A Strompopper az E Sávok, a Galaxisok, a Ripofs, a Fél Fény, a Lassu Kaoss, a Zombie Girlfriend, a FélEmlék, az E Projekt, az I Scream Men és A Törpe-fejüek volt és jelenlegi tagjaiból alakult 2021 végén. Első, kétszámos, Stereo/Tower című EP-jüket nemrég mutattuk be, az üdítően rövid és nyers, punkos garázsrockszámokat felvonultató What’s Wrong With This? pedig már itt, a Recorderen debütál.
„A trió mindhárom tagja önállóan is évtizedes múltra visszatekintő dalszerző, akik most úgy döntöttek, hogy a sok kurva jó zene után ideje olyan zenét is csinálni, amit – talán – meghallgatnak az emberek” – jellemzi magát a Nagy Ambrus (dob), Futó Péter (basszusgitár, ének) és Nagy Gergely (gitár, ének) felállású zenekar, akik a nevükben is kiemelték a popot, de azért „többnyire hangos rock and rollt” játszanak.
„Először igazából csak azért mentünk le próbálni, hogy megnézzük, hogy működik ez, és ehhez régi dalokat vettünk elő, hogy legalább az írással ne kelljen foglalkozni: három dalt a második Zombie Girlfriend-lemezről (Music for Porn), két dalt a Hunglish Songs c. soha meg nem valósult projektből, egy kilenc éve eredetileg E Sávok-dalnak indult és később punkosított kezdeményt, és egy Lassu Kaoss-dalt a szegedi gyökerektől. Utána még nagyobb lelkesedéssel folytattuk, leginkább azért, hogy ezeket a számokat így hárman is el tudjuk játszani élőben” – mesélik a Recordernek a kezdetekről. „A What’s Wrong With This? EP dalai tehát mind 8-10 éves dalok, amelyek valahogy nem fértek el eddig máshol, vagy elfelejtődtek máshol, mi viszont nagyon szeretjük őket, és az összerázódásra meg a kreatív folyamat kikísérletezésére tökéletesek voltak. Ráadásul ezen az EP-n végre össze is vannak gyűjtve, és lehet őket hallgatni.”
És akkor íme, a 7 számos, dallamosan-punkosan-lendületesen garázsos EP kellemesen ironikus szövegekkel, amiről különösen ajánljuk a Kill Everyone-t. Lentebb pedig a trió tagjai külön-külön is megosztják a gondolataikat a lemezről és a zenekarról.
Nagy Ambrus (dob): Bár a Strompopper három önálló dalszerzőből áll saját zenei múlttal, diszkográfiával és egyéni csapásiránnyal, én 2021 őszén úgy jöttem ebbe a zenekarba, hogy majdnem mindegy, mit csinálunk, csak dobolhassak. Érett ez már bennem egy ideje: Szegeden 2004 óta zenéltem általában gitáros-énekes-dalszerzői poszton (FélEmlék, Lassu Kaoss, The Ripofs, A Kicsi Kis Patkánykák), de nem igazán bírtam a feladattal, nem tetszett, ahogy csináltam és egy idő után a barátságok és a sok közös zenélés ellenére is nagy teher lett frontemberként összetartani egy négy-öt-hat fős csapatot. Az évek során részben ezért is kezdtem el a gitározás mellett suttyomban ellesni ezt-azt a körülöttem ügyködő, nálam nyilván sokkal képzettebb dobosoktól, meg az épp meghatározó zenekaroktól, akiket hallgattam. Egy új, közös projekt ötlete ebből kiindulva még azelőtt felmerült bennünk Gergővel (a Strompopper gitárosa, énekese és dalszerzője, no meg a bátyám), hogy 2020 elején Pestre költöztem volna, az is tiszta volt, hogy zenei „karrierem” során először hivatalosan is dobosként lesz rám szükség… Alig vártam, hogy elkezdjük, és egyelőre még kicsit sem várom, hogy abbahagyjuk!
Futó Péter (basszusgitár, ének): Mindig is mérhetetlenül lenéztem a gitárok köré központosuló zenét, mert hát attól, hogy nekem megugorhatatlan feladat épkézláb módon gitározni, attól még csak egy szar kis játékhangszer marad. Bár mondjuk a rock még mindig jobb, mint amikor ilyen kis nylonhúros-állatbeles agyhalottak nekiállnak Bachot pengetni. Na, ezért is én lettem a basszusgitáros, hogy végre valaki megmutassa nektek, közönségnek, hogy hogy is kell ezt csinálni valójában. Le az ujjal pengető majmokkal! Azért néha zongorázok is egy kicsit, illetve rugdosom a többieket, hogy ugyan ne minden dalunk E-dúrban legyen már.
Azt gyanítom, hogy igazából nem kedvelnek a srácok, legalábbis amikor stúdiózni voltunk, folyton elküldtek WD40-ért. Nem csoda, hogy fél évvel az első próbák után már egy antipszichotikumból, kedélyjavítóból és szorongáscsökkentőből álló gyógyszerkombón éltem. Gondolom, ez van.
Nagy Gergely (gitár, ének): Mint mindenki, én is gimis koromban kezdtem zenélni, de tényleg aktív, rendszeresen próbáló trió-felállású zenekarom most van először. Gimis koromban basszusgitáros akartam lenni, de nem lettem, hanem csak énekes és dalszövegíró, gitározni meg jóval később kezdtem csak ezek mellett, és olyan nagyon nem is erőltettem, megelégszem a legjobb inkompetens punkgitározás hagyományával. A Strompopper három énekes-dalszerzőből áll, akikkel külön-külön legalább tizenöt éve csinálok zenét, és miután az első EP-vel most megmentünk olyan dalokat, amelyek más projektekbe nem fértek bele, vagy kiestek belőlük, az EP után végre lehet majd új dalokat írni közösen, elengedni mindenféle eddigi elképzelésünket a struktúrákról, effektezésről, szövegekről, vagy épp kimondottan populáris műfajokból kiindulni, és azokban elengedni a hülyeséget. A Strompopper „fucking rockmusic”, ahogy Ray Manzarek mondta (nem a Strompopperről), és a fucking rockmusic a különböző módokon pózolásról szól, ahogy az EP dalai is, persze át- meg átszőve lírai elemekkel is. Szóval lehet mindenfélét össze-vissza beszélni, de én leginkább csak akartam egy olyan zenekart, amivel koncertezni lehet.
fotó: Szerján Krisztina
A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.