A szakítás és a válás az átlagembereket is megviseli, miért éppen az érzékeny antennákkal rendelkező könnyűzenészek – zenekarok, előadók és dalszerző-énekesek – munkáira ne nyomná rá a bélyegét? Otthagyott a csajod? Eltűnt a pasid? Megcsalt, elköltözött, lelépett, átbaszott? Lehet, hogy a gitárod közelébe se nézel, lehet, hogy elhagy az ihlet, de az is megtörténhet, hogy éppen most készíted el életed legjobb dalát vagy legemlékezetesebb nagylemezét. A könnyűzene-história, mint annyi másnak, az ilyen történeteknek is gazdag tárháza és persze, hogy Björk mélyen személyes új albumáról sok történet az eszünkbe jutott (nyitóképen a zenekaron belüli szakításban és egy jó szakítós lemezzel is élenjáró Fleetwood Mac).
A szakítást, elviselhetetlen szívfájdalmat egyetlen, vagy néhány dalban feldolgozni? Majdnem olyan gyakori, mint magát a szerelmet – a soulzene lényegében csak e két pólusról szól. Viszont egy teljes nagylemezt áldozni a témának? Ilyenkor már tényleg súlyos a helyzet. A múlt havi Recorderben a depressziós lemezek tárgyalásakor már kiemeltük Peter Hammill 1977-es, mindkét fél felé kíméletlen Overjét és az egy évvel későbbi Marvin Gaye-féle Here, My Deart, ami egy teljes válás történetét dolgozza fel, de a példák sora kimeríthetetlen. A Sebadohos Lou Barlow egy szakítás után úgy szerezte vissza exét, hogy megírta kirúgása történetét az 1993-as Bubble & Scrape albumon, Liz Phair az Exile In Guyville-en (1993) nem egyetlen szakítást, hanem addigi összes férfiakkal való rossz tapasztalatát beleírta a dalokba. Tori Amos néhány évvel később (Boys For Pele, 1996) szintén minden faszit feláldozott volna a Hawaii vulkánok istennőjének, Pelének – a lemez témái egy szakításból indultak ki, de egy turnén eszkalálódott a férfihelyzet. Tom Petty egy Heartbreakers nevű zenekart vezet, nem csoda, hogy az ő szíve is összetört: az 1999-es Echo egy fájdalmas válásról szól, a kiadvány dalait sokáig nem is játszotta élőben. Annie Lennox már Bare című 2003-as albumának borítóján jelzi, hogy nagy a baj, igaz a dalokat csak részben befolyásolta egy szakítás – depresszió és sok más mellett. Amy Winehouse-nak a hatalmas sikert hozó Back To Black (2006) dalait igazi kín volt előadni, hiszen az őt a drogok felé terelő exével való szakítás inspirálta azokat. Hogy a hiphopban ne lehetne kimutatni, ha félrement valami a csajjal? Ma már ez sem tabu (lásd Kanye West autotune-ba sírt 808 & Heartbreakjét (2008), Drake szenvedős, 2011-es Take Care-jét, vagy Nas bánatrapjét a 2012-es Life Is Goodon, amit azután szült, hogy Kelisnek elege lett belőle és válást kezdeményezett). Vagy hogy az indie-kölykök ne tudnának hatásosan szerelmi bánatot előadni? Dehogynem (és itt az emo-körbe bele sem megyünk): Frightened Rabbit: Midnight Organ Fight (2008), Los Campesinos!: Hello Sadness (2011). És abba sem megyünk bele, hogy mi van akkor, amikor egy dalszerző-előadó páros szakít – az ékes példa Richard és Linda Thompson 1982-es Shoot Out The Lights című albuma, amit még magánéletben is társakként kezdtek rögzíteni (ráadásként egy közös babával Linda hasában), de már különváltak, mire megjelent, mert Richard összejött egy koncertpromoterrel. A nagy zenészpár-szívtörések megjelennek az alábbi példákban is, ahogyan a legsúlyosabb szakításokat is összeszedjük egy későbbi cikkben.
BJÖRK KARRIERJÉT ITT ÉS ITT TEKINTETTÜK ÁT.
Íme, húsz kihagyhatatlan szívtörő szakítós album.
