„A különböző kultúrák mindig felnyitják a szemed” – Mike Milosh, Rhye-interjú

A 2012-ben a semmiből feltűnt Rhye egy nyárias, időtlen, nosztalgikus albummal (Woman) mutatkozott be, aztán a duó Mike Milosh szólóprojektjére redukálódott, de egy komoly turnézenekarral élőben is emelték a perfekt popdalok fényét, majd jókora szünet után idén megérkezett a második album. A Blood ugyancsak instant klasszikus érzetet kelt, igen érzéki, bármikor bevethető, de legtökéletesebben egy fülledt nyári naphoz, vagy annak emlékéhez passzol és a zenekar most végre Magyarországra is eljut, holnap, augusztus 12-én játszanak a Szigeten 16:45-kor az A38 színpadon – nem érdemes lemaradni a nap egyik legjobbnak ígérkező koncertjéről. Előtte pedig a dalszerző-producer-énekes mesélt a Recordernek.

2004 és 2008 között három lemezt jelentettél meg Milosh néven szólóban, mielőtt létrejött volna a Rhye. Ha utólag hallgatjuk ezeket, akkor könnyen kihallható az az evolúció belőlük, ami a Rhye-hangzáshoz vezetett, pedig mindegyik más körülmények között készült, a iii című harmadik például Berlinben.

Kanadai vagyok, Európa természetesen nagyon más hatást nyújtott számomra, mint a szülőhazám. Kanada nagy ország, de kicsik a zenei színterei. Montreal például nagyon zárt zenei közösséget jelent és nagyon nehéz az országban turnézni a hatalmas távolságok miatt. Én viszont szeretek utazni, szeretek megismerni az enyémtől eltérő nézőpontokat, így aztán elkezdtem világot járni. Éltem Hollandiában néhány évig, aztán Thaiföldön egy évig, majd Berlinben két és fél évig, utána pedig Los Angelesbe költöztem. A különböző kultúrák mindig felnyitják a szemed. Nem egy megszokott rutin szerint élsz, hanem az új hatások határoznak meg. Szóval mindez nagyon jól jön ahhoz, ha például zenét szeretnél szerezni. Minden új hely felráz. Új dolgokat tanulsz, megpróbálsz új nyelven beszélni és ez határozottan segít abban is, hogy a zenédnek mindig megújuljon a nyelvezete.

AZ ELSŐ LEMEZ UTÁN, 2013-BAN AZ AKKORI MÁSIK TAG NYILATKOZOTT A RECORDERNEK.

Hogyan gondoltál eleinte a Rhye-ra? Oldalági projektnek szántad a Milosh-albumok mellé? Vagy érzeted, hogy ebből valami nagyobb is kisülhet?

A Milosh-lemezek nagyon elektronikusak, számítógépen szült zenék. De egyetemista koromban tanultam jazz-dobolást, klasszikus zenét is. Az elsődleges szempont tehát az volt a Rhye-jal, hogy kevésbé elektronikus zenét készítsek, legyen élőbb a megszólalás. A Milosh-t viszont meg akartam tartani az elektronikus zenéimnek, így született egy új projekt. Tradicionálisabb dalszerkezetekre akartam fókuszálni a Rhye-jal. Na és persze lemezszerződések, üzleti szempontok miatt is jó kettéválasztani a két projektet.

A Woman – és ez teljesen igaz az új lemezre, a Bloodra is – elsőre nagyon egyszerű hangzású zenét tartalmaz, amit nagyon könnyű hallgatni. Viszont odafigyelve hamar kitűnik, hogy mennyire jól és gazdagon rétegzett, összetett dalok szerepelnek az albumokon. Hogyan érted el ezt a hatást?

A legfontosabb, hogy legyen egy nagyon erős dallamod. A dalszerzéskor először arra koncentrálok, hogy az énekdallam olyan legyen, ami elkapja a hallgatót. Legyen nagyon erős, de egyszerű, megragadó. Minden más részletet e köré rendezek. Minden ezt a fő dallamot szolgálja. Lehetnek egészen apró részletek, lehet akár száz különböző hangsáv, rengetegféle hangszer, effekt egy dalban – mint ahogyan több esetében van is – de ezek nem nyomhatják el a dallamot. A komplexitás az apró részletekből tevődik össze.

A nagysikerű Rhye-debüt után meglehetősen gyorsan, kilenc hónappal később érkezett a következő Milosh-lemez, a Jetlag. Ha a Woman egy forró nyári nap lemeze volt, akkor a Jetlag annak a napnak az éjszakai kísérőzenéje. Miért volt ez a gyors egymásutániság?

Egyszerre készült a két lemez. A Jetlag kielégítette az elektronikus, gépekkel zenélni „geek-énemet”, a Woman pedig kielégítette a „ne nézz túl gyakran a számítógépre”-énemet, az énekre és a vonósokra koncentrálhattam. Néha beleun az ember abba, amit csinál, így egyszerre dolgozni két különböző típusú zenén nagyon szórakoztató és kreatív kihívás. Szerettem volna a két lemezt egyszerre is megjelentetni, a Jetlaget mindenképp csak egy kiskiadónál, de a szerződésem ezt nem engedte, szóval ezért volt majdnem egy év szünet a két kiadvány között. A Milosh-LP-t nem is nagyon promóztam, csak azt szerettem volna, ha ott van a világban, hallgatható.

