Elfelejtett lemezek: 10 rejtett kincs a magyar népzene, etnojazz és világzene tárházából

Olyan albumokat gyűjtöttünk itt össze, amelyek valamikor valamilyen szempontból meghatározóak vagy éppen egészen eredetiek voltak, de mostanában kevesebb szó esik róluk. Hangzásuk semmit nem kopott, hatásuk ma is erős, talán csak az idő múlása vagy az újabb trendek miatt kerültek árnyékba. Közös bennük, hogy a rajtuk játszó formációk egyike sem létezik már, sőt van olyan muzsikus is, aki sajnos már nem él vagy éppen felhagyott az aktív zenéléssel. Nem lehet mind a tízet teljes egészében online meghallgatni, de igyekeztünk a lehető legtöbbet megkeresni nektek a YouTube-on, a Spotify-on vagy a SoundCloudon. Tudjuk: a lista lehetne hosszabb vagy lehetne más is, de mi most csak annyit mondunk: szerintünk ennek a tíz remek népzenei, világzenei és etnojazz-lemeznek biztosan helye van az elmúlt évtizedek állócsillagai között.

Ágoston Béla: Meles, Meles (közönséges borz) (Moha és Páfrány Virággaléria, 2002)

26 zenész hozta össze a dupla lemez 19 felvételét, amely öt kivételével a Kispál és a Borz számait tartalmazza, „nem közönséges feldolgozásban”. Az öt kivétel is szervesen kapcsolódik a többi dalhoz, csak ezeket a kortárs etno-freejazz kiemelkedő egyénisége, Ágoston Béla szerezte, aki az egész vállalkozás mozgatója, központja és zeneszerzője volt. Az album feldolgozásprojektnek indult, majd önálló lemez lett belőle, amelyen a Kispál-slágerek csak ugródeszkaként szolgáltak. Az előadók zenét kommentáltak zenével: hol az eredeti dalt rendezték át, hol csak egy motívumot ragadtak meg és abból improvizáltak tovább, hol pedig az eredetitől teljesen elrugaszkodva dallamvázlatokat alakítottak át, és ha ez még nem lenne elég, akkor mindezt tovább variálták szokatlan hangszeres megoldásokkal is. A közel százperces albumot a magyar és a keleti zenei hagyományokon túl a jazz gazdagsága és a közreműködők magas színvonalú zenei tudása teszi még egyedibbé. Meghallgatom.

Balogh Kálmán & The Gypsy Cimbalom Band: Balogh Kálmán & The Gypsy Cimbalom Band (Fonó, 1998)

Amikor a fél város a Kalyi Jagért és az Ando Dromért bolondult, akkoriban érkezett Balogh Kálmán és zenekara. Az 1996-ban alapított The Gypsy Cimbalom Band második, 1998-as lemeze megmutatta, hogy mennyi rétege van még a roma zenének. A zenei humorral, öniróniával átitatott, kiváló felvétel a roma muzsika, a jazz, a swing, a klezmer és a flamenco utánozhatatlan, megunhatatlan, vagány és páratlan elegye. A zenekar tagjai voltak Balogh Kálmán (cimbalom), Kuti Sándor (gitár), Kovács „Öcsi” Ferenc (trombita, hegedű), Budai Sándor (hegedű), Novák Csaba (nagybőgő), Major László (hegedű). Az album külföldön Gypsy Jazz ‎címmel több kiadást is megélt. Belehallgatok.

Borago: Borago (Szerzői kiadás, 2006)

A zenekar 2004-ben alakult és mindössze három évig működött. Ők a bizonyíték arra, hogy rövid jelenléttel és egy lemezzel is lehet maradandót alkotni. Az albumon erdélyi népdalokat dolgoztak fel, a népzenének, a jazznek és a klasszikus zenének intim hangulatú elegyét hozták létre. Hornai Anita (Ferenczi György & Herfli Davidson, jelenleg Londonban él) fuvolán, furulyán, Warnusz Zsuzsa (Emil.RuleZ!, Budapest Voices) billentyűs hangszereken, Bijzák Gábor (Modern Art Orchestra, Rackajam) pedig vadászkürtön játszott a trióban. Mindhárman énekeltek és ez a kiváló vokális megszólalás is egyéni hangot kölcsönzött a Boragónak, ahogyan az is, hogy a hangzásban a zongora-vadászkürt párosa vette át a dob-basszus szerepét. YouTube.

