61 éves korában elhunyt a stúdiómágus és producerlegenda, a zenészként is aktív Steve Albini, aki olyan klasszikus albumokon hagyta rajta kézjegyét, mint az In Utero a Nirvanától, a Surfer Rosa a Pixiestől, vagy a Rid of Me PJ Harvey-tól.
Május 7-én, a stúdiójában hunyt el szívrohamban Steve Albini, aki a kíméletlen, nagyhatású Big Black élén tűnt fel zenészként, majd rengeteg fontos lemez producereként vált legendává. A nyers, vad hangzásáról ismert Albini dolgozott a Neurosisszal, a Slinttel, a Low-val, a Sunn O)))-val, a Jawbreakerrel, a Melt Bananával, a The Jesus Lizarddal, a Helmettel, a Godspeed You! Black Emperorral, a Superchunkkal, a Cloud Nothings-zal, Joanna Newsommal, vagy épp Jimmy Page-dzsel és Robert Planttel is a Walking Into Clarksdale című közös lemezükön – de a lista tényleg végtelen. Albini munkássága és hatása felbecsülhetetlen, a független, tényleg alternatív zenék egyik legfontosabb (nem)producere volt, aki utálta ezt a titulust, és ha muszáj volt valahogy, akkor inkább hangmérnöknek hívta magát, mert azt vallotta, ő csak szimplán felveszi a zenekarokat, „ahogy szólnak”.
Albini halálhírét chicagói stúdiója, az Electrical Audio egyik munkatársa erősített meg a Pitchforknak. Spártai puritánságú noise rockot játszó zenekara, a Shellac tíz év után épp a jövő héten jön ki új lemezével (To All Trains), amivel a tervek szerint turnézni indultak volna, és ők játszottak volna a feloszló OFF! egyik búcsúbuliján is.
Steve Albini a stúdiójában 2005-ben. Fotó: Paul Natkin.
Albinit kamaszként a Ramones rántotta be a zenébe, majd az illinioisi egyetemen újságírást tanult, és tagja lett a közeli Chicago punkszínterének, amiről fanzine-ekbe is sokat írt gúnyos, csípős kritikákat. Az egyetemen alapított zenekara, a Big Black mellett kezdett hangmérnökösködni, és a Pixies és a The Breeders debütáló albumaival, a Surfer Rosával és a POD-dal szerzett nevet magának, amik annyira bejöttek - a Big Blackkel együtt - Kurt Cobainnek, hogy felkérte, dolgozzon velük az In Uteron. Albini neve ekkor már egyet jelentett a nagykiadós mainstreamet elutasó punksággal, így ez egy erős gesztus is volt a Nevermind folytatásán dolgozó Nirvana részéről.
„Köztudomású, hogy Albini nem szeret sokat baszakodni egy-egy lemezfelvétellel: akár napok alatt is képes felrántani egy egész albumot, természetesen a lehető legnyersebb, legzsigeribb megszólalással, mindenféle cicoma és stúdiópolír nélkül. A Nirvana harmadik anyaga is hellyel-közzel e módszer szerint készült, így nem meglepő, hogy az erőfeszítésekből egy szétcseszett és szétcsúszott, zajjal összemocskolt, torz lény született, amely teljesen úgy szól, mintha két hét alatt hányták volna szalagra – mivel pontosan ez történt 1993 februárjában” – írtuk az In Utero kapcsán Albiniről, akinek a munkája természetesen nem nyerte el a kiadó tetszését. A Geffen puhítani akart a felvételein, de végül kompromisszumot kötöttek, és csak a slágernek szánt Heart-Shaped Boxot és All Apologiest keverték rádióbarátabbá.
Steve Albini's four-page proposal to produce Nirvana's In Utero: "If a record takes more than a week to make, somebody's fucking up." pic.twitter.com/UY9xv67Fc3
— CONSEQUENCE (@consequence) May 8, 2024
Albini még ebben az évben felvette PJ Harvey egyik klasszikusát is, a nirvanás hatásoktól sem mentes Rid of Me-t, amin – érdekesség – még az In Utero előtt kezdett el dolgozni, de leghíresebb munkája sok nehézséget okozott neki: a nagykiadók egy ideig nem akartak vele dolgozni, a kis zenekarok pedig azt hitték, elérhetetlen lett számukra. '95-ben megalapította saját stúdióját, az Electrical Audiót, amire a gatyája (meg a shellacos gitárjai) is rámentek, a pénzügyi kátyúból a legendás Abbey Road Studiosban felvett Page–Plant-lemez rántotta ki. (A Led Zeppelin énekese az utolsó Big Black-album, a Songs About Fucking óta rajongott Albiniért.)
Albini híres volt nyers, kendőzetlen véleménynyilvánításairól, és erősen kritikus az amerikai mainstream zeneipar működésével kapcsolatban (erről 1993-ban A probléma a zenével címmel híres esszét is írt). Elvből nem volt hajlandó részesedést elfogadni a jogdíjakból, mert úgy érezte, azt a pénzt a zenészektől venné el (a Nirvana esetében így milliókról mondott le), helyette inkább egy előre lefixált megbízási díjért vállalta a munkát, és kis zenekarokkal is simán dolgozott.
Pókerjátékosként is nagy ász volt, a legrangosabb versenyen (World Series of Poker) kétszer is elvitte a fődíjat (egy arany karkötőt), évekig írt (egy ideje sajnos elérhetetlen) főzőblogján humorát és írói vénáját is megvillantotta, és több mint 30 éve házasságban élt a filmrendező Heather Whinnával.
