A szintetizáló artpopper – Björk több szögből (1. rész)

Björk bő három év után adta ki legújabb albumát, a Vulnicura című szakítós lemezt, amely a tervezett 2015. március közepi megjelenés helyett már január végén kiszivárgott, majd rögtön kapható lett digitálisan. A legnagyobb dalszerző-előadók egyike ezzel számos kézenfekvő témát nyújt – szakítós albumok, lemezszivárgások, Izland zenéje –, de persze a legérdekesebb mégiscsak ő maga, a bekategorizálhatatlan, hétköznapi csoda. A harmincadik Recorder magazin címlapsztorijának első epizódja.

„Megmutatni mindenkinek, hogy nem kell megváltoznunk ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. Független maradhatsz.” Ezt majdnem harminc évvel ezelőtt nyilatkozta az akkor még csak a Sugarcubes énekesnőjeként ismert Björk, de az azóta eltelt időben bőven igazolta is ezt a tételt, miközben végig a saját útját járva készítette jobbnál-jobb, a popzene keretein messze túlmutató lemezeit. Björk ugyanis nem szimplán egy ambiciózus popzenész, aki képes hosszú időn át változatos, gyakran meghökkentő, fogadtatásában esetenként vegyes, de mindenképpen kompromisszummentes és előremutató albumokkal jelentkezni. David Bowie vagy Lou Reed – többek között – ilyen kivételes popzenészek, akik ezt az alapvetően populáris kifejezésmódot addig soha nem gondolt mélységekkel és tartalommal töltötték meg. Björk esetében azonban a popzene eszköztárának használata nem magától értetődő, néha egészen esetlegesnek, inkább csak kiindulópontnak, mintsem végcélnak tűnik. Áttekintve címszavakban is terjedelmes életművét akár azt is mondhatnánk, hogy Björk nem a popzene tereiben – de semmiképp sem annak szabályai szerint – alkot, hanem abból kiindulva, formanyelvének felhasználásával hozza létre teljesen egyedi, kortárs zenéjét, amely ellenáll bármiféle kategorizálásnak, és amely környezetének és saját belső világának minden esetben legadekvátabb leképezése. Az már igazán csak az ő kivételességét mutatja, hogy ez az út gyakran hatalmas slágerekben és kereskedelmileg is sikeres albumokban ölt testet.

ÉS BJÖRK TÍZ LEGŐRÜLTEBB SZEMÉLYISÉGÉT LÁTTAD MÁR?

Szintetizáló művészetének minden leágazását majdhogynem lehetetlen ilyen szűk keretek között megragadni, de akárhonnan is pillantunk rá, rögtön feltűnik, hogy Björk a kettőségek embere. Olyan művész, aki folyton kollaborál, de közben vérbeli szólóelőadó, aki a kietlen izlandi tájak és New York kaotikus metropolisza között ingázik, a legújabb technológiai újításokat használja, miközben az érintetlen vidéken tett nagy séták ritmusára komponál, egyszerre szerényen visszahúzódó és szókimondóan öntudatos.

Björk és egyéb zenei projektjei

Annak ellenére, hogy elsősorban, mint szólóelőadót ismerjük, Björk lételeme a más művészekkel való együttműködés. Egész pályáját végigkísérik a közreműködők, legyen szó éppen legelső, 11 évesen felvett, izlandi nyelven énekelt Beatles- és Stevie Wonder-feldolgozásokat tartalmazó (címnélküli, 1977-es) folkos szólólemezéről, amellyel igazi sztár lett hazájában, és amelyen főleg nevelőapja Seavar Arnason gitáros segédkezett; vagy épp legutóbbi Vulnicura című albumáról, amelyen Arcával és The Haxan Cloakkal dolgozott együtt. Igazán a sorlemezek előtti időkben és az azok közötti szünetekben felvett projektekben érhető tetten Björk nyughatatlansága és vágya a másokkal való együttműködésre.

TEKINTS BE A MŰVÉSZNŐ SZÍVÉBE A VULNICURA AKTUÁLIS KLIPJÉBEN!

Még bőven szólókarrierje elindulása és a Sugarcubes-