Március 14-én reggel, hetvenéves korában elhunyt Genesis P-Orridge, a Throbbing Gristle és a Psychic TV alapítója, a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású zenésze, aki nélkül számos műfaj nagyon más lenne, vagy talán nem is létezne ma. Idealista látnok, zenei katalizátor és élete végéig nyughatatlan, mindig új dolgokkal kísérletező, korát sok mindenben megelőző, a zsenialitás és az őrület közt egyensúlyozó ember volt.
Genesis P-Orridge (Neil Andrew Megson néven) 1950. február 22-én született Manchesterben. Amellett, hogy zenészként elképesztő terjedelmű, sok száz lemeznyi diszkográfiát hagyott hátra, legalább ennyire fontos volt zenei és művészeti katalizátorként is, a kettő összeadódva pedig elég volt ahhoz, hogy olyan mély nyomot hagyjon az utóbbi 50 év kultúrájában, mint kevés kortársa. Egy könyv sem lenne elég, hogy egybegyűjthessük, mi mindent csinált és milyen műfajokra volt hol közvetlen, hol áttételes hatással, mi azért megpróbáljuk itt és most bemutatni a páratlan életmű legfontosabb mérföldköveit.
Worm / Transmedia Explorations / COUM Transmissions (1967-1975)
Már iskolásként rákattant Aleister Crowley, valamint a beatkorszak kulcsfiguráinak munkásságára, melyek később is meghatározóak maradtak számára. Az iskolatársaival 1967-ben alapított Worm volt az első művészeti projektje, amit a Transmedia Explorations kollektíva és több másik követett, egyre extrémebb és polgárpukkasztóbb irányokba haladva. Fanzine-t szerkesztettek, performance-okat, kiállításokat szerveztek, "művészeti forradalmat" hirdetett, az első zenei megmozdulásai is ekkoriban voltak, többször szembekerült a rendőrséggel, a cenzúrával, míg végül a botrányos előadásairól ismert COUM Transmissions projektből kinőtt az első, műfajteremtő zenekara.
Throbbing Gristle / Industrial Records (1975-1981)
A Throbbing Gristle-t 1975 őszén Genesis, a COUM-ban is aktív Peter "Sleazy" Christopherson és Cosey Fanni Tutti, valamint Chris Carter alapította, négy külön-külön is izgalmas és kreatív alak, akik belevetették magukat a kísérletezésbe. Hol végtelenül monoton és nyomasztó, hol zajos, hol absztrakt hangzás, analóg szintik, dobgépek, tape loopok, szokatlan hangminták, szanaszét torzított hangszerek és ezek mellé a részben a COUM idejéből áthozott ellentmondásos témák: szexuális perverziók, halál, sorozatgyilkosok, elidegenedés. Mindez élesen szembement nemcsak a kor mainstreamjének, de az éppen éledező punkmozgalomnak az esztétikájával is; az emberek eleinte értetlenül álltak a minden korábban ismerttől radikálisan eltérő hangzás és tematika előtt. De underground körökben hamar hírük ment, részben legendás hírű koncertjeik miatt (melyek közül majdnem mindet kiadták kazettán, majd évtizedekkel később cd box setekként is), és egyrészt relatíve rövid idő alatt komoly rajongói bázisuk lett, másrészt inspirálták és maguk köré vonztották a korszak hasonló dolgokkal kísérletező zenészeit. Nyilvánvaló, hogy a lemezcégek nem álltak szóba velük, így saját kiadót alapítottak 1976-ban Industrial Records néven, ahol rajtuk kívül olyanok adtak ki lemezeket, mint az amerikai Monte Cazazza, az ausztrál SPK, a beatpápa William S. Burroughs, valamint a Clock DVA és a Cabaret Voltaire. A kiadó neve átragadt a hozzájuk köthető előadók sajátos, de már ekkor is eléggé szerteágazó hangzásvilágára és megszületett az "industrial music for industrial people" szlogen is. Innen indult a későb millió felé szétágazó és számtalan más irányzatot is alapvetően befolyásoló industrial műfaj, monoton minimalizmusuk a korai techno és a későbbi minimal synth zenékre is nagy hatással volt, a nyomasztó hangképek pedig a dark ambient alapjait rakták le.
