könnyebb dolgunk van, egyszerűbben utazunk és akár egy telefonnal is felvehetjük az anyagot. Viszont a lényeg – a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatteremtés falusiak és gyűjtők között – mit sem változott.

Gondolom, ti már nem tudtok olyan népdalt gyűjteni, amit ne rögzítettek volna korábban.

Előfordul néha, hogy valaki gyűjt egy furulyás dallamot, amit még sose hallott, de már nem ez a cél. Sokkal inkább az, hogy személyesen szembesüljünk azzal a hagyománnyal és zenével, amit addig csak felvételekről hallottunk, mert ezt az élményt semmi sem képes pótolni.

Nádasdy Fanni. Fotó: Márföldi Eszter.

Ti merrefelé voltatok gyűjteni?

Moldvában, Magyarfaluban jártunk három éve, de a zenekar többi tagja volt már korábban is Moldvában egy hosszabb körúton. Rengeteget gyűjtöttünk Erdély-szerte erre-arra, de a Mezőségben, a Küküllő-vidéken, és Zala megyében, Somogyban is. Ezeken az utakon rengeteg apró finomságot meg lehet figyelni az előadókról, az életmódjukról, és arról, hogyan változott egy dallam azóta, hogy azt tíz-húsz éve felgyűjtötték egy falusi zenésztől.

Még mindig természetesnek veszik, ha bekopogtattok egy családhoz, hogy énekeljenek nektek?

Egyre jobban. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy a csángó nénik és bácsik egy kis rezervátumban élnek. Ők is használják a számítógépet és a közösségi médiát, tisztában vannak vele, hogy az emberek kíváncsiak a hagyományos kultúrára. Már az a politikai feszültség sincs, mint a Ceaușescu-érában, amikor még sokkal szkeptikusabban álltak a róluk információt kérő idegenekhez. Nem igazán fordult elő, hogy elhajtottak volna minket.

Jagamas János és Szenik Ilona erdélyi népzenekutató-házaspár munkája is fontos szerepet kap a műsorban. Az ő gyűjtéseiket az elmúlt években publikálták. Mi bennük a különleges?

A Jagamas- és Szenik-gyűjtések többségében olyan anyagokat tartalmaztak, amiket korábban nem ismertünk vagy csak kéziratos kotta formában volt közzétéve. Sok új dallamot tanultunk belőlük, amelyek árnyalták az egyes tájegységek zenéjéről alkotott képünket. Így került be a magyarfalusi anyagba A rossz feleség balladája, a barcaságiba pedig egy karácsonyi összeállítás. A kevésbé ismert dallamok felfrissítik a repertoárt, és nem hagyják, hogy az ember megszokásból a jól bevált forrásokhoz nyúljon.

A Korindával elsősorban moldvai csángó és keleti székely népzenét játszotok. Adta magát ez az irányvonal?

A Korinda egy moldvai furulyás kurzus hatására született, amit Hodorog András moldvai furulyás tartott a zenekar három alapítótagjának. Mellette Fábri Géza, a vajdasági származású népzenész és kobzos tanította őket kobzolni és furulyázni, aki meghatározó egyéniség a szegedi népzenei életben. Ez is biztosan szerepet játszott abban, hogy a Korinda moldvai népzenét kezdett el játszani. Az évek során folyamatosan nyitottunk a székely népzene felé, egyrészt hogy színesítsük a repertoárt, másrészt Csenki-Túri Luca hegedűs csatlakozásával több erdélyi zenét kezdtünk játszani, mert bár a moldvai zenékben is van hegedű, teljesen más a karaktere például a gyergyói vagy akár az alcsíki táncdallamokban. Egyébként én kerültem be legkésőbb a zenekarba.

Téged mikor érintett meg a moldvai népzene?

Már gyerekként megismerkedtem vele, amikor népi éneket tanultam, de csak akkor csöppentem bele a sűrűjébe, amikor elsőéves zeneakadémistaként bekerültem a moldvai csángó népzenét játszó Zurgó és Festeres együttesekbe. Rengeteget táncházaztunk, és ez arra ösztönzött, hogy még inkább elmélyüljek a moldvai énekes anyag tanulmányozásában, hogy a lehető legalaposabban sikerüljön elsajátítanom a moldvai stílust és előadásmódot. A moldvai vokális repertoár az erdélyi vagy kis-magyarországi dialektusterületekhez képest nagyobb arányban őrzött meg archaikusabb jellemvonásokat. Moldva egy viszonylag elzárt terület volt a mai romániai Bákó megye területén, ahol az összezárás, összetartás, a közös magyar hagyományok megőrzése szavatolta a túlélést. A moldvai folklórt és így a népdalokat is mélyen áthatja a katolikus vallás, ami szintén fontos eszköze volt az identitás megőrzésének. Hangvételében pedig visszafogottabb, ugyanakkor impulzív, emberközeli és játékos előadásmód jellemzi a dalokat.

Milyen hangszerfelállásokkal szólaltatjátok meg a különböző tájegységek népzenéit?

Alapvetően két furulya, koboz, dob, ének, hegedű a zenekar hangszeres összeállítása. A furulyát és a hegedűt ritkán alkalmazzuk egyszerre, mert mindkettő vezető hangszer, és egyes elméletek szerint régen soha nem szóltak együtt. A gyűjtésekből különleges hangszeres megoldásokat is igyekeztünk átemelni a műsorba. A rossz feleség balladája például arról szól, hogy a feleség mindenáron táncolni akar, miközben a férje otthon fekszik betegen, és hiába hívják haza, csak nem megy, mert még egy kicsit iszik, még egy kicsit táncol, és a férje meghal, míg ő mulat. Ez alatt Luca egy elhangolt hegedűt szólaltat meg, ami jól kifejezi a dal drámaiságát.

A Jagamas-gyűjtésben pedig egy izgalmas tilinkóutánzás keltette fel a figyelmünk. A néphagyományban gyakori jelenség az egyes hangszerek utánzása, énekszóval vagy akár egy másik hangszerrel való helyettesítése. Létezik dudautánzó énekes dallam is, de akár hegedűjátékkal is helyettesítették a dudát. A műsorban a tavaszi havajgatás dallama, amit klasszikusan a tilinkó játszott, szólal meg először énekelt formában, majd azután a moldvai peremfúvós furulyán. A különböző évszakfordulókhoz rituális, spirituális szokások kapcsolódtak, a húsvéthoz például a havajgatás, amellyel egyrészt a nagyböjt végén a legények köszöntötték a lányos házakat, másrészt a hozzá kötődő mágikus énekszövegek jelzik a holtaknak a tavasz és a megváltás érkezését. Ezt testesítette meg a tilinkó a szférák között közvetítő hangszer.

A Faluról falura műsorból mely dalok állnak hozzád a legközelebb?

Szeretem a lírai hangvételű dallamokat, így például a pusztinai összeállításunkat, amelyben ritkán vagy egyáltalán nem játszott és énekelt dallamok szólalnak meg. Egy részüket Várai Áronnal, a dobosunkkal és fiúénekesünkkel közösen énekeljük, és izgalmas dinamikát ad nekik a férfi-női kettőse. Pusztinán egyébként is nagyon gazdag és különlegesen szép énekesrepertoár maradt fenn, amit sok tekintetben áthatnak a székelyes stílusjegyek. De nagy kedvencem a bukovinai román anyag is, ami egy nagyon lassú halottkísérő-dallammal és szívszaggató hegedűjátékkal indul, aztán átcsap lendületes tánczenébe.

Jegyvásárlás, Facebook-esemény, és további programok a Marczibányi Téri Művelődési Központban.

szöveg: Soós Tamás

headerfotó: Bezzeg Gyula

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.