Frank Sinatra
In The Wee Small Hours
(1955)
Az 50-es évek elejére Sinatra karrierje és magánélete is válságba került. Harmincas éveibe lépett, már nem volt a fiatalok bálványa, még állítólag öngyilkosságot is megkísérelt, 1952-ben lemezkiadója, a Columbia is kidobta. Első felesége, Nancy Barbato 1950 Valentin-napján elköltözött tőle, viszont Sinatra összejött Ava Gardnerrel, az ünnepelt színésznővel. 1951-ben mindketten elváltak és gyorsan összeházasodtak, ám kapcsolatuk nem bizonyult nyugodtnak és tartósnak, így aztán két év múlva, 1953-ban különköltöztek. Az eredmény a poptörténelem egyik első olyan lemeze, amely több mint dalok egymásutánisága; konceptlemez a magány, az elveszett szerelmek, a működésképtelen kapcsolatok, a depresszió és az éjszaka körül. A lemez itt hallható.
Joni Mitchell
Blue (1971)
Amikor a híres zenész egy másik híres zenésszel jár, de az szakít vele, akkor az első híres zenész szomorú számokat ír. Aztán összejön egy másik híres zenésszel, de az is dobja. Na, akkor jönnek csak az igazán kibukott dalok. Joni Mitchell-lé a sztori, akit először Graham Nash, majd James Taylor dobott, az élményekből lettek a Blue dalai. Most mondjuk azt, hogy a két faszi összesen nem írt ennyi jó számot, mint ami itt van? Mondjuk, mert így van. A lemez itt hallható.
Willie Nelson
Phases And Stages
(1974)
A country egyik első konceptlemezén Willie Nelson egy válás történetét meséli el – mindkét szemszögből. Az A-oldalon a női narratíva, a B-oldalon a férfié hangzik el, a korabeli kritikák szerint ebből a lemezből filmet kellene forgatni. Később ugye ehhez hasonlóan Marvin Gaye a saját válását mesélte el egy dupla lemezen. A lemez itt hallható.
Bob Dylan
Blood On The Tracks
(1975)
A dal nagymestere, Bob Dylan pont a szakítást ne énekelte volna meg tökéletesen? Sarával, aki 1965 óta volt a felesége 1973-74-ben kezdtek tönkremenni a dolgok és a Blood On The Tracks szerzeményeiben az önvallomásos dalírás egyik legerősebb példáin keresztül szemlélhetjük egy kapcsolat felbomlásának történetét. A lemez itt hallható.
Fleetwood Mac
Rumours (1977)
Ugyan a Fleetwood Mac a csúcsra jutott 1975-ös címnélküli nagylemezével, fél év intenzív turnézás után a tagok élete egytől-egyig zsákutcába jutott: a McVie házaspár (Christine McVie billentyűs és John McVie basszusgitáros) elváltak és csak zenéről voltak hajlandóak beszélni egymással, Lindsey Buckingham énekes-gitáros, Stevie Nicks énekesnő éppen se veled-se nélküled fázisban voltak egymással, s hogy teljes legyen a kép, Mick Fleetwood dobos rájött, hogy felesége a legjobb barátjával csalja. A sajtó eközben mindenféléket írt, különböző pletykákkal színezte az amúgy is zavaros helyzetet. Hogy aztán ennek ellenére, vagy éppen ezért lett a Rumours a könnyűzene-történet egyik legsikeresebb és legemlékezetesebb nagylemeze, azt csak a jó ég tudja. A lemez itt hallható.
John Martyn
Grace And Danger (1980)
John Martyn szintén zenész feleségétől, Beverly Martyntól (akivel két közös albumot is kiadtak) vált éppen, amikor 1979-ben elkezdte írni a Grace And Danger dalait. Az év nyarán vették fel a lemezt és a stúdióban a szintén válófélben levő Phil Collinsszal (aki dobolt az albumon) éjszakákon át csak ittak bánatukban. A lemezcég főnöke, Chris Blackwell egy évig nem volt hajlandó kiadni a végeredményt, annyira letargikusnak találta. A lemez itt hallható.
ABBA
The Visitors
(1981)
Adva van egy olyan sikerzenekar, melyet két nő és két férfi, egész pontosan két pár alkot. Aztán az történik, hogy a két pár – Björn és Agnetha, valamint Benny és Anni-Frid – bő egy éven belül elválik (előbbi 1980 júniusában, utóbbi 1981 novemberében), viszont még egy időre ugyanabban a zenekarban maradnak. A végeredmény a kvartett történetének legművészibb, legérettebb, egyben legborongósabb lemeze, természetesen továbbra is perfekt popdalokkal. A zenekar még egy évig élt – feloszlását ugyan nem jelentette be, de 1982 óta inaktív. A lemez itt hallható.
AZ ABBA-LEMEZRŐL ÉS A NAGY ZENEKARI SZAKÍTÁSRÓL ITT ÍRTUNK RÉSZLETESEN.
