A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál után vagyunk és éppen zajlik az 5. Margó Irodalmi Fesztivál és a 86. Ünnepi Könyvhét, a legjobb alkalom, hogy megkérdezzünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül életük meghatározó zenei élményéről és arról, hogy tudnak-e írás közben zenét hallgatni. A 32. Recorder magazin monumentális Irodalom és zene összeállításából Esterházy Péter, Barnás Ferenc, Győrffy Ákos, Mán-Várhegyi Réka, Kiss Tibor Noé, Kemény Zsófi és Sirokai Mátyás, Tóth Kinga, Kemény Lili, Totth Benedek, Kiss Noémi, Babiczky Tibor, Péterfy Gergely, Dragomán György, Szvoren Edina és Tóth Krisztina után Térey János válasza olvasható.
Ezekre a kérdésekre vártunk választ összeállításunkban:
1. Mi a meghatározó vagy kedvenc popzenei lemeze, zenei élménye, jelentős, netán sorsfordító koncertélménye?
2. Szokott-e írás közben zenét hallgatni, segíti-e a zene az írásra való koncentrálást, és ha igen, milyen zene?
Térey János
1. Lemezen a Kiss Me Kiss Me Kiss Me a The Cure-tól. Ilyen tökéletes fölépítésű, intellektuális értelemben is gondolatgazdag és részleteiben is döbbenetesen erős, színes (de nem széttartó) albummal ők sem jelentkeztek sem előtte, sem utána. Bőven nem. Van egy szám, a How Beautiful You Are, ami Baudelaire prózaversét idézi meg (A szegények szeme). A hatvanas-hetvenes évek rockja engem nem érint meg, a mai poppal pedig sajnos nem tudok elég időt tölteni. Viszont eszembe jut még a Different Class a Pulptól és az 1997-es címtelen Portishead. Vagy a Sexepiltől az Egyesült Álmok. Elsöprően erős koncertélményem a Depeche Mode a ronda, de boldogult emlékű Budapest Sportcsarnokban 1988 márciusában. Tudtuk, hogy háromnegyedannyi technikával, díszlettel, fénnyel stb. érkeznek, mint mondjuk Hamburgba, de azért földrengető este volt ez így is. Négy huszonéves ember, tehetségük virágjában. Ezt a turnét örökíti meg a 101 című dupla album; nahát ilyen setlistjük nekik sem volt azóta. (Csak egy számot tudnék feledni: Just Can’t Get Enough...) Ami az operát illeti, egyszer a mannheimi színház elhozta Pestre a Trisztán és Izoldát, ami egészen fantasztikus volt.
2. Egyre kevésbé. Bár még nem tartok a csönd felé. Ha igen, akkor leginkább szimfonikust vagy kamarazenét, azt pedig válogatás nélkül (vagyis leginkább komolyzenei rádiókat, mert írás közben nincs időm önmagamnak dj-zni). Minden, ami szöveges zene, számomra tökéletesen kizárná a koncentrációt.
Térey János - akitől tavalyi, Átkelés Budapesten című novelláskötete után a Könyvhétre egy újrafordított Paul Verlaine-könyv(Szaturnuszi költemények) jelent meg - ma, június 8-án 17:00-tól a Margó Irodalmi Fesztiválon, a PIM Dísztermében olvas fel megjelenés előtt álló regényéből az Első hallásra: A legkisebb jégkorszak című programon.
a Kiss Me Kiss Me Kiss Me teljes egészében:
és emlékidézésként az 1988-as budapesti DM-koncert (nem túl jó minőségben, de a teljes):
fotó: Bach Máté
