„Nekem most jött meg az igazi lámpaláz” – Co Lee-interjú

Nagyon úgy tűnik, hogy 2023 Co Lee éve lesz: első magyar nyelvű nagylemez, első Wavy-anyag, első millió Spotify-lejátszás, első Sziget, első teltházas A38, és az első Müpa júniusban. Hogyan rakta össze szuper cirkuszlemezét, és miért lett pacifista rapper, aki nem emel kezet senkire? Interjú.

Legutóbb tavaly októberben beszélgettünk Kolossal, de fél év alatt is sok minden történt vele. Körbeturnézta az országot Beton.Hofival, Fonogram-díjra jelölték az év felfedezettje kategóriában, és februárban kijött a bohóc tematikájú Cirque de L'Homme-mal, amin az évekig artistának tanuló rapper végre ráhúzta bolygónkra a cirkuszsátrat. A lemez még annál is jobban sikerült, mint vártuk, és szépen is teljesít: egy hónap alatt több mint egymillió streamet gyűjtött a Spotify-on, Co Lee pedig a teltházas, A38-as koncertje után a Müpában is bemutatja a lemez anyagát.

A június 8-ai, Vezeték nélkül című előadásra készülve beszélgettünk vele hétköznapi bohócokról, dühöngő sofőrökről és flexelés nélküli rapről. Milyen volt évekig hallgatni, hogy ő a magyar hiphop egyik legnagyobb ígérete? Miért nem baj, hogy a lemezről pont az egyik kulcsdalt hallgatják a legkevesebben? Milyen rapklisék untatják halálra, és hogyan került az albumára Murakami, Tarantino és az Emil.RuleZ!?

 

Tényleg meg szokták kérdezni tőled, hogy vágod-e Co Lee-t?

Nem gyakran fordul elő, de párszor megesett. Egyszer úgy beszéltek rólam, hogy ott ültem az asztalnál, Zsombival (Chris Villon) pedig rendszeresen összekevernek. A legparább az volt, amikor a Toldi előtt odajött valaki a Zsombihoz, hogy „Co Lee, tök jók a cuccaid!” Én meg nem szóltam semmit, és rájöttem, most már hagynom kell, hogy azt higgye, a Zsombi vagyok. Lekezeltek, elköszöntek, Zsombi is végig szerepben maradt.

Ez hogy esett?

Szerintem vicces. Az emberek szeretnének társítani egy arcot a zenéhez, és nekem tetszik, hogy a zeném ismertebb az arcomnál.

A bohócos lemezzel lett egy erős, könnyen felismerhető imidzsed.

Azzal inkább az album imidzsét akartam megteremteni. Már akkor megszületett bennem a cirkuszos tematika, amikor még készültek a dalok, és a zene meg a vizuális körítés kölcsönösen alakította egymást. Sokan mondták, hogy az A38-as koncerten érkezett meg nekik a lemez igazán, amikor megkapták hozzá azt a látványt, amit megálmodtunk. Három felvonásra osztottuk a koncertet, amit egy hatalmas függöny le- és felgördülése jelzett. Tulajdonképpen az album borítóját akartuk életre kelteni fényekkel, vizuállal, koreográfiával, meg persze a bohócjelmezemmel.

Amikor először találkoztál bohóccal, mi fogott meg benne?

Azzal a fajta bohóccal, ami engem igazán érdekel, először Olaszországban találkoztam. Apám vitt el egy workshopra, és két hétig voltunk a helyi társulat törzshelyén, ahol a bohócok laktak és dolgoztak. Az egy felszabadító, inspiráló, újszerű élmény volt.

Melyik bohóc érdekel téged?

A hétköznapi bohóc, akinek csak egy piros orr kell, vagy annyi se, hogy bohóc legyen. Beleláttam olyan tulajdonságokat, amelyek fontosak nekem: spontaneitás, jelenben levés, boldogság, reményteliség, egyenlőség, szabadság – és a sebezhetőség mindezek mellett.