Bruce Springsteen: Tunnel Of Love (1987)
Bruce Springsteen is becsúszott a szerelem alagútjába. New Jersey fia 1984-ben ismerkedett meg Julianne Phillips színésznővel, s egy év múlva össze is házasodtak. A házasság azonban hamar boldogtalanságba fordult. Ugyan még nem váltak el, amikor a Tunnel Of Love dalai születtek, ám a szerzemények többé-kevésbé erről az intenzív zűrről mesélnek. A helyzetet csak cifrábbá tette, amikor a nagyjából-egészében az E Street Band nélkül felvett nagylemez turnéján Springsteen összejött vokalistájával, Patti Scialfával. A házaspár a turné alatt szét is költözött, a válást 1988-ban mondták ki és 1989-re tisztázódott minden jogi részlet. Scialfa és Springsteen 1991-ben házasodtak össze – 1990-ben már megszületett első közös gyermekük –, s a mai napig egy párt alkotnak. A lemez itt hallható.
Alanis Morissette
Jagged Little Pill (1995)
Nem klasszikus break-up album, de Morissette első nemzetközi terjesztést kapott lemezén a feminista dalok nagy részét gyarló hímekkel való egyenlőtlen és fájó viszonyok ihlették, a szuperdühös You Oughta Know akár egy híres színészről is szólhat, akivel a lemezfelvétel előtt járt az énekesnő – aki későbbi férjétől, Ryan Reynoldstól való válásának traumáját is lemezen énekelte ki magából (Flavors Of Entanglement - 2008). A lemez itt hallható.
Nick Cave And The Bad Seeds
The Boatman’s Call (1997)
Ha két zenész összejön, abból simán lehet héjanász az avaron. Főleg, ha két markáns dalszerző-énekesről van szó, s még inkább, amikor az egyiket Nick Cave-nek, a másikat pedig Polly Jean Harvey-nak hívják. Kettejük rövid és intenzív románca úgy végződött, hogy a lány kiadta a fiú útját, a borongós ausztrál dalnok pedig megírta pályafutása egyik legnagyszerűbb, legmegkapóbb, legbensőségesebb lemezét, amelynek dalai egykori feleségének, a brazil újságírónőnek, Viviane Carneirónak is szólnak, akitől egy évvel korábban vált el, s aki egyébként Cave Luke nevű fiának az édesanyja (persze PJ Harvey-t is megviselte a dolog, kukába dobta éppen készülő lemezét és azóta sem beszél egyikük sem a szakításról). A lemez itt hallható.
Spiritualized
Ladies And Gentlemen We Are Floating In Space
(1997)
Bár a Spiritualized csúcslemeze címét Jostein Gaarder Sophie’s World című könyvétől kölcsönözte, mindenen túli, fenséges melankóliáját és nagyívét az inspirálta, hogy a zenekarvezetőt, Jason Pierce-t elhagyta a barátnője, egyben zenésztársa, zenekara billentyűse, Kate Radley, aki ráadásul azon melegében, titokban hozzáment Richard Ashcrofthoz, aki ekkor a Verve frontembere volt. Radley még két évig a Spiritualized tagja maradt, Pierce pedig megírta az örök heartbreak-klasszikus Broken Heartot. A lemez itt hallható.
Blur
13 (1999)
Damon Albarnt 1997-ben elhagyta barátnője, az Elastica frontleánya, Justin Frischmann, a Blurben éppen Albarn és a gitáros, az ugyancsak zűrös periódusban tapicskoló Graham Coxon vívott háborút, az együttes szakított addigi producerével, Stephen Streettel – mindezeknek az eredménye a britpop-alapzenekar legkísérletezőbb, legszétcsúszottabb lemeze, melyet az elektronikuszenei producer, William Orbit társaságában készített el. A lemez itt hallható.
Ryan Adams
Heartbreaker
(2000)
Hogy messzebb ne menjünk, ez a lemez már a címével sem árul zsákbamacskát – bár a legenda szerint ezt a címét úgy kapta, hogy a dalszerző-énekes menedzsere 15 percet adott védencének, hogy címet adjon a lemeznek, ő pedig egy Mariah Carey-poszterről nézte le a heartbreaker szót. A korábban a Whiskeytown nevű együttesben zenélő Ryan Adams első szólólemezének fókusztémáját valójában a zenei újságíró Amy Lombardival való szakítása adta. A mai napig ez az egyik legjobb Ryan Adams-album. A lemez itt hallható.
