Az '56-ban indult Eurovíziós Dalfesztivált épp most rendezték meg 56. alkalommal, pedig már 1965 után lehúzhatta volna nyugodtan a rolót. Oké, Waterloo, Ding-A-Dong és Save Your Kisses For Me (az 1974-76 közti bubbelgum-mesterhármas!), oké, Hard Hock Hallelujah (ó, Lordi!), de igazából 1965 óta felesleges erőlködni: a zenés nemzetközi versenyműsor történetében soha nem lesz jobb dal annál, amivel abban az évben három G kezdőbetűs francia, a zeneszerző-szövegíró Serge Gainsbourg, a hangszerelő-karmester Alain Goraguer és a 17 éves énekesnő France Gall megnyerte a fődíjat – Luxemburgnak! A korabeli tévéfelvételek mellett a Poupée de cire, poupée de son korabeli magyar változatát, továbbá – a dal halhatatlanságának bizonyítékaként – a Belle And Sebastian és az Arcade Fire feldolgozását is bemutatjuk.
------------------------------------------------
A képünk jobb szélén vigyorgó Serge Gainsbourg (Lucien Ginzburg, 1928 – 1991) a francia popzene történetének legnagyobb géniusza volt mind zeneszerzőként, mind szövegíróként – és zsenije nemcsak a saját maga által előadott dalokban, de még másoknak írt bérmunkáiban is tündököl. A Poupée de cire, poupée de son lefordíthatatlan szójátékoktól hemzsegő szövegében France Gall (szül: Isabelle Geneviève Marie Anne Gall, 1947) a szerelmet nem ismerő (mert annak hevétől elolvadó) viaszbaba, a zenélő/éneklő baba, a fűrészporral töltött baba, a Gainsbourg irányította szőke kis popbáb, akinek szerelemről szóló lemezeit tinirajongói – a hozzá hasonlóan naiv és önálló akarat nélküli rongybabák – is bábként szopják be. A nemzetközi közönséget persze nem a luxemburgi színekben induló francia dal szubverzív duplafenekű szövege fogta meg elsőre, hanem Gainsbourg galoppozó ritmusra tett fülbemászó melódiái, Goraguer pazar nagyzenekari hangszerelése és Gall tinibája.
--------------------
Íme a Poupée de cire, poupée de son világpremierje az Eurovíziós Dalfesztiválon, 1965 márciusában:
ez pedig már a díj átadása és a dal újbóli előadása a műsor fináléjában (Gainsbourg 1:45-nél kerül elő, a zene 2:50-nél kezdődik)
a dal 1965-ös stúdióverziója innen tölthető le:
http://soundcloud.com/perpotator/france-gall-poupee-de-cire-poupee-de-son/download
a villámgyorsan nemzetközi slágerré lett szerzeményből azonnal elkészültek a külföldi átiratok – magyarul Toldy Mária vette lemezre Tardos Péter bénácska szövegével, Viaszbaba címmel:
a kilencvenes évek végén feldolgozták a Belle And Sebastian tagjai is, akik fiatalabbak voltak mint maga a dal – Isobel Campbell franciául próbálkozott meg vele:
a francia-kanadai Montrealban működő Arcade Fire élén Régine Chassagne is franciául énekelte:
Serge Gainsbourg saját bevallása szerint állítólag 45 millió frankot keresett a nyertes dallal, melyet több általa írt France Gall-sláger is követett, de az erotomán vén kujon hamar túlfeszítette a húrt és elveszítette jól jövedelmező kis popbabáját, amikor is 1966-ban ezt adta a gyanútlan szöszi tinisztár szájába – egy Les Sucettes (A nyalókák) című fülbemászó dalocskát a nyalókát szopogató kislányról, aki mennyországban érzi magát, mikor az ánizsos lé lecsorog a torkán:
ezt egy tévéshow-ban együtt is elénekelték, még mielőtt France rájött volna, miről szól a dal:
összeállította: Déri Zsolt
