A csendemet nem lehetséges hamisan idézni. Tegnap a barátaid erre jártak, álltak középen, a szövegemre sírdogáltak. Az ősi magyar pusztaságok porából kiemelkedő láthatatlan karom. A történelem gyomrából szökött váladék. Őrizd meg a szavakat, amikkel búcsút mondtál. Mélygarázsok szelleme, groteszk darálás, az idő tagadása. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Júliusban itt a Recorderen volt a premierje a Psychedelic Source Records kollektíva gigantikus, elszállós jam session-lemezének; Varga Zsuzsa a magányról szóló EP-jének, ami az első kiadványa, amit egyedül írt; a Strompopper lendületes, ironikus garázsrock-EP-jének; valamint a következő daloknak, klipeknek: zip: Cink, Solére feat. Beton.Hofi: Nem ijeszt meg, Ben T Kadar: When There’s Nobody Left, Szesztay Dávid: Idebenn a csend (Live@KisPrésház). Magyarradar rovatunkban bemutatkozott a klasszikus és kortárs rock által ihletett Midnight Millers; a cinematic jazz-rockot játszó Mr. Moodburn; az elektronikus dark pop friss felfedezettje, Dalma.
Dzsúdló új számának megvan az esélye, hogy a legnagyobb slágerei közé kerüljön, pláne, hogy Azahriah vendégszerepel benne, a magyar pop legnagyobb mai aranycsinálója. A cél - mint a sajtóanyagban olvasható - Azahriah poénja szerint egy Lej 2 megírása volt, vagyis "sokakat megmozgató dalt akartunk írni, olyat, amihez könnyű kapcsolódni". A szöveg Dzsúdló összefoglalója szerint "azt próbálja megfogni, milyen, amikor behuppansz egy teljesen rideg családi környezetbe, ahová nagyon be kéne olvadnod, de érzed, hogy előbb-utóbb úgyis kidob magából ez az elhidegült közeg" - ehhez a Büki Balázs által rendezett, erős jelenetekből álló klip a keresztény tematikát is hozzáteszi (a szövegben ez nincs benne, de Dzsúdló munkásságában meg van alapozva). A producer Tembo, aki ezt mondta: "Állati izgalmas feladat volt két ennyire egyedi hangú előadó stílusát összefésülni egy közös dalba." Dzsúdló Facebook, Azahriah Facebook
GLORIA, vagyis Dányi Krisztina house-os projektje 2020 végén robbant be egy nagyszerű videóval, majd idén tavasszal mi mutattuk be első EP-jét. Az új EP-n ismét minden számnak három betű a címe, de a zene most közelebb áll a "rendes" house-hoz (noha azért mindegyik szám eljátszik a műfaj szabályaival, többé vagy kevésbé látványosan), és Dányi Krisztina énekesi nagysága is egyértelműbben megmutatkozik. (Az SVN-ről több helyen eszembe jutott a Magyarradar-bemutatkozásban a hatások között említett Róisín Murphy, aminél kevés nagyobb dicséretet tudok megfogalmazni.) Ismét készült az EP-hez egy látványos videó, ezúttal a Fóti Homokbányában; Kőrösi Máté rendező a Hvg-nek mesélt róla részletesen. Honlap, Instagram
A stonert más műfajokkal keverő Mudi eddig két EP-t adott ki. Szeptemberben jön a nagylemez, ami immár magyar nyelvű lesz, és egy olyan dal vezeti fel, ami a zenekar szerint "teljesen mértékben leírja az elmúlt pár év eseményeit" - vagyis a Minden szar. A szöveg egyébként jóval elvontabb, mint amire a cím alapján számítani lehet; a Zénó Rolf által rendezett klip viszont nagyon is lényegre törő, valamint szórakoztató: még a betűtészta is az Üzenetet közvetíti. Facebook
Tízéves a Mana Mana Records; annyi kiadványukról írtunk, hogy aligha van Recorder-olvasó, aki ne ismerné őket. Az évfordulót nem meglepő módon egy nagyszabású válogatással ünneplik. A 18 számos, 79 perces Artspotting címe is mutatja, hogy itt nem a legtáncosabb oldalukkal találkozhatunk. Ahogy a kísérőszövegben olvasható: "Nem kizárólag klubokban és fesztiválokon, hanem nagyon sok kiállításmegnyitón, könyvbemutatón, költői esten, egyéb eseményen léptünk fel az évek során. A válogatás anyagát főként ezekhez a terekhez és eseményekhez szabtuk, ezért nem kifejezetten a tánczenei vonal dominál, de így is tükröződik a ránk jellemző stílusok feletti eklektika, ami háttérzeneként jól illeszkedik a vizuális művészetekhez és az irodalomhoz is." Azért nem is járunk nagyon messze a tánczenétől; vannak kifejezetten vidám dalok és melankolikus darabok is; jazzes downtempo, soulos hiphop, dub, világzene, bossa nova stb. Ismert nevek (Savages y Suefo, Marcel, Erik Sumo, Vono Box stb.) mellett olyanok is, akik valószínűleg sokak számára még felfedezésre várnak. A válogatás most digitálisan és CD-n jelent meg, ősszel pedig vinyl és dupla kazetta is érkezik. A premier a Lángolón volt. Honlap, Facebook
Drisan korábban szerepelt már a rovatban; azóta indított egy saját kiadót Audible State Of Mind Recordings névvel, a leírás szerint "a dubos hatású és őszinte underground zenéknek". Eddig három megjelenése volt, három hosszú szám. Táncos breakbeatek (deep) house-os tempón, funky basszusok és dubos-dubtechnós szintik és effektek: ezek az összetevők, amikből különféle hangulatok jönnek ki: a júliusi Momentum fojtott és ahogy a leírás mondja, kissé ködös; az augusztusi Denial Of Time In Space erősebben az ütösökre koncentrál, a szintik absztraktabbak; a friss Mind Games pedig a kísérőszöveg szerint arra alkalmas, hogy a DJ "egy kis feszültséget csempésszen a szettjébe". Facebook
A Zenovoid magyar darkpsy kiadó (itt a psytrance sötét változatára kell gondolni). Második válogatáslemezük a színtér fiatal magyar előadóinak kíván megmutatkozási lehetőséget adni (plusz néhány nem magyar producer is bekerült a merítésbe). A Call From The Mothershipet a Recorderen már szerepelt Varázsló rakta össze. A sötét, táncos, de azért az odafigyelő hallgatás számára is izgalmakat rejtő számokat gyorsasági sorrendbe rendezte a kiadó. Amikor 147 BPM-ről elindulunk, már az is keménynek és gyorsnak tűnhet, de a legvégén már 240-nel megy a pörgés (a Yokaikudo duó száma egyébként igencsak változatos és szórakoztató, és még ábrándos-keleties dallamok is hallhatók benne). A válogatás zárása aztán visszalassít a világ tempójához. Facebook
BlackWeald dark ambientet játszik, korábban egy 666 perces lemezéről volt szó itt, most pedig egy olyanról, aminek már a címe sem semmi: From the Dust of the Old Hungarian Plains, Emerges the Invisible Claw that Drags Us into our Rotting Grave. Vagyis: Az ősi magyar pusztaságok porából emelkedik ki a láthatatlan karom, amely rotható sírunkba vonszol minket. A másfél órás album alapjában dark ambient, de hallunk itt természeti hangokat (szél, állatok), népzenei idézeteket, szövegmintákat, és nem egyszer rituális-ipari megoldásokat is. Hatásos a lemez dramaturgiája is; a csúcs- vagy mélypont a 23 perces Hell in a Tiny Box, ami olykor tényleg pokoli; a záró szám elektromos gitárral ha feloldást nem is hoz, de én azért belehallom az elkerülhetetlenbe való belenyugvást. Facebook
Az On Graves 2019 óta minden évben kiad egy-egy rövid EP-t. Az idei The Grotesque a a korábbiaknál is rövidebbre sikerült. A hardcore-tól a black metalig vesznek fel elemeket extrém stílusokból, bár most több a szélvészgyors darálás, kevesebb a lassú felőrlés. Az továbbra is igaz, hogy olyan tömény és letaglózó a zene, hogy nehezen hihető, hogy ezt két (egyaránt M névre hallgató) ember csinálja. Facebook
Rónai András
