Emlékszünk még a Rhye-ra? A dán-kanadai, Los Angeles-i székhelyű duóról eleinte a megbabonázó dalokon túl semmit nem lehetett tudni, a zenerajongók azt találgatták, hogy vajon melyik híres előadónő rejtőzik a felvételek mögött. Aztán kiderült, hogy nem is nő, hanem két férfi és nem is annyira rejtőznek, hanem a hatásos felvezető után nagyon is sokat koncerteznek. Csakhogy az érzéki indie r&b és a balzsamos soulpop határán egyensúlyozó, lényegében hibátlan 2013-as debütlemez, a Recorder kedvenc 2013-as albumainak élmezőnyébe is bekerült Woman után jött a nagy csend. Egészen mostanáig, amikor a duó egyszerre kiadott két új dalt, közzétette, hogy új lemezcéghez szerződött és a Please című, kérlelést és örömokozást összemosó szerzeményéhez örömkapó, násztáncos klipet rendezett.
Magától értetődő érzéki zene, ami közben nagyon is gondosan rétegzett, rengeteg sávból, apró részletekből összeálló artisztikus soulpop – így is jellemeztük a Rhye zenéjét és bár mindezt a tízes évek fordulóján, elején divatos indie r&b-hez is lehetett kötni, a duó egyszerre kevesebb és több is ennél. Lemezük négy évvel később is tökéletesnek hat az időtlen hangzás miatt, igaz, mást azóta nem is nagyon hallgathattunk tőlük duóban. A formáció dán fele, Robin Hannibal rengeteget dolgozott másoknak szerzőként, producerként (az elmúlt két évben többek között a Little Dragon, Jessie Ware, Selah Sue, Jamie Woon, a Chairlift, a Hundred Waters lemezein hagyta ott a nyomát), de a kanadai születésű Mike Milosh szinte alig hallatott magáról (tavaly egy Bonobo-dalban bukkant fel). A mostani két új dal persze egy reménybeli, talán még idén érkező második album felvezetője, erre a sajtóanyag szövegéből is következtethetünk, amelyben a most aktívabbnak tűnő Milosh azt mondja, hogy hatással van az új szerzeményekre a koncertezés, élőbbek a hangzások és némileg pszichedelikusabb a megszólalás, ami felé halad a Rhye.
A Please című friss klipes dal ennek ellenére az eddigi Rhye-t nyújtja, bár a csupasz szerzeményben a dob és a basszus valóban élőbb lüktetésű, akárcsak a szellős zongora. A Summer Days című másik dal pedig némileg grúvosabb, de a címhez passzoló, lusta nyári hangulatot tartó. Lásd mondjuk a kislemez borítóját balra. A Please-hez klip is készült, maga Milosh rendezte és ugyan a csupaszság abban is megjelenik egy pillanatra, az érzékiség, khm, érzékibben kerül előtérbe. A szereplők a kért és megkapott örömet táncolják el – nemcsak hallgatni, nézni is nagyon jó.
HOPPÁ, INTERJÚT IS KÉSZÍTETTÜNK A RHYE-JAL!
a Please örömhozó klipje:
és a kétszámos kislemez, a másik friss dallal, a Summer Days-zel:
