86 éves korában elhunyt a mély, visszhangos, twangy gitárhangzásáról híres Duane Eddy, aki megváltoztatta a korai rock and roll arcát, nagy hatást gyakorolt a Beatlestől a Beach Boyson át Bruce Springsteenig rengeteg mindenkire, dalai pedig olyan filmekből lehetnek még ma is ismerősek, mint a Forrest Gump vagy a Született gyilkosok.
„Sok gitáros jött oda hozzám, hogy hatottam rájuk, vagy miattam kezdtek el gitározni. Mindenki Jimmy Page-től Mark Knopfleren át Brian May-ig. Valószínűleg amúgy is elkezdtek volna gitározni, de a zeném adott nekik még egy löketet, hogy lázadjanak. Egyszerű dallamokat játszottam. Egy srác felkaphatja a gitárt, és lejátszhatja a Rebel Rouser vagy a Peter Gunn első pár hangját, és ez bátoríthatja, hogy igen, meg tudom csinálni” – mesélte Eddy egy régi Classic Rock-interjúban.
A New Yorkban született, de zenélni Arizonában kezdő Duane az ötvenes évek végének egyik valószínűtlenül nagy rock and roll sztárja volt, aki tisztán instrumentális zenével vette be a slágerlistákat. (Egyszer viccesen meg is jegyezte: „Az egyik legnagyobb hozzájárulásom a zeneiparhoz az volt, hogy nem énekeltem.”) Még kamaszként ismerkedett össze a későbbi producerrel, Lee Hazlewooddal, akivel közösen fejlesztették ki a védjegyszerű, az arizonai sivatag tágassága által is inspirált, mély, twangy gitárhangzást. Az akkoriban újnak, dögösnek, lázadónak számító sound a szörfrock születésére is hatást gyakorolt (pl. a Shadowsra, de a Beach Boys a Surfin’ in the USA-ban Eddy első kislemezét, a Moovin’ and Groovin’ nyitóriffjét nyúlta), de rajongott érte Paul McCartney és George Harrison is (ld. Day Tripper), Hazlewood pedig Nancy Sinatra 1960-as slágerében, a These Boots Are Made For Walkin’-ban vitte még nagyobb sikerre.
Duane-t először elhajtották a kiadók, de 1957-ben leszerződött egy philadelphiai rhythm and blues kiadóval, a Jamie Recordsszal, és villámgyorsan, már a második kislemezével berobbant. A Rebel Rouserből világszerte 3 millió példány kelt el, és ’58 és ’63 között további 15 Top 40-es slágert hozott össze és több mint 30 millió lemezt adott el a gitáros, aki az elsők között vett fel sztereóban rock and roll lemezt, és már akkor albumformátumban gondolkodott, amikor a műfajt még a kislemez-slágerek dominálták.
Első nagylemezén, az 1958-as Have ’Twangy’ Guitar Will Travelön a bluesos és countrys oldalát is megmutatta, olyannyira, hogy Three-30-Blues c. lassúját B.B. King az egyik legjobb bluesnak nevezte. A Rebel Rousert olyan slágerekkel folytatta, mint a Cannonball, a Shazam, vagy a Forty Miles of Bad Road. A 70-es évekre háttérbe szorult Eddy nagy comebackje volt, amikor 1986-ban újravette Peter Gunn c. slágerét az absztrakt popos Art of Noise-zal, amivel Grammy-t is nyertek, egy évvel későbbi, self-titled lemezén pedig híres rajongói is vendégeskedtek: Paul McCartney, George Harrison, Ry Cooder, John Fogerty, James Burton, vagy épp az ELO-főnök Jeff Lynne. Utolsó albumát (Road Trip) 2011-ben vette fel a Longpigsben, majd rövid ideig a Pulpban is gitározó, a búgó hangú crooner tradíciókat angol iparvárosi környezetben továbbvivő Richard Hawley-val.
Duane Eddy 86 évesen, Tennessee-ben hunyt el rákban.