Psychic TV - a korai évek / Thee Temple Ov Psychic Youth (1981-1988)
A TG szétesése után Cosey és Chris Carter külön projektekbe kezdett (Chris & Cosey néven fura szintipopot játszottak, CTI név alatt pedig ambient és kísérleti zenéket adtak ki), Genesis pedig a gitáros Alex Fergussonnal közösen új zenekart indított Psychic TV néven. A zenekar felállása rajtuk és Gen első feleségén (Paula P-Orridge) kívül folyamatosan változott, egy időre beszállt Sleazy és John Balance is (akik nem sokkal később Coil néven saját, szintén óriási hatású zenekart alapítottak), megfordult náluk David Tibet is a neo-folk alapzenekar Current 93 beindítása előtt, de a Soft Cell tagjaival is többször dolgoztak együtt. Zeneileg a Psychic TV drasztikusan különbözött a TG-től: náluk a '60-as éveket idéző rock és pop, a pszichedélia és a rituális zenék jelentették a főcsapást, hol keverve, hol egymástól élesen elválasztva. Voltak kifejezetten slágeres, rádióbarát dalaik, mint a Brian Jones előtt tisztelgő Godstar, máskor az okkultizmusból merítő rituális hangzás került előtérbe, megint máskor pedig az experimentális hangkollázsok vagy éppen a zajba fulladó rockszerűség.
Diszkográfiájuk már a kezdetektől szinte követhetetlen volt. A relatíve ritka, stílusban nagyon vegyes dalokat tartalmazó sorlemezek (Force the Hand of Chance, Dreams Less Sweet, Allegory and Self) mellett kijött egy halom egyéb, sokkal inkább egy-egy témára vagy hangzásvilágra kihegyezett album is, melyek közt megfért egymás mellett a rituális vonal csúcslemeze, a Those Who Do Not és egy baletthez írt avantgarde soundtrack is. És akkor ott voltak még a koncertlemezek is: korábban is számos, hangzásban sokszor szintén nagyon eltérő élő felvételt adtak ki ilyen-olyan formában, de 1986-ban elhatározták, hogy 23 hónapon keresztül kihoznak egy-egy koncertalbumot, mindet más városban felvéve, és habár soha nem értek a sorozat végére, de így is bekerültek vele a Guinness rekordok közé.
A PTV mellett Genesis és társai Thee Temple Ov Psychic Youth (TOPY) néven mozgalmat alapítottak, amit sokan szektának bélyegeznek, de inkább volt az egész egy, a szabad és önálló gondolkodást propagáló és ezt némi okkultizmussal vegyítő nemzetközi alkotói kollektíva. Ekkorra már széleskörű ismertsége révén egy ideig Genesis volt a TOPY arca, de viszonylag hamar otthagyta a társaságot, amely külön utakon járva tovább élt, ő viszont a hatóságok és a sajtó szemében megmaradt veszélyes (= önálló gondolkodást propagáló) kultuszvezetőnek, amit később fel is használtak ellene.
Psychic TV - Hyperdelic Acid House korszak (1988–1992)
Genesis a '80-as évek végének amerikai turnéi alatt ismerkedett meg a korai techno, house és acid hangzásaival és a PTV zenéjét is ebbe az irányba vitte tovább. Ebben Fergusson már nem volt partner, akinek a helyét a továbbra is folyamatosan változó felállásban az amerikai gitáros és technoproducer Fred Giannelli vette át. A korszak egyetlen igazi sorlemeze a Towards Thee Infinite Beat volt, ami a korábbi PTV-albumok elemeit keverte technohatásokkal, de itt is folytatódott az a gyakorlat, hogy egy sor más, a sorlemezeknél sokkal tematikusabb és / vagy kísérletezőbb anyagot is kihoztak. Volt ezek közt több technoválogatásként kiadott anyag, amin a zenekar tagjainak és baráti körének (akik közt ott volt a februárban elhunyt Andrew Weatherall is) zenéi szerepeltek, volt egy-két ambient és experimentális projekt, pár EP és single, meg persze újabb koncertlemezek, melyek közül kiemelkedik a korszakot talán legkiválóbban összegző dupla Live In Berlin. De hatása túlmutatott kiadott zenéin: Genesis katalizátorként is meghatározó volt: partiszervezőként és nyilatkozatai révén is kulcsszerepet játszott abban, hogy a korai acid house-hangzás Amerikából átkerült Európába, sőt még a köznyelvbe gyorsan átkerült "rave party" kifejezés is tőle származik.
Psychiv TV - a kísérleti / ambient / spoken word korszak és számüzetés (1992-1999)
1992-ben, mialatt Genesis, a felesége és két lányuk Thaiföldön egy éhezőkön és menekülteken segítő programban vett részt, otthon Angliában a bulvármédia, keresztény lobbicsoportok és a rendőrség összehangolt támadást intéztek ellenük, lerohanták az otthonukat, lefoglalták a teljes archívumukat és több ismerősüket letartóztatták. A vádak alapját elvileg sátánista és szexuális rítusokat ábrázoló videók jelentették, amikről évekkel később a hatóságok is elismerték, hogy közük nem volt semmi ilyesmihez, hanem a nagyrészt a PTV korai koncertjeihez készült kísérleti filmeket értelmezték teljesen félre. Tudta, hogy ha hazatérnének, akkor jó eséllyel őket is letartóztatnák, így családjával együtt az önkéntes száműzetést választva Amerikába költöztek. Maga a Psychic TV addigi formájában ezzel szétesett, hamarosan pedig egy csúnya és traumatikus válás is súlyosbította a helyzetet.
