Reneszánsz zene Autotune-nal. Lisel: Patterns For Auto-Tuned Voices And Delay (lemezkritika)

Lisel, vagyis Eliza Bagg klasszikusan képzett énekes, nagynevű klasszikus zenekarokkal énekelt, másfelől elektronikus art popot ad ki, Bryce Dessnerrel és Ben Frosttal dolgozott. Ezen az albumán jött rá, hogyan hozhatja össze a két világot. Ez a kritika először a Recorder magazin 102. számában jelent meg.

A hol nagyon, hol kevésbé feltűnően autotune-ozott ének több szólamban szól, néha meglepőbb vágások borítják meg (Plainsong); hol visszhang-aura veszi körül, máskor (feltehetően) belőle kialakított szintik-ritmusok is alátámasztják. A reneszánsz zenétől a kortárs minimalizmusig sok minden benne van, mégis könnyen hallgatható, sőt. Bár eleinte idegen lehet, hogy egy klasszikusan képzett, szép hangot hallunk robotikussá változtatva, a furaság hamarosan elvész, és minden további magyarázat nélkül, egyszerűen szép dalok lesznek ezek.

Mondhatni a kísérlet túl sikeres, és a lemez néha a kellemes zene kategóriájába csúszik át, ami nem feltétlenül baj, de ennél nyilván nagyobbra tör. De van annyira érdekes, hogy néhány hallgatást mindenképpen megér.

Előadó: Lisel

Cím: Patterns For Auto-Tuned Voices And Delay

Kiadó: Ba Da Bing

Megjelenés: 2023. 

Műfaj: art pop

Kulcsdal: Plainsong

7/10

Rónai András