Suzanne Vega
Songs In Red And Gray (2001)
A törékeny New York-i dalszerző-énekesnő 1995-ben házasodott össze egy korábbi és egy a házasságkötést követő lemeze (99.9F° - 1992; Nine Objects Of Desire - 1996) producerével, a nagyszerű hangtájképésszel, Mitchell Froommal. Frigyük három évet bírt el, 1998-ban szétköltöztek, majd elváltak. Vega három évvel később megjelent sorlemeze gyakorlatilag egy az egyben ezt a szakítást énekli meg. S ha ez sem lenne elég: az énekes-dalszerzőnő ezzel a lemezzel attól az A&M kiadótól is elbúcsúzott, mellyel 1983 óta állt szerződésben. A lemez itt hallható.
Beck
Sea Change
(2002)
Beck épp csak hogy befejezte 1999-es Midnight Vultures című nagylemeze turnéját, amikor szakított barátnőjével, Leigh Limonnal, miután rájött, hogy a nő csalja egy másik Los Angeles-i zenésszel. A legenda szerint egy hét alatt írta meg a Sea Change majd összes dalát, de egyelőre a fiókba rakta azokat, hogy aztán 2001-ben – miután végül meggyőzte magát, hogy ezek a dalok nem csak róla szólnak, hanem egy mindenkit érintő dologról – elővegye azokat, és Nigel Godrich producerrel elkészítse pályafutása egyik legjobb, de mindenképpen legszebb, Nick Drake-i melankóliával átitatott nagylemezét. A lemez itt hallható.
Bon Iver
For Emma, Forever Ago
(2007)
Mekkora klisé ennek a lemeznek a születése! Mégis mennyi példa van rá. Justin Vernonnak megszakadt a szíve egy kapcsolat lezárultával, elhúzott az erdőbe egy apró kis kunyhóba, ahol három hónapig elszeparáltan gyászolt és megírta debütlemezét, amivel igazi indie-sztár lett. Na jó, ilyen sikerre nem igen van példa. A lemez itt hallható.
Noah And The Whale
The First Days Of Spring
(2009)
A londoni folkszíntér belterjessége következik: mielőtt generációja egyik legtehetségesebb dalszerzője lett volna, Laura Marling a Noah And The Whale tagja volt és járt a frontemberrel, Charlie Finkkel. Aztán szakítottak. A frontember meg megírta legjobb lemezét bánatában (amin azt énekli, hogy még mindig ő Marling legnagyobb rajongója), miközben az énekesnő már a színtér másik nagyfiújával, a Mumford And Sons vezetőjével, Marcus Mumforddal randizgatott. Laura Marling, te cheeky bastard! A lemez itt hallható.
Adele
21 (2011)
Minden idők egyik legsikeresebb nagylemeze, és a könnyűzene-történet egész biztosan egyik legkelendőbb női albuma sem jöhetett volna létre, ha nem szakad Adele Adkins szíve. A dalszerző-énekesnő élete első komolyabb pasijával járt, miközben elkezdte írni második nagylemeze anyagát. Az első stúdiókanyar döcögősre sikerült, s csupán egy dalt fialt, a Take It All című zongorás balladát. Adele megmutatta a számot barátjának, ám a privát dalpremier csúnya veszekedésbe torkollt, s már vége is volt a másfél éves, már amúgy is rossz állapotban lévő kapcsolatnak. S – ilyen az élet – onnantól minden ment, mint a karikacsapás. A lemez itt hallható.
John Grant
Pale Green Ghosts
(2013)
John Grant a Czars frontembereként klassz zenét csinált, de nem jött össze nekik az áttörés, Grantnek meg más sem nagyon, első szólólemezén, a 2010-es gyönyörű Queen Of Denmarkon meg is énekli bánatait, közte azt, hogy melegként mennyiszer találkozott homofóbiával és hogy éppen szakított egy nagy szerelmével. Második szólóalbumán már azt is dalban tudatta a világgal, hogy HIV-pozitív, de a lemez nagy része a már az előzőn is megszólított korábbi szerelmével való szakítást dolgozza fel. A lemez itt hallható.
Björk
Vulnicura
(2015)
Mivel zárhatnánk a sort, ha nem a legfrissebb súlyos-szomorú, témába vágó albummal? De egyáltalán nem csak aktualitása miatt, hanem mert ez az egyik legmélyebb, legmegrázóbb dalsor ebben a műfajban. Björk már az 1997-es Homogenicen is szinte kizárólag elfuserált kapcsolatokról énekelt (közte a Goldie-val való szakításról szóló Immature-rel), de a Matthew Barneytól – 2002-ben született lányának apjától – való 2013-as elválása élete legnehezebb élménye lett, amit egy homogén, nagyon őszinte lemezanyagba zárt bele. Minden idők egyik legigazabb szakítós albumába.
Németh Róbert-Dömötör Endre