Lovász Irén - Hortobágyi László – Világfa (Magyar Nemzeti Múzeum, 1995)

A tudományos pályára készülő muzeológus, egyetemi tanár Lovász Irén zenei karrierje úgy kezdődött, hogy a Nemzeti Múzeum 1995-ben felkérte, készítsen a millecentenáriumi régészeti kiállításhoz kísérőzenét. Ebből született a Világfa, a kilencvenes évtized egyik legjobb világzenei albuma. Az anyag Lovász által válogatott magyar archaikus népdalokból áll, amelyek mögé szerzőtársa, Hortobágyi László varázsolt különleges elektronikus zenei hátteret. „Fölhívtam barátomat, Hortobágyi Lászlót, hogy prüntyögne-e alá valamit, mert nem akartam, hogy dög unalmas legyen az ének. Az eredeti ötlet az volt, hogy kis effektekkel elválasztja a dalokat, nem gondoltam, hogy ennyi mindent alátesz.” (Forrás: jbsz.hu). Az első kiadó a Magyar Nemzeti Múzeum volt, majd 1996-ban a német Erdenklang is megjelentette egy rövidített változatát Rosebuds In The Stoneyard címmel, ami elnyerte a német zenekritikusok díját. 2000-ben a Fonó Records, 2009-ben a Siren Voices kiadásában is kijött a lemez. Meghallgatom.

Pearly Clouds - Pearly Clouds (Fonó, 2018)

Ez van, amikor a Dunakanyar találkozik New York-i undergrounddal. A zenekar az amerikai alternatív gitáros, Gary Lucas (Captain Beefheart, Jeff Buckley stb.) ötletéből született, akit budapesti fellépése idején a Tahitótfaluban élő Dezső Tóni szaxofonos (Tudósok) hozott össze a szentendrei énekesnővel, Szabó Enikővel (Sajnosbatár, Szabó Enikő és zenekara). Eljátszottak egy dalt közösen, aztán a többi jött, mint a gyorsvonat. Az albumon kalotaszegi, széki, somogyi, moldvai népdalok szólnak egyedi hangszerelésben, gyönyörűen. A népdalok a jazz, a blues és a pszichedelikus zenék elemeivel kapaszkodnak össze, feltárva az eredeti hagyomány újabb, eddig kevésbé ismert meditatív rétegeit. Meghallgatom.

Poros - Live 2011 - Magyar népzene (Fonó Budai Zeneház, 2011)

Nevezhetjük az együttest Portelekiék családi zenekarának, vagy Porteleki László (Téka, Muzsikás) szabadidő-zenekarának is. László mellett öccse, Porteleki Zoltán (hegedű, hegedűkontra, cimbalom, citera, ének), fia, Porteleki Áron (brácsa, dobok, ének) és Szabó Csobán Gergő (bőgő, ütőgardon, dudu, ének) alkotta a zenekart, a lemezen Helbich Anna Porteleki , Bene Balázs és Molnár Réka is énekelt. A hangsúlyt a korai táncházas idők nyers, egyszerű megszólalására helyezték; a tízszámos lemez sűrű, mint a zsíros kenyér és kemény, mint a kád széle. Meghallgatom.

Vasmalom – Vasmalom II. (Szerzői kiadás, 1992)

A zenekar a rendszerváltás évében debütált egy igazán figyelemre méltó albummal, amelyen rendkívül izgalmas, egyedi hanggal közelítették a magyar és balkáni hagyományt a jazzhez. A három évvel később megjelent második lemez további színezte a Vasmalom eredetileg is sokoldalú zenéjét. A három alaptag (Dóczy András, Molnár Éva, Reőthy Gábor) a hozzájuk csatlakozott Balogh Kálmán, Csuhaj-Barna Tibor és Szokolay Dongó Balázs segítségével még tovább tolta a határokat az improvizatív virtuóz megszólalás felé. Kár, hogy a kilencvenes évek végére elfogyott a formáció lendülete, pedig ez volt talán az egyik legjobb etnojazz-album az évtizedben. Belehallgatok.

Víg Mihály: Cigánydalok (Bahia Music, 1998)

A Trabant és a Balaton zenekarokból ismert zenész 1998-ban készítette ezt az autentikus cigány dalokat feldolgozó lemezt. Az indíttatás otthonról jött, hisz Víg Mihály néprajzos édesapja, a cigány folklór egyik legkiválóbb hazai gyűjtője, szakértője volt. Olyan alapvető albumok készítésében vett részt, mint például a Magyarországi cigány népdalok, vagy Fedor Sándor "Dimó" Elveszett Éden II-je. Víg Mihály szabolcsi és somogyi hagyományos cigány dalokat dolgozott fel, az előbbiek apja, az utóbbiak saját gyűjtéséből származnak. Nem törekedett az autentikus megszólalásra, nincs szájbőgő, kanna, nincs görcsös ragaszkodás az eredeti hangzáshoz, kiejtéshez, inkább személyes dalokat formált az eredetiekből. Mindössze egy gitárral és egy szintetizátorra felvett harmonikával adja elő a 13 gyönyörű és sokszor felkavaró felvételt. „Erre a lemezre olyan verseket választottam, amelyek engem személyesen is érintenek; amelyeket szerettem volna én megírni, ha akkora költő lennék, mint ők voltak.” (Forrás: Magyar Narancs, 1998). Meghallgatom.

Wertetics Orkestar: Szerbhát Csili Peppers (X-Produkció, 1999)

1997-ben Wertetics Szlobodán és barátai alakították a Vertetics Orkesztárt, a kulturálisan mindig inspiratív és örökké termékeny Szentendrén. A zenekar mindössze egy lemezt adott ki, az 1999-es, kilenc felvételt tartalmazó Szerbhát Csili Pepperst. Attól volt egyéni a sound, hogy a délszláv népzenét megtolták egy kis funkyval és jazz-rockkal. Néhány éves fennállásuk alatt komoly sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt, 2000-ben például Kaláka Fesztivált nyertek és ugyanabban az évben a berlini Zene Ünnepének közönségét is elvarázsolták. Akik ezt a dögös zenét csinálták: Wertetics Szlobodán (tangóharmonika), Herr Attila (basszusgitár), Eredics Dávid (klarinét), Molnár Gábor (dob), Petrovity Sándor (gitár). A lemezen közreműködött Eredics Áron (ütőhangszerek) és Vázsonyi János (szaxofon). A tagok a Nikola Parov Balkán Syndicate-ben, a Cimbalibandben, a Básits Branka Trióban, a Besh o droMban, az Azuma Clanban, a Söndörgőben, Korzenszky Klára együttesében, a Drumsban, a Gépfolklórban, az ef Zámbó Happy Dead Bandben folytatták pályafutásukat. Meghallgatom.

Zerkula János és a Szászcsávásiak km. Balogh Kálmán, Vizeli Balázs (Folk Európa, 2003)

A szupergrupok nagyon ritkán szuperek, általában a marketing erősebb, mint a tartalom. Néha vannak kivételek, amikor tényleg történik valami megismételhetetlen csoda. Ez az album ilyen, itt minden és mindenki összejött. A lemez megjelenésekor 77 éves Zerkula János játékát ezúttal nem felesége, Fikó Regina néni kísérte ütőgardonon, mint az megszokott volt, hanem a Szászcsávási Bandából Csányi Mátyás nagybőgős, Mezei Levente kontrás és Csányi Sándor hegedűs állt be gyimesi muzsikuslegenda mögé, sőt Vizeli Balázs és Balogh Kálmán is részt vett az örömzenélésben. Rendhagyó helyzet, alkalmi zenekar, rendkívüli lemez. Meghallgatom.

szerző: Török Ferenc

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.