A szintetizáló artpopper – Björk több szögből (2. rész)

Björk nyolcadik stúdióalbumának apropóján összeállított cikkpárunk első epizódjában részletesen bemutattuk az - alig négy hónap múlva Budapesttől alig 200 kilométerre, a Pohoda fesztiválon koncertező - énekesnő historikus jelentőségét, valamint szólókarrierje előtti időszakát is - azonban maradt még mesélni való bőven. Következzen három újabb perspektíva, amely nem csak a művészi életmű, hanem az alkotói személyiség feltérképezéséhez is kiváló kiindulópontot nyújt. (Illusztrációként sok-sok videoklip a cikk végén.)

Björk és a technológia

Björk szólólemezeinek zenéje két alappilléren nyugszik: a technológia adta lehetőségek kiaknázásán és az emberi hang kifejezőerején. Előbbi nem meglepő módon maga az elektronikus zene, illetve annak használata és Björk esetében folyamatos felfedezése. Az első két album eklektikus (triphopos, klubzenés) összképe után folyamatosan újulnak meg a zenei alapok és válnak minden egyes lemezen az egész tematikát meghatározó rétegekké. Az elektronika azonban csak a vázát adja Björk zenéjének, az így kialakult teret igazán saját, a musical, az opera és a popéneklés határmezsgyéjén ficánkoló énekhangja tölti be, amelynek polírozása nagyon komoly, tudatos munka eredménye. Ha meghallgatjuk a Tappi Tíkarrass bármelyik dalát, ott Björk hangja még feltűnően hétköznapian szól, eltekintve már akkor is különleges hangszínétől. Az, hogy hangját ilyen módon, határtalanul szabadon engedve használja, főleg a kortárs avantgárd művész Meredith Monk hatását tükrözi, akinek a hatvanas-hetvenes években az emberi hang határait kitágító, azt egy sohasem volt folkzene megidézésre használó darabjai tizenhat évesen keltették fel Björk figyelmét, és fordították a hangszeres zene felől a vokális zene felé.

Ez a két, egymással teljesen szemben álló, de egymás kiegészítéseként is működő eszköz érzékletesen szemlélteti azt a fajta kettősséget, ami Björk egész karrierjét, és saját elmondása alapján egész életét is jellemzi, és amelyet a Biophilia nagyszabású projektjében volt képes igazán organikusan egybegyúrni. A modern kor soha nem látott lehetőségekkel teli, a kifejezés szabadságát egyre nagyobb mértékben biztosító technológiai fejlődésének és az ihletet adó természet zsigeri erejének harmóniája (kiegészülve a klasszikus zene eszköztárával) legkésőbb a Homogenic óta egyértelműen tetten érhető Björk zenéjében.

Az említett albumon éppen az volt a célja, hogy a pár évnyi londoni kitérő, és két egészen eklektikus lemez után egyrészt megpróbálja meglelni és kifejezni saját izlandi identitását, létrehozni a modern izlandi popzenét, másrészt, hogy az elektronikus zene segítségével megragadja az izlandi természet mibenlétét. A vulkanikus ütemek és a dalokban rendre feltűnő atmoszférikus szintetizátorszólamok, betakarva a Björk által túlzóan romantikusnak, hazafiasnak mondott vonósokkal, konzerválták az évezredesnek ható izlandi táj lüktetését. A zenei megoldások és fő hangsúlyok Björk azt követő albumain is jelentéssel bírnak (mint a Vespertine cincegő, befelé fordulást kifejező mikroütemei), de igazán a Biophilia az, ahol a technológia és természet szervesen egymásra talál: a tematikájában erősen környezettudatos, univerzális méreteket öltő album színpadra állításakor tableteken keresztül szólaltak meg a részben kifejezetten ehhez a projekthez készített hangszerek, az albumhoz pedig egy applikációcsomag is készült, amelyet letöltve bárki kedve szerint alakíthatja a dalokat.

KATT, HA RÉSZLETESEBBEN ÉRDEKEL A HÍRHEDT APP ALBUM, A BIOPHILIA!

Björk és a vizuális művészetek

A Biophilia volt az a lemez, amely Björk egész karrierjének egyfajta összegzéseként a vizuális kultúra iránti szerelmét is betetőzte. A soha nem látott színpadi show-val tálalt projekt az addig is excentrikus fellépőruhákat a Földanya jelmezére cserélő Björkkel és a lemezt kísérő videókkal (na meg a már említett applikációkkal) teljesen egyedi világot hozott létre. A vizualitás persze Björk egész karrierje alatt nagyon fontos szerepet töltött be, legyen szó lemezborítóiról, videoklipjeiről, vagy az említett fellépőruháiról (és az emlékezetes hattyúruhát se feledjük, amelyet a 2001-es Oscar-díjátadón viselt).

Minden egyes albumborítójának története és magyarázata van. A Debut idegen környezetbe került, elveszettnek és riadtnak tűnő alakja, a Homogenic idegen lénynek ható, harcos, kemény, feltűnő vörös rúzsával mégis a szerelmet hirdető gésája és a Medúlla borítóján fedetlen testét megfoghatatlan ősi erőt szimbolizáló, mélyfekete, tintaszerű anyaggal beborító Björk mind az adott lemez hangzásvilágát és mögöttes történetét jelenítik meg.

Ahogy a borítók az egész albumokat szimbolizálják, úgy a videoklipek az egyes dalok történetét adják vissza kivétel nélkül innovatív, emlékezetes módon és rendre híres kliprendezők megvalósításában. Michel Gondry jellegzetes álomszerű stílusa többször is segítségére volt, kezdve a Human Behaviour állatok nézőpontjából láttatott emberi világával a Jóga természetfilmszerű képein át a Declare Independence élőben felvett performance-szerű videójáig. Spike Jonze nevéhez fűződik az It’s Oh So Quiet musicales táncklipje és a Triumph Of A Heart meghökkentő macskás videója, de a leghíresebb talán mégis a Chris Cunningham által rendezett All Is Full Of Love, amelyben két robot szerelembeesésének lehetünk szemtanúi, miközben Björk a Homogenic lemez hittől és erőtől duzzadó, felemelő záró sorait énekli („All is full of love / All around you”). Ilyen az északi temperamentum, „nem kevésbé szenvedélyes, csak kicsit más. Sokkal mélyebb” – nyilatkozta egyszer maga Björk.

TÉRDRE VILÁG, ÍME BJÖRK MINDÖSSZE ÖTBETŰS KÖSZÖNŐBESZÉDE

Björk és az aktivizmus

Björk minden emlékezetes klipje, bátor lemezborítója ellenére egészen visszahúzódó személyiségnek tűnik, pedig az említett szenvedély nem egyszer a felszínre tör világában, leginkább olyankor, amikor saját nőisége kerül terítékre, mint a Vespertine-en szereplő Pagan Poetry hírhedt betiltott videójában, ahol erősen stilizált szexuális jelenetek is láthatók, vagy épp a legfrissebb Vulnicura című albumon, amelyen a Matthew Barney-val való szakítása után írt, eddigi legőszintébb dalai hallhatók. Az elhagyott nő fájdalmát egészen plasztikusan ábrázoló anyag megjelenéskor Björk a Pitchforknak adott nagyinterjújában beszélt évek óta erősödő feminizmusáról, amelyet sokáig elutasított, azt gondolva, hogy az a valláshoz hasonlóan csak beskatulyázná őt. Saját bevallása szerint sokáig inkább elfogadta, hogy nőként néha háttérben kell maradnia a zenei életben, de most már deklarált célja, hogy segítsen azoknak a fiatal női előadóknak, akik ugyanúgy nem kapják meg a megérdemelt elismerést, ahogy az ő szerzőiségét is sokan rendre kételkedve fogadják.

Legaktívabb a zenéjén túl mégis akkor volt, amikor az izlandi természeti értékek megóvásáért kampányolt. A politikai aktivizmus ilyen-olyan formában már a nyolcvanas években jelen volt Björk dalaiban, de szólókarrierje során igazán nagy szerepet a Volta számaiban kapott először, ahol többször is nyilvánvaló utalásokat tett jelenkori társadalmi problémákra.

HOL ÉR MÉG ÖSSZE A POLITIKA ÉS A POPZENE? HÁT AZ OROSZ PUSSY RIOT AKCIÓIBAN. 

2007 táján már egyre erőteljesebben fordult a nyílt politikai aktivizmus felé is, majd egy évre rá létrehozta a Náttura alapítványt, az azonos című, Thom Yorke-kal közösen felvett kislemez megjelenésével egy időben.

A Náttúra célja az Izlandon működő külföldi tulajdonú alumíniumipar további térnyerésének megakadályozásával párhuzamosan Izland lokális, fenntartható gazdaságának erősítése. Björk többször (például 2008-ban a Times-ba írt cikkében) is kifejtette ellenérzését az Alcoa nevű multicég növekedésével kapcsolatban, és az évtized végén létrehozott egy magántőke-alapot, amelynek célja az izlandi fenntartható gazdaság támogatása volt. Persze nem Björkről lenne szó, ha nem találta volna meg a figyelemfelkeltésnek egy teljesen egyedi módját: 2011-ben háromnapos karaoke-maratonnal próbált meg tiltakozni az ellen, hogy egy kanadai vállalat többségi tulajdont szerezzen Izland legnagyobb, magánkézben lévő geotermikus erőművében.

Mindennek ismeretében talán jobban érthető a Biophilia-projekt szándéka, de még a friss Vulnicura bátor személyessége is, azonban ne higgyük, hogy ez a tudatosság csak az utóbbi pár évben alakult ki Björkben. A popzene számára ugyanis épp az a médium, amelynek segítségével ugrálhat a különböző világok között és kommunikálhat az átlagemberekkel is – ahelyett, hogy avantgárd zenéket szerezne és adna elő a kiválasztottak szűk elitjének.

Csada Gergely

(X) Hallgasd Björk lemezeit bárhol, bármikor a Telekom Music díjcsomagokba foglalt Spotify Premiummal! Részletek: telekom.hu/zene

a Michel Gondry rendezte Human Behaviour:

a szintén a francia művésszel elkészített videó a Jógához:

a Spike Jonze kollaborációból születő 1995-ös It's Oh So Quiet:

az All Is Full Of Love kultikus klipje Chris Cunninghamtől:

18+18+18+18+++ >>> A TAVALYI ÉV LEGNÉZETTEBB KORHATÁROS VIDEOKLIPJEI ITT!

az emlegetett, letiltásokat elérő, elmosódott és stilizált formában sokféle szexet bemutató (szopás, magömlés) Pagan Poetry-klip, amelyet Nick Knight rendezett: 

az ismét Gondry-val rögzített Declare Independence kisfilmje 2007-ből:

és a legfrissebb Björk-klip a Vulnicura album Lionsong című szerzeményéhez: