Emlékezz a múltadra. Depeche Mode: Memento Mori

Világjárvány, alapító tag váratlan halála, morbid videoklip, komor, latin nyelvű albumcím. A március 24-én megjelenő Memento Mori lenne a Depeche Mode leggyászosabb lemeze? A zenekarra jellemző csavarral majdnem ennek az ellenkezője igaz. Ez a cikk először a Recorder magazin 102. számában jelent meg.

„That’s all, folks!“ - búcsúzott tőle szokatlan szófordulattal Dave Gahan, a Depeche Mode énekese a zenekar utolsó, 2018. július 25-i berlini koncertjének végén. A Global Spirit Tour névre keresztelt gigantikus menetelés záróeseményén ezt az elköszönést hallva azt gondolhattuk, hogy valószínűleg a Depeche Mode legutolsó fellépését láttuk: nehéz volt elképzelni, hogy az idősödő, egymás közti kommunikációban legendásan gyenge és zenei érdeklődésben széttartó együttes folytatja közös munkáját. Ránézésre különös lehet, de a vagány, sármos frontember a lágy, lélekkel teli rockzene rajongója, míg az angyali külsejű dalszerző-szövegíró Martin Gore a legdermesztőbb elektronika elkötelezettje. Ami pedig a kommunikációt illeti, Dave időről-időre a sajtón keresztül megszellőzteti, hogy néha mennyire nem ért szót Martinnal. 

A Depeche Mode utolsó koncertje háromtagú zenekarként

A 2017-es album kiadása óta eltelt időszakot a Depeche Mode különböző retrospektív kiadványokkal, együttműködésekkel, valamint szólóprojektekkel töltötte ki. Már 2019-ben felröppent a hír arról, hogy Dave harmadszor is lemezt készít a Soulsaversszel (a gospelhatásokkal tarkított rockzenét játszó csapat a DM turné-előzenekarából vált az énekes kreatív zenei műhelyévé). 2019 novemberében mutatták be a mozik az említett berlini koncert felvételeit is tartalmazó Spirits In The Forest című filmet. Ugyanebben az évben jelentették be, hogy a zenekart – hosszú évek várakozása után – 2020-ban beiktatják a Rock & Roll Hall Of Fame-be. 

Ezeket a terveket vágta ketté 2020 márciusában a járvány és az azt követő bezárások. A Rock & Roll Hall Of Fame-jelölést csak videóüzenetben tudta megköszönni a zenekar - ez a kiváló hangulatú felvétel volt az utolsó alkalom, amikor együtt láthattuk mindhárom zenekari tagot. 2021 januárjában Martin jelentetett meg egy instrumentális szólólemezt (The Third Chimpanzee EP), majd ugyanennek az évnek a végén aztán kijött a már régóta lebegtetett, feldolgozásokat tartalmazó Soulsavers-lemez (Imposter). Dave ekkor ismét adott néhány epés nyilatkozatot a Depeche Mode belső működésével kapcsolatban; nem sok remény volt, hogy a három zsémbes öregúr egyszer még közösen alkot valamit.

Aztán egy május végi estén már csak két zsémbes úr maradt. A Depeche Mode közösségi oldalán jelentette be, hogy Andy Fletcher, a zenekar alapítótagja 60 éves korában meghalt. A halálhír megrendítette a rajongók mellett az egész zenésztársadalmat; még egy olyan, látszólag a DM univerzumától távol álló előadó, mint Bérczesi Robi is részvétnyilvánítással és az Everything Counts feldolgozásával kezdte a két nappal későbbi fellépését a Budapest Parkban.

Andy Fletcher Global Spirit Tour budapesti állomásán 2018. február 2-án az Arénában

Azt gondolhattuk, hogy Andy halálánál jobb indok nem kell ahhoz, hogy Martin és Dave befejezze a Depeche Mode-ot. Elképzelhető, mennyire megdobbant a rajongók szíve, amikor kevesebb mint három hónappal később megjelent egy kép a Depeche Mode hivatalos közösségi oldalán, Dave és Martin együtt, ráadásul stúdióban! A képaláírás („Stabilitást találni abban, amihez értünk és szeretünk, és arra összpontosítani, ami értelmet és célt ad az életnek”) egyértelművé tette: a DM duóként is folytatja a zenélést. Andy halála - úgy tűnik - feloldotta köztük a kommunikációs ellentéteket is. Október 4-én Berlinben sajtótájékoztatón jelentették be az új lemez címét és a 2023-as turnét. Bár ez a cím (Memento Mori = „emlékezz a halandóságodra”) gyászosnak tűnhet, Martin kijelentette, az összes dal és a lemez címe is megvolt már azelőtt, hogy Andy meghalt. A dalok fő inspirációját tehát a COVID-időszak, és az azt követő karanténokkal szétszabdalt életünk adta. A produceri székbe az előző lemezen, a Spiriten már közreműködő James Ford mellett egy olasz hölgy, Marta Salogni került.

Februárban megjelent az új dal, a Ghosts Again, ami hosszú idő óta a zenekar legpoposabb, dallamvezetésben kissé a Pet Shop Boyst megidéző alkotása. Ehhez a zenekar látványtervezője, Anton Corbijn egy meglehetősen morbid klipet forgatott, amely egyértelmű utalás volt Ingmar Bergman A hetedik pecsét című filmjére. Nemcsak a klip, a februári promóciós fellépések és a közelgő album fokozta a zenekar körüli érdeklődést, hanem két mozgókép is: a The Last Of Us című HBO-sorozatban a Never Let Me Down Again, a Kokainmedve című mozifilmben pedig a Just Can’t Get Enough szólalt meg. 

A levert, politikus Spirit után a Memento Mori egyfajta kaleidoszkópszerű visszatekintést nyújt, nemcsak a Depeche Mode múltjára, hanem az őket inspiráló előadókra is. Néhány dal (Wagging Tongue, Caroline’s Monkey, People Are Good) annyira idézi meg a Kraftwerket, amennyire az még szerzői jogok megsértése nélkül belefér, de akad kikacsintás a Joy Divisionre (My Favourite Stranger), a Smashing Pumpkinsra (Never Let Me Go) és Scott Walkerre (Don’t Say You Love Me) is. Bőségesen merítenek a saját múltjukból is: a Stories Of Oldos öblösítés a Caroline’s Monkey-ban, a Some Great Reward-szerű hangszerelés a People Are Goodban, a Soul With Me Jezebel-hangulata, vagy a Never Let Me Go Lilianes lezárása egyfajta „best of Depeche Mode“-hangulatot kölcsönöz a lemeznek.

ZENE, TÖMEGEKNEK – A DEPECHE MODE-KATALÓGUS.

Négy dalban új szövegíró is feltűnik, Martin régi barátja, a The Psychedelic Furs frontembere, Richard Butler. A vérfrissítés nem sült el rosszul, ezek a dalok költőibbek, szövevényesebbek, mint Martin vagy Dave szövegei. A frontember írta a Martinnal közös Wagging Tongue mellett a lemez két nagyívű balladájának a szöveget is (Before We Drown, Speak To Me).

Depeche Mode | Fotó: Anton Corbijn

Noha James Ford az előző lemezen is produceri munkákat végzett, az új lemez hangzásában mégis a 2009-es Sounds Of The Universe-re emlékezet a legjobban, űroperaszerű effektjeivel és könnyedebb retrohangzásával, sajátos, jellemzően „depesmódos“ fricskát mutatva azoknak, akik a cím és a közelmúlt eseményei alapján egy sötét, elkeseredett albumra számítottak.

szöveg: Szigeti László
headerfotó: Anton Corbijn

MIÉRT IMÁDJUK ENNYIRE A DEPECHE MODE-OT?