60 éves korában elhunyt Andy Fletcher, a Depeche Mode alapító-billentyűse.
A hírt a zenekar jelentette be a Twitterén, a Pitchfork értesülései szerint a zenész természetes halált halt. Dave Gahant és Martin Gore-t sokkolta a hír. „Fletchnek igazi aranyszíve volt, és mindig lehetett rá számítani, ha támogatásra, egy jó kis beszélgetésre, egy nagy nevetésre, vagy egy hideg sörre volt szükséged” – emlékeztek barátjukra.
Fletcher kulcsszerepet játszott a Depeche Mode alapításában, amikor a 70-es évek végén elkezdett iskolatársával, Vince Clarke-kal zenélni, és létrehozták a rövid életű, mindössze egy koncertet megélt No Romance In China zenekart. Miután megismerték Martin Gore-t, egy új triót alapítottak (Composition of Sound), amiben Fletcher eleinte basszusgitározott, majd szintizett. Ebből lett a Depeche Mode Gahan csatlakozásával és javaslatával, hogy váltsanak nevet. (A Dépêche-mode eredetileg egy francia divatmagazin volt.)
ZENE, TÖMEGEKNEK – A DEPECHE MODE-KATALÓGUS.
A dj-ként is ismert Fletcher szerény zenész volt, D.A. Pennebaker és Chris Hegedus klasszikus doksijában (Depeche Mode: 101) úgy határozta meg - persze, önironikusan - a saját szerepét, hogy „Martin a dalszerző, Alan a jó zenész, Dave az énekes, én pedig csak lődörgök körülöttük”, pedig nélkülözhetetlen volt a zenekar életében. Menedzselte a Depeche Mode-t, és elsimította a Gore és a Gahan közötti esetleges konfliktusokat. Egy 2013-as interjúban már így jellemezte a zenekaron belüli leosztást: „Én Dave ellentéte vagyok. Zenész vagyok, de az utcán senki se ismerne fel. A zenekaron belül én hozom a popelemeket. Martin L. Gore, aki a dalok többségét írja, az amerikai bluest és countryt szereti, Dave pedig felfedezte magának a jazzt. Én ugyanakkor örökké hűséges leszek az egyszerű popdallamokhoz és a könnyedséghez, amit sugároznak.”
Sokan viccelődtek is Fletcher zenekaron belüli szerepével, ő az egyetlen a Depeche Mode történetében, aki egyetlen dalban sem kapott társszerzői kreditet. Tudta, hogy az a sztereotip kép róla, hogy ő a „magas srác a háttérben, aki nélkül a Depeche Mode-nak nevezett nemzetközi cég nem működne. De van egy nagy félreértés, miszerint a gitárzenekarokban igazi férfiak játszanak igazi hangszereken, míg egy szintibandában, mint a Depeche Mode, senki se dolgozik, mert mi csak gépeken játszunk. Ez hülyeség. Az énekest leszámítva a közönség nem tudja, melyik zenésznek mi a szerepe a csapaton belül. Az olyan zenekarok, mint a Kratftwerk vagy a Depeche Mode, valójában munkaközösségként működnek. Az egyes tagok hozzájárulása láthatatlan marad. És mivel én nem tolom magam az előtérbe, sokan azt hiszik, hogy én csak a gyertyatartó vagyok. Néha frusztráló, hogy nem vesznek komolyan. Hiszen azt is mondhatnánk, hogy az én munkám a legfontosabb, nélkülem már nem lenne zenekar.”
AZ ELSŐ BUDAPESTI DEPECHE MODE-KONCERT TÖRTÉNETE, EGY KORABELI FLETCHER-FOTÓVAL.