Egy interjúban beszéltél arról, hogy mennyi rossz dolog történt veled az első lemez után (elvált akkori feleségétől, Alexa Nikolas színésznőtől, aki a Womant ihlette, külön útra tértek Robin Hanniballal, akivel elindította a Rhye-t és a lemezszerződéssel is akadtak anyagi gondjai). És persze sok idő is eltelt a két LP között, de a Bloodon nem hallatszik, hogy ezek közül a negatív dolgok közül túl sok mindent beengedtél volna a dalokba.

Igazából rengeteg dalt írtam azokról a rossz dolgokról, amik történtek velem. Csak azokat nem fogom megjelentetni. Úgy döntöttem, hogy nem engedem szabadjára ezt a sötét, dühös zenei világot, amit akkoriban kreáltam. Ha sokat lépsz fel élőben – és én rengeteget koncertezek – akkor egyszerűen nem akarsz minden este sötét, dühös dalokat előadni. Amikor eljött az ideje, hogy elkészítsem az új lemezt, akkor egyszerűen félredobtam ezeket a súlyos dalokat és újakat írtam, az azóta ért pozitív hatásokat középpontba helyezve. (Milosh-nak új barátnője van, ő szerepel a Blood és a vonatkozó kislemezek borítóin is.)

Az új lemezen másféle fejlődés is tapasztalható, az élő fellépések hatása, a vibrálóbb ütemek, a még érzékibb megszólalás felé. Mi volt a megcélzott hangzáseszmény a Blood esetében?

Nagyon sok koncertet adunk, szóval az alapötlet az volt, hogy ne egy olyan lemezt készítsek, amit majd átültetünk az élő megszólalásra, hanem egy olyan album jöjjön létre, ami koncertkész anyag. Mindez nem is annyira elhatározás kérdése volt, mint természetesen folyamat. Például, hogy végig élő dobhangzást használunk a Bloodon. Sokkal több a hagyományos zongora az új lemezen. Minden sokkal inkább analóg.


Azt mondanám, hogy a személyes imidzs nem fontos a számodra, viszont annál inkább figyelsz arra, hogy a Rhye imidzse egységes és megkapó legyen. A lemezborítók, a videók. Te fotóztak a borítóképeket, videókat is forgatsz már. A vizuális megjelenés ilyen módon fontosnak tűnik részedről.

Nagyon fontos, igen. Arra jöttem rá, hogy imádom ezt a részét is csinálni és ezért én is akarom csinálni. Élvezem kitalálni a koncepciót, fényképezni a barátnőmet. Egy évig utazgattunk a világban és mindenhol fényképeztem őt. Ez sokkal kényelmesebb módja az vizuális világ kialakításának, mint stúdiót bérelni és fotósessionöket tartani. Mára ez már része az életemnek. A klipkészítésnél is arra figyelek, hogy kreatívan érezzük jól magunkat.

A Rhye-lemezek első hallgatásra időtlennek hatnak, instant klasszikusok, amik húsz, harminc év múlva is működni fognak. Számodra mik a klasszikus, időtlen albumok?

A Talking Headstől a Stop Making Sense. Jimi Hendrixtől a Band Of Gypsys című koncertlemez. De ilyen időtlenek bizonyos Led Zeppelin-dalok is. Aztán Neil Young, na benne nagyon megvan az időtlenség. A Fleetwood Mac. A kilencvenes évek hiphopja. A Tribe Called Quest kiemelten is. Némelyik korai kilencvenes évekbeli techno. Az Aphex Twinek. A klasszikusok közül is sokat szeretek, nyilvánvalóan időtlenek. Nem szeretek egyetlen zsánernél lecövekelni. Olyan zenét szeretek hallgatni, ami stimulál és ez lehet hagyományos dalszerkezetű, lehet kísérletező.

Szó volt arról, hogy mi minden történt veled a két lemez között és nyilván ezért is telt el öt év a két Rhye-album között, de persze érdekelne, hogy ez a lassabb munkatempó fekszik neked, vagy a következő lemez hamarabb fog érkezni, egyáltalán Rhye-album lesz, vagy visszatérsz az elektronikusabb megszólaláshoz a Milosh-sal?

Ki kellett vásárolnom magam az előző lemezszerződésből, hogy ezt a mostanit megjelentethessem, ezért is koncerteztünk annyit, hogy pénzt keressek és ezért tartott ennyi ideig, mire megjelent a Blood. Úgyhogy most biztosan nem kell majd öt évet várni a következő albumra. Azt hiszem, lesznek majd Milosh-kiadványok is, néha dolgozom csak a laptopomon elektronikusabb zenén, de azt hiszem, azok inkább három-négyszámos rövidebb kiadványok lesznek a jövőben. Dolgozom klasszikusabb hangszerelésű zenén is, és próbálom kitalálni, hogy mit mikor a legérdemesebb megjelentetni. Az biztos, hogy érkezni fog új Rhye-lemez is.

Vasárnap játszol a Szigeten. Azt olvastam, hogy gyakran a színpadon, koncert közben döntöd el, hogy melyik számot játsszátok, erősen figyeled a közönség reakcióját. Mi várható egy várhatóan forró, óriási sátorban?

Fel kell mennem a színpadra, majd akkor fogom tudni. Sok mindentől függ: hogyan szól a helyszín, milyen a közönség reakciója. Az első szám mostanában a 3 Days, de hogy utána mi jön, az majd a helyzettől függ.

interjú: Dömötör Endre

az idei Blood lemez: 

a Count To Five videója: 

a Song For You klipje: 

a Rhye élőben: