„Ez egy itt és most zene" – Interjú Ajtai Péterrel (Qiyan)

Ajtai Péter bőgős több formációban is játszik, ami a népzenét és a szabad zenét ötvözi; saját zenekarainak egyike, a Qiyan az ezer évvel ezelőtt a Córdobai Kalifátusban élő zsidó rabszolganők tradicionális zenéjéből indul ki; lemezük az egyik kedvencünk volt 2020-ban. Ebből az apropóból beszéltünk arról, hogyan találkozik a szabad zenélés a népzenével; műélvezet és műértelmezés viszonyáról; a különböző zsidó diaszpórák zenei hagyományairól és hatásáról.

Több olyan formációban is játszol, ami valamilyen tradicionális zene és improvizáció találkozására épül. Hogyan jutottál el ehhez a világhoz, honnan indultál?

Abszolút a jazz oldaláról indultam, jártam konziba, aztán a jazz tanszakra, és mainstream jazzformációkban játszottam a pályám elején. Aztán szépen lassan találkoztam rengeteg szabad zenével, vagy free jazzel  vagy kreatív zenével – ezek kicsit homályos fogalmak –, illetve rengeteg népzenével. Ezek szépen lassan összeolvadtak a különböző formációkban, például a Nigunban az askenázi klezmer hagyományait ötvözzük jazzel, Geröly Tamás és Baló István zenekaraiban pedig Szabados György nyomvonalán elindulva vegyítünk különböző magyar zenei hagyományokat free jazzel. Szelevényi Ákosnál is magyar népzenei hagyományokat dolgozunk fel kreatív zenével, de egészen máshogy.

Sok ember számára a népzene meglehetősen kötöttnek tűnik, szemben a jazz szabadságával.

Én a népzenét nem látom nagyon kötött zenének, összehasonlítva mondjuk bármilyen klasszikus zenei hagyománnyal. Ez a népének jelleg nagyon felszabadult, nagyon sok lehetőséget hordoz. De igazából az összes említett zenekarnál a népzenét nem úgy kell elképzelni, mint ahogy a „rendes” magyar népzenészek játsszák, akik kutatnak és gyűjtéseket is végeznek. Ha inspirál engem egy zenei világ, akkor annak utánajárok, és amit abból fel tudok dolgozni, azt elveszem; másfelől a saját zenei világomból is elveszek valamit, és ezekből formálok valamit a saját képemre. Tehát meg sem próbálom a népzenét úgy játszani, ahogyan a népzenészek, mert azt nem is tudnám. Ez – ugyanúgy, mint a free jazz – életvitelszerűen működő zene, és ha nem úgy csináljuk, akkor hamis lesz. Vagyis ha az ember nem ott, nem ebben él, akkor meg lehet ugyan oldani különböző dolgokat, de másképpen, mint az autentikus források.

Nemzetközi színtéren is mozogva hogyan látod, van a magyar etnojazznek valamilyen sajátossága?

Szerintem van, viszont azt látom, hogy kevés olyan példája akad, ami kimagasló, és érdekes módon ezek főleg a free jazz területeiről kerülnek ki; Szabados és köre: Dresch Mihály, Geröly Tamás, Baló István stb., illetve máshonnan közelítve Szelevényi Ákos. Nekem ezek az etnojazzek – bár ezt a szót nem szeretem – kifejezőbbek, mint amit mondjuk a mainstream jazz ki tudott termelni, de lehet, hogy ezt csak a saját pozíciómból látom így. A free jazz szabadsága jobban ki tudja billenteni az etnojazzt a semmilyen jellegéből. Ugyanezt látom az amerikai vagy a különböző kelet-európai zenéknél, amik a folkzenével próbálnak kezdeni valamit, hogy az avantgárd mozgalmak tudnak olyan színt adni, amit a mainstream nem tud vagy nem mer.

És a Makám–Kolinda vonal?

Azt is szeretem, csak azt nem a jazz felől közelítem, hanem a népzene felől, tulajdonképpen ezek szerintem népi feldolgozások – ami persze nem értékítélet.

TÍZ REJTETT KINCS A MAGYAR NÉPZENE, ETNOJAZZ ÉS VILÁGZENE TÁRHÁZÁBÓL

A Prae.hu-n több írásod is megjelent. A Colin Stetsonról szóló cikkedben azt írtad, hogy „a zene esetében folyamatokat vizsgálunk, s nincsenek olyan állópontok, amelyek ne lennének számos másikhoz köthetők.” Ezt elemzőként írtad – zenészként is fontosnak tartod, hogy elhelyezd magad egy zenei folyamatban?

Abszolút, igen, egy folyamatban látom magam. Pontosan tudom – és ez szerintem jó dolog –, hogy mi az, amit valakitől tanultam (akár egy zenésztársamtól, akár felvételről, akár koncerten), és mi az, ami az én ötletem valami alapján. Azt gondolom, hogy van egy saját zenei világom, de azt nem én találtam ki, hanem különböző szerencsés dolgoknak a következményeképpen jött létre.

A harmadik oldal meg a hallgató, aki nem biztos, hogy tisztában van mindazzal, amit a zenész magával hozott, és közben mégis érzéki hatással van rá a zene. Mondjuk a Qiyan energiája akkor is hat, ha egyébként fogalmad sincs a megidézett qiyan zenei hagyományról.

Ez nagyon hasonló, mint minden alkotásnál, művészetnél, hogy az ikonográfiai és ikonológiai dolgok hozzáadnak a műértelmezéshez, de a műélvezetet egészen máshogyan befolyásolják. Főleg a zenénél igaz ez, ahol több folyamat is működik egyszerre, és mondjuk a zene energiáját egészen máshogy dolgozod fel, mint a mögöttes hátterét. És mivel a Qiyan azért jócskán az energiára és free jazz hagyományaira épül, ezért nem kell hozzá feltétlenül otthon lenni a 12. századi andalúz hispano-arab zenékben. Ez egy kiindulópont, amit mi szeretünk, amivel mi foglalkozunk, és ami egy nagyon szabad hagyomány, ami megengedi, hogy sok mindent beleolvasszunk. De ezt nem kell komolyabban venni, mint ami. Ha az lenne, akkor kiadtunk volna egy nagyon részletes műsorfüzetet a lemezzel együtt. Egyébként a következő lemeznél pont tervbe van véve, hogy írunk egy hosszabb tanulmánysort erről a zenéről. (Ha minden jól megy, ősszel a két lemezt együtt mutatjuk be, mert a 2020-as album bemutatója már háromszor elmaradt.) De szerintem a műélvezethez ennek nincs köze, mert ez egy itt és most zene, ami felülírja azt, hogy mit kéne tudni egy adott tradícióról. Elég, ha mi tudjuk azt, és ha esetleg átjön ebből valami a közönségnek, az jó.

Én sem hallottam korábban erről a hagyományról, de volt egy jóleső ismerősség-érzésem, ami nagyon izgalmasan párosul a szabadsággal.

Az az érdekes, hogy a másik zsidó diaszpóra, az askenázi diaszpóra zenéje, főleg a klezmer nagyon elterjedt a free jazzben, főleg John Zorn és az ő Tzadik kiadója, illetve a Radical Jewish Music révén – de egyébként szefárd zenével is foglalkoznak. A szefárd hagyomány viszont sokkal kevésbé feldolgozott, pedig számomra ez egy érdekesebb világ, több szempontból. Például azért, mert jobban megőrizte Izrael autentikus zenéjét, egyrészt mert az arabokkal keveredtek, és mivel mindkettő sémi nyelv, ezért sokkal kevesebb idegen hatás érte őket. Közben a másik diaszpóra akkora utat tett meg, hogy sokkal jobban befolyásolták azoknak az országoknak a zenéi, amerre járt. Emiatt is érdekesebb nekem a szefárd zene, és amiatt is, hogy sokkal többet megőrzött az eredeti izraeli zene rubato jellegéből; ez a homályos, nagyon szabad tempó pedig nagyon jól áll szerintem a free jazznek. További érdekessége, hogy amikor New Orleansban a rabszolgák elkezdtek különböző zenékkel foglalkozni, akkor a spanyol zene azért is fontos volt nekik, mert tudták, hogy abban vannak iszlám hatások. Ez a fajta iszlám-spanyol-európai mix egy másfajta keresztény közeg volt, mint amit az amerikaiak rájuk akartak erőltetni, ezért ezt nyugodtan beolvaszthatták a saját kultúrájukba. Nem véletlenül mondta Jelly Roll Morton, hogy minden zenének kell egy kis spanyolos ízt adni.