Zeneileg viszont ennek a traumatikus időszaknak a PTV egy újabb izgalmas, a korábbiaktól újfent nagyban elütő korszaka lett az eredménye. Itt is volt egy meghatározó alkotótárs, a kísérleti zenész Larry Thrasher, de ekkoriban a Psychic TV nem igazán funkcionált hagyományos értelemben vett zenekarként, nem turnéztak és egyetlen hagyományosabb sorlemezük, a pszichedelikus rockba nyakig merülő Trip Reset mellett inkább különleges, ambient és experimentális zenei lemezeket adtak ki. Kijött egy sor spoken word központú anyag is, eleinte még Psychic TV-ként, de idővel ezekre indított egy külön mellékprojektet Thee Majesty név alatt, valamint ekkoriban jelent meg a részben archív anyagok gyűjteményének, részben pedig hangmintaalapnak szánt négyrészes Electric Newspaper cd-sorozat is. Végül Genesis úgy döntött, hogy véget vet a Psychic TV-nek és egy 1999-es londoni koncert után a zenekar története hivatalosan is lezárult. Egy időre legalábbis.
Psychic TV / PTV3 - a pszichedelikus korszak (2003-2020)
Genesis különböző művészeti projektekben vett részt, melyek közül a legismertebb és legextrémebb a nemek közti határokat elmosó Pandrogeny Project volt, melyben második feleségével, Lady Jaye-jel egy sor plasztikai sebészeti beavatkozáson estek át. Ekkoriban a New York-i művészvilág aktív figurái voltak, Genesis itt ismerkedett meg a dobos Edley ODowddal, aki idővel meggyőzte, hogy közösen, új tagokkal indítsák újra a Psychic TV-t. A zenekar, eleinte PTV3 név alatt 2003-ban kezdett újra koncertezni, a következő évben pedig eljutottak Európába is, ahova utána is rendszeresen visszatértek és 2008-ban, első (és sajnos egyben utolsó) alkalommal felléptek Budapesten is, az A38 Hajón. Lady Jaye 2007-ben meghalt, ami újabb törést okozott Genesis életében, de a zenekar ment tovább és újra jöttek a stúdió- és koncertlemezek, melyeket a korábbi korszakok változatos zenei világával ellentétben egy többnyire egységes, nagyrészt a '60-as évek pszichedelikus rockzenéjében gyökerező hangzás uralt. Utolsó albumuk a 2016-os Alienist, utolsó kiadványuk pedig egy 2017-es koncertfelvétel volt, utóbbin a Psychic TV a régi, évzizedek óta halott barát, Derek Jarman In The Shadow Of The Sun című filmjéhez készült zenéjét játssza élőben, amit Genesis eredetileg még a TG tagjaival írt a nyolcvanas években.
Psychic TV 2016
Szólómunkák, mellékprojektek és az utolsó évek
A TG, a PTV és a Thee Majesty lemezei mellett Genesis P-Orridge számtalan, nagyrészt másokkal közös szóló- és mellékprojektben is részt vett; az évtizedek alatt olyanokkal dolgozott együtt, mint a már említett William S. Burroughs és a beatgeneráció másik kulcsfigurája, a cut-up technikáról ismert Brion Gysin, a japán zajzenész Merzbow, az industrial alapfigura Z'EV, a Skinny Puppy tagjai, a kísérleti zenében utazó Hafler Trio, az avantgarde hegedűs Tony Conrad, a Hawkwindból (is) ismert Nik Turner, a marokkói szufi zenekar Master Musicians Of Joujouka, a titokzatos lengyel Astrid Monroe (akivel a zseniális, triphop felé hajló When I Was Young készült), a White Stains (nekik a PTV-vel közös At Stockholm lemezük van ott Genesis P-Orridge életművének legerősebb darabjai közt) és utódzenekara, a Cotton Ferox vagy éppen Bill Laswell, a Pigface, Cold Cave és az Etant Donnes. És akkor a filmes projektekről, a könyvekről és a számtalan kiállításról még nem is beszéltünk.
Psychic TV, Live @ Wroclaw Industrial Festival 2016
Genesis 2009 után sokáig nem koncertezett, de 2016-ban még összejött egy hosszabb európai Psychic TV-turné, a következő év őszén viszont leukémiát diagnosztizáltak nála, ekkortól szinte folyamatos orvosi ellátásra és megfigyelésre szorult. De amikor állapota engedte, még ezután is koncertezett, részt vett kiállításokon és adott interjúkat, 2018-ban pedig még egyszer, utoljára visszatért Európába pár koncert erejéig, hogy aztán 2020. március 14-ének reggelén a szervezete végül feladja a betegséggel folytatott harcot.
Frank Olivér (infnitebeat.hu)
