Serge Gainsbourg írt neki slágereket, de amikor France Gall rájött, hogy miről szól a nyalókás dal, megszakította vele a kapcsolatot. Áttételesen ő ihlette a My Way-t. Michel Berger slágerszerző volt leghűségesebb társa a zenében és az életben.
Isabelle Gall 1947-ben született, zenészcsaládban. Édesapja, Robert Gall sikeres dalszerző volt, aki többek között Charles Aznavournak és Edith Piafnak is írt slágereket. Nem csoda, hogy Isabelle első lemezét 15 évesen vette fel, és 16 éves korában már slágere is volt: Ne sois pas si bete (Ne legyél már ilyen hülye); egy másik korai single-je gyerekdalként lett népszerű (Sacré Charlemagne) - írja a People nekrológja. A France Galle nevet ekkoriban vette fel, és tizenévesen kezdődött szakmai kapcsolata Serge Gainsbourg-ral.
Gainsbourg több dalt is írt neki. 1964-ben jelent meg a Laisse tomber les filles (Hagyd a lányokat), ami a francia yé-yé hullám, vagyis a rock and roll sajátosan francia, és főként énekesnők által dominált változatának egyik korai sikere lett. (A yé-yéhez szokás sorolni a december elején elhunyt Johnny Hallydayt is, legalábbis egy korai korszakában.)
Szintén az üttőrő yé-yé dalok közé tartozott a Poupée de cire, poupée de son (Viaszbaba, rongybaba), amivel France Gall 1965-ben megnyerte az Eurovíziót (Luxemburg versenyzőjeként, hiszen a kis ország gyakran küldött más országokból származó énekeseket). A számból nemzetközi siker lett, számos nyelvre lefordították; magyarul Viaszbaba lett a címe, Toldy Mária énekelte, e még japán verzió is született (itt írtunk róla bővebben). Az Eurovíziós Dalverseny hivatalos oldala szerint ez volt az első popdal, ami valaha első díjat nyert, és már a következő években érezhető volt a hatása a benevezett számok stílusán.
France Gall 18 éves volt, amikor elénekelte a Les sucettes című Gainsbourg-dalt, ami Annie-ról szól, aki nagyon szereti a nyalókát, és olyan sorok vannak benne, hogy "amikor az ánizsos cukorka lefolyik Annie torkán, a mennyekben érzi magát". Adjuk még ehhez hozzá a videót, amiben ember nagyságú fallikus nyalókák táncikálnak, illetve azt, hogy a francia "la sucette" szó a "sucer" (szopni) igéből származik, és cinikus korunkból visszanézve szinte hihetetlennek tűnik, hogy France Gall nem jött rá, miről is énekel, csak hónapokkal később. Mint utólag elmondta, ez traumatikus élmény volt számára - nem(csak) Gainsbourg-ban csalódott, hanem a felnőttekben általában, akik ezt hagyták, és hónapokra bezárkózott.
1965-ben rövid életű kapcsolata volt Claude Francois énekessel; szakításuk ihlette utóbbi Comme d'habitude című számát (amit Jacques Revaux-val közösen írt). Ennek jogait Paul Anka vásárolta meg, és angol szöveget írt hozzá: ez lett a My Way, aminek Frank Sinatra-féle változata minden idők egyik legsikeresebb dala.
France Gall következő zenei partnere Michel Berger lett. Berger és Gall 1974-ben házasodott meg, 1976-ban született meg lányuk, akinél cisztás fibrózist diagnosztizáltak. A házaspár úgy határozott, hogy ketten felváltva fognak az ápolására, illetve zenei karrierjükre koncentrálni. Így ezután többször évekre visszavonult a nyilvánosságtól.
1978-ban a Berger által írt Starmania musicalben szerepelt; több dal angol nyelvű változatát olyanok vitték sikerre a nemzetközi színtéren, mint Celine Dion, Cyndi Lauper és Tom Jones. 1981-ben Elton Johnnal énekelt duettet. 1987-ben pedig három kislemezzel is nagy sikert ért el; egyik legnépszerűbb dala lett Franciaországon kívül is az Ella Fitzgerald előtt tisztelgő Ella, elle l’a. Ebben az évben jelent meg a Babacar is, aminek a története az, hogy a Dakarban nyaraló Gall találkozott egy egyedül maradt fiatal anyával, aki nem tudta ellátni újszülött lányát, és azt kérte tőle, hogy fogadja örökbe. A házaspár ehelyett anyagi segítséget nyújtott nekik: a dal bevételeiből lakást vettek, illetve később az anya és a lány tanulását is finanszírozták.
A kilencvenes években France Gall tragédiák sorozatát élte át: 1992-ben férje szívroham következtében, 44 évesen elhunyt, nem sokkal Double Jeu című közös lemezük megjelenése után. A következő évben nála diagnosztizáltak rákot; beteg lánya, Pauline pedig 1997-ben hunyt el. Utolsó sorlemeze az 1996-os France volt, utolsó koncertjét 1997-ben adta. 2001-ben dokumentumfilmet készítettek az életéről, 2015-ben pedig egy musicalt a Bergerrel közös dalaikból, amiben elvállalta a narrátor szerepét.
70 évesen, a két éve diagnosztizált rák következtében hunyt el.