ÉS MILYEN IZRAEL ZENÉJE MA? ITT MUTATTUK BE

Te hogyan találtál rá erre a hagyományra?

Én eredetileg spanyolos vagyok, mindenféle családi vonatkozásban Spanyolországgal foglalkozunk. Flamencókat hallgattam, és onnan fejtettem vissza a zene történetét, és szép lassan eljutottam ide. Már nagyon régóta hallgatom a szefárd zenét, és régi tervem volt, hogy kezdjek ezzel valamit.

Megírt és rögtönzött struktúrák találkoznak a lemezen. Mi az, ami meg van írva a közös tradicionális dallamokon kívül?

A témák meg vannak írva, de ezek sokszor szabadon értelmezhetőek, olyanok, mint egy csontváz, amin a hús formálódhat. A hangszerelések kötöttek, de van egy olyan szabály, hogy ha valami történik, akkor elmehet a zene bármilyen irányba – viszont aztán térjünk vissza az eredeti tervhez. Az improvizációk szabadok, de ezekben a részekben is meg vannak írva különböző pontok, amik teljesen kötöttek, de közben egyes zenészek efölött improvizálnak. Van, hogy folyamatok vannak meghatározva. Ez egy elég komplex dolog, kb. két évnyi munka eredménye, és ebből szelektáltunk ki egy lemeznyi anyagot.

Te mint zenekarvezető hogyan működsz egy nyolcfős zenekar élén? Mondjuk kb. karmesterként irányítasz?

A darabokat én írom, elviszem a próbára, és onnantól kezdve közös zenekari munka, hogy abból mi lesz. A megbeszélések alapján átírom a következő próbára, majd a koncertek tapasztalatai is bekerülnek a zenekari repertoárba.  Egy ekkora formációnál vannak különböző pontok, beintések, tempó megadások. Nagy vonalakban én szoktam irányítani az egyes részek közötti átmeneteket, de van, hogy Porteleki Áron, a dobos, vagy a fúvóskar egyik tagja ad meg egy témarészt. Ennek a kialakítása is a munkafolyamat része. Mindezt egy kottában rögzítjük, ami nem egy hagyományos, hanem egy szöveges kotta, és ez tartalmazza különböző jelölésekkel, hogy ki mit int, melyik improvizáció milyen jellegű stb. A koncertekre egy-egy két-három oldalas kotta készül.

Az improvizáló zenészek között van, aki nagyon sok lemezt ad ki, és van, aki keveset – te inkább ez utóbbi csoporthoz tartozol. Miért pont a Qiyan zenéjéből készült album?

Az, hogy sidemanként kevés lemezen játszom, főként nem rajtam múlik, és nem is igazán tudatos döntés, inkább csak az van, hogy nem ez a legfontosabb, hanem a koncertezés. Az, hogy a saját zenekaraim, a Qiyan mellett a Peter Problem és a Mingus projekt közül miért pont ezt rögzítettük először, az igazából véletlen. Egyébként tervezek lemezeket csinálni, nem gondolom, hogy ez értelmetlen volna.

Mivel foglalkozol most, hogy nem lehetett koncertezni?

Gyakoroltam, valamint írtam, mert a zenélés mellett esztétikából doktorálok az ELTE-n, és van a Prae-s munkám. Egy darabig próbákra is jártam, de aztán azt felfüggesztettük. Az online jelenlétet zeneileg eltoltam magamtól, nem motivál, hogy felvegyek otthon egy szólót és felöltsem. Inkább kivárom, hogy lehessen élőben játszani, nem próbálok pótmegoldásokat kitalálni, inkább addig csinálok mást. Az persze más, ha van valami koncepció; például a Budapest Improvisers Orchestra tagjaként fogok játszani az Átlátszó Hang fesztiválon, ami online lesz, vagy részt vettem Fekete-Kovács Kornél Art of the Virus projektjében is.

Rónai András

Qiyan a Facebookon

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.