Felszabadító volt a Hajón bohócként színpadra lépni?

Nagyon. Annak a koncertnek ez adta meg a teljességét. Amikor kisminkelve, bohócjelmezben álltam a színpadon, sokkal meztelenebbnek éreztem magam, mint nélküle, bő gatyában, sapkában, fehér trikóban, ami egy rapelőadó klasszik outfitje.

Jobban bele tudsz menni a dalokba, ha meztelennek érzed magad?

Abszolút. Olyankor közelebb vagyok önmagamhoz, kevesebb réteg választ el tőlem. Ez a pantomimes arcfestés lehetett volna valami harci dísz vagy smink is, a lényeg az, hogy ez szentesítette bennem az előadást.

Egyszer azt mondtad, három sorsfordító pillanat volt az életedben, az egyik a bohócság. Mi volt a másik kettő?

Most hirtelen egy jutott eszembe. Tizenkettő lehettem, amikor vidékről jöttünk vissza kocsival Pestre. Apa vezet, én az anyósülésen, anya hátul a kicsikkel. Az úton egy dühöngő faszi előzgeti az autókat, apám visszaelőzi egyszer, aztán egy vonatsorompónál megállunk, a fehér autó pont előttünk, kiszáll belőle egy rohadt nagy ember, bevágja az ajtót, és elkezdi ütni a kocsinkat. Én nagyon parázok, apám lehúzza az ablakot, hogy beszéljen a taggal, és durr, üti a faszi az apámat, a húgaim visítanak hátul, én ledermedve ülök, anyám üvölt, hogy „gyerekek vannak az autóban, ne üsd meg!” Apám viszont továbbra is ugyanazon a nyugodt hangszínen beszél a taghoz, nem csapja rá az ajtót, nem húzza rá az ablakot a kezére, hagyja, hogy üsse, és csak dumál, a faszi meg a végén már azt üvölti, hogy terhes a felesége, ott ül vele a kocsiban, azért dühös. Aztán utoljára még belerúg egyet az autóba, visszaszáll, és továbbmegyünk.

Csak pár percig tartott, de sosem fogom elfelejteni. Ott jöttem rá, hogy én nem akarok erőszakos ember lenni. Nem akarok ilyen élményt okozni másoknak, mindegy, hogy terhes-e a feleségem. Gondoltam, kipróbálom, hogy végig lehet-e tolni úgy egy életet, hogy nem ütök meg senkit. Eddig sikerült.

Volt rá példa, hogy meginogtál?

Volt.

És miért nem ütöttél?

Mert közben járt a szám.

Azt csináltad, mint apád?

Kábé. Más volt a szitu, de azt gondolom, minden helyzetben fontosabb a kommunikáció, mint az akció. Nyilván van, amikor muszáj ugrani, de a legtöbbször van helye a párbeszédnek. Ott az történt, hogy elmondtam a tagnak, hogy nagyon haragszom rá, és soha nem ütöttem meg senkit, de lehet, hogy őt meg fogom. És ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy erre semmi szükség nincsen.

Egy barátodra voltál dühös?

A lakótársamra. Azóta a barátom lett.

Van is egy szám a Cirque de L’Homme-on, az a refrénje, hogy „ez egy szeretetből elkövetett emberölelés.” Ebben írtad meg az életfilozófiádat?

Igen. Ez az eddigi legpontosabb kifejtése ennek a gondolatmenetnek.

Máshol azt is mondod, hogy „én a rendőrnőnek is csókolom a kezit.” (G.I. Joe) A hiphopban bevett a rendőröket oltogatni, és úgy vettem, hogy ezt a klisét forgatod ki. De ez is inkább a pacifista életfelfogásodból jött?

Igen. Nem akartam tudatosan kiforgatni semmit. Attól még persze igaz a sor.

Nem volt rossz tapasztatod a rendőrökkel?

Volt pár. De utólag azokat a rendőröket is csókoltatom.

Mi az a rapklisé, ami a leginkább untat?

Mennyi pénzem van, hányan hallgatnak, kinek a csaját kúrom. Az ilyesmi egyik fülemen be, másikon ki. Meg a hú, minden milyen szar. Azt nagyon unom. Csomó felkapott, híres zene mögött full negatív érzések munkálkodnak. De félre ne értsd, nem vagyok mosolygós hóhér, aki toxikus pozitivitással hajtogatja, hogy kurva jó minden. Csak nem szeretném befordultan élni az életem.

Most elgondolkodtam, de nem jutott eszembe flexelés a szövegeidből.

Ha van is, az inkább lyrical flexelés, és inkább az angol nyelvű dalaimban. Azokban voltak technikásabb rapek, amikben meg akartam mutatni, hogy mit tudok. A magyar cuccok egyre csupaszodnak. Nemrég úgy mentem rá egy alapra, hogy azt éreztem, nem akarok faszát íni, vagy kurvajól rappelni, csak annyi akarok lenni, amennyi a dalból kijön. Aztán nyilván tök jó dal lett belőle.

Ez angolul nem sikerült?

Az angol nyelvű cuccoknál nem volt ilyen jellegű élményem, csak az Icebergnél. Sokszor előfordult, hogy egy résznél úgy éreztem, na, ott elértem valaminek a magjához, de aztán hajlamos voltam kilépni belőle, és utána még tartott fél percig a szám. A magyar nyelvű szövegekben érzem, hogy közeledek magamhoz. Egyre kevesebb a felesleg. Az esszenciám akarok lenni.

Melyik dalodban kerültél a legközelebb önmagadhoz?

Mindig a legutóbbiban, szóval azt még nem hallhattad. De az én szememben maga a lemez volt a megérkezés. Arról pedig az Emberölelés, a Lámpaláz és a Játék az esszencia. Ezek nem akarnak többek lenni annál, amik, és pont ettől jók.

Zavar, hogy pont a Lámpaláz a legkevesebbet hallgatott dal a lemezen?

Nem. Ha belegondolsz, egy cirkuszi előadásban is a bohóc tűnhet a legjelentéktelenebbnek, mégis ő a cirkusz lelke. Többen fognak a hatalmasat ugró artistákra vagy a krokodilok fölött tűzgolyóval játszó zsonglőrre emlékezni, de a saját lábában eleső bohóc az, aki nélkül nincsen cirkusz.

Hogy állsz most a lámpalázzal?

Örülök neki. Az is a jelenben tart, ha izgulok. És arra emlékeztet, hogy komolyan veszem, amit csinálok. Nyilván azért izgulsz, ami fontos neked.

Korábban jobban leblokkolt?

Nekem most jött meg az igazi lámpaláz, a magyar nyelvű szövegekkel. Régebben főleg angol cuccokkal álltam ki közönség elé, és azzal nehezebb zavarba jönni. Sokan nem értik, ha elrontod, halandzsázhat is pár sort, ha elég jó vagy. Az angol nyelv sokkal nagyobb biztonságot nyújtott, és jó volt, hogy először azzal szereztem tapasztalatot, és utána váltottam magyarra.

Számomra a Játék a Cirque de L’Homme egyik kulcsdala: az egész lemez is ilyen felszabadult, játékos, sodró. A lo-fiban tartott Air után itt mintha minél több arcodat meg akartad volna mutatni egy zeneileg is sokszínű lemezen.

Az volt a mindset, hogy bármilyen irányba is indulok el, annak oka van, és helye lesz a lemezen. Nem akartam egységes hangzást zeneileg, ami benne tart egy sávban, hanem mint egy cirkuszban, engedem, hadd menjen. A lemez pedig szépen megírta magát. Nem döntöttem el, hogy szeretnék egy számot, amiben autotune-nal rappelek, vagy olyat, amiben drum and bass dobok vannak. Ezek mind a producerekkel való közös munkából és közös ötletekből születtek.

Akkor hogyan jött az autotune? Eddig, gondolom, nem véletlenül hanyagoltad.

Én más stilóban mozgok, és a Nincs jegyet is ’tune nélkül vettük fel, de aztán kipróbáltuk Ádi (Beton.Hofi – a szerk.) hangján, és bejött, úgyhogy Patrik rárakta az enyémre is. Magamat is megleptem, hogy lett egy autotune-os számom, de úgy voltam vele, hogy miért ne?

Amúgy mit gondolsz az autotune-ról?

Szerintem ez egy jó eszköz, ami elterjedt ebben a zenei generációban. Tök oké használni. Mindegy, hogy autotune-os hiphop vagy country, ha jó a zene, akkor jó, ha meg nem, akkor mindegy, mivel rontod el.

Múltkor azt mondtad, hogy az Icebergöt tartod a legsikerültebb dalodnak. És most?

A séta eleje-t. Az még nincs kiadva. Blaize-zel csináljuk. Különleges megjelenést szánok neki.

A west coast és a Death Row mellett van pár meglepő referencia is a szövegeidben: Iggy Pop, Emil.RuleZ!, Murakami. „Mint a Murakami, maradok a saját magam ura” (Valentino Pink) Így jött ki a rím, vagy ők tényleg fontos figurák számodra?

Iggy Popot a rím adta ki, illetve a Passenger című száma. „Utazok, mint az Iggy Pop.” Az Emil.RuleZ! meg onnan jött, hogy az első aktív füves élményem a gimis iskolatermünkhöz fűződik, aminek a hátsó falán egy hatalmas Emil.RuleZ! fan art volt. Időnként ki lehetett festeni a termet, és a miénk emilrulezes lett. Előtte már egyszer kipróbáltam a füvet falun, de akkor úgy voltam vele, hogy ez nagyon durva, többet nem szabad ilyet. Aztán sikerült egyszer Budapesten intéznem, és beszívva mentem be a suliba. Valamelyik óra után volt egy pillanat, amikor megnyúlt a tér, a spanjaim meg néztek hátra rám, hogy anyád, ilyen beállva lenni? Fura volt. Akkor még senki nem szívott az osztályban.

Hallgattál is Emil.RuleZ!-t?

Igen, sokszor szólt otthon, apámék szerették.

Te is?

Nagyon, főleg a Zazie az ágyban-t. Örök zene, örülök, bármikor hallom.

Szereted a magyar altert? Hallgattál Kispált is?

Kispált, Kiscsillagot, Quimby-t, nagy mennyiségben. Hobót? Simán. Magamtól nem hallgatom, de tudom szeretni.

Murakami?

Na, ő viszont nagyon fontos figurám. Olvastam könyveit, és tőle származik a kedvenc mondásom is.

Ami?

„A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választható.” Murakami nagy futó, és nekem volt egy intenzív 3 évem, amíg hosszútávfutottam apámmal, és abban az időszakban ez a mondat sokat segített mantraként. A futásról írt könyvét nagyon szeretem, Murakami figurája is sok erőt adott.

Na és Tarantino? „Szaladok, a szemem színe valentino pink / minden spanom pörög, mint egy Tarantino-film”

Akkoriban épp Tarantino-filmeket néztem, és ez a pörgés nagyon bejött. A „valaki mindig bajban van, valaki mindig jól jár” szituk aktívan jelen voltak akkor az én életemben is, szóval ez adta magát.

Szeretsz olvasni?

Igen, de nem olvasok mostanában annyit, amennyit kéne. Régen zabáltam a könyveket. Pszichológiát, regényeket, életsztorikat, bármilyen gondolkodós könyvet.

A lemezkészítésbe viszont eléggé belehúztál. Még csak most jött ki az első albumod, de már készül négy másik – egy nagy és három kicsi.

Doór Matyival kezdtem el dolgozni a második nagylemezemen, de annak még nagyon az elején járunk. Közben elkészült 3 kis kollab EP. Ezek közül a Jól vagyok fog először megjelenni, amit BluntOne-nal és don C-vel raktunk össze.

Ez az Air folytatása lesz?

Zeneileg ez is lo-fi, de magyar szövegekkel. Kolibrivel és Temboval is csináltunk egy EP-t, akikkel nagyon egymásra találtunk a KEMP dalszerző táborban. A harmadikon pedig Miller Dáviddal és Beatrickkel készült, azon az Angyal lesz rajta, és egy másik track. Az a címe, hogy Szentháromság.

„A BESZORULÓS, LEBLOKKOLÓS IDŐSZAK UTÁN EZ AZ ALBUM VOLT A FELLÉLEGZÉS”

Május 12-én pedig jön az első Wavy-lemez, a Babel.

Szerintem nagyon izgalmas anyag lett, nem egy szokványos kiadvány. Sugárzik belőle a crew és a szeretet, a családiasság. Ez a projekt nagyon összehozott minket, mindenféle felállásban zenéltünk. Meg tudtuk élni az alkotás teljes szabadságát, és még abból is tök jó dolgok sültek ki, amiről nem feltétlenül gondoltuk volna. Bevállalós, unortodox anyag lett, de pont ettől jó.

A WAVY KEDVENC 2022-ES ZENÉI

Évek óta a magyar hiphop nagy ígéreteként emlegettek. Ez mekkora terhet jelentett neked?

Ezen lehet tripelni, de felesleges. Ha valamit sokat szajkóznak, akkor egy idő után már nem tudod eldönteni, hogy te gondolod, vagy csak mások mondták. Aztán ezt el lehet engedni egy idő után. A zene a legfontosabb. Ennyi.

Neked ez nem okozott problémát?

Nem. Úgy voltam vele, hogy ja, max. majd igazad lesz, és akkor mondhatod, hogy én már az elején megmondtam.

De az ilyen címke azzal is jár, hogy megnőnek feléd az emberek elvárásai.

Ez igaz. De az a legfontosabb, hogy a saját magam elvárásainak megfeleljek. Ennél a lemeznél ez sikerült. Nagyon jól teljesít és organikusan terjed, aminek nagyon örülök.

Aminon (b), Co Lee (k) és Chris Villon (j). Fotó: Kersner Máté.

A müpás koncerted címe Vezeték nélkül. Mit engedsz el ezen az estén?

Azért lesz egy-két vezeték, de valóban meg kéne oldani, hogy minden távvezérlésű legyen. A cím arra utal egyébként, hogy kötetlen előadást tervezünk, amibe bármi belefér.

Például?

Szeretnék lemenni a színpadról és emberek ölébe ülni a nézőtéren. Amúgy pedig zenekarral adjuk elő a Cirque de L’Homme anyagát. Klausz Ádám dobol, Kálmán András billentyűzik, Varga Dani szaxofonozik, Pintácsi-Farkas Viktor, azaz Aminon basszusgitározik, és beugrik majd egy didgeridoo-s arc is.

Az A38-ról nagy ugrás a Müpa, ráadásul teljesen más hangulatú koncerthelyszín.

Ez egy nagyon fontos megálló lesz a Co Lee-produkció fejlődésében. Új perspektívákat fog nyitni, hogyan zenélünk, és hogyan töltjük meg ott a teret. Kíváncsi vagyok, de azt érzem, hogy jó lesz.

Egy interjúban azt mondtad, hogy 2023 a te éved lesz, mert ez a nyúl éve, és te is abban születtél. Eddig mennyire vagy vele elégedett?

Szerintem rendben van. Elég chilles, és ennek már tudok örülni.

 

„AZ EGÉSZ BOLYGÓRA RÁ TUDNÉK HÚZNI EGY CIRKUSZSÁTRAT” – CO LEE-INTERJÚNK

 

JEGYVÁSÁRLÁS A MÜPÁBA

FACEBOOK-ESEMÉNY

 

interjú: Soós Tamás
fotók: Kersner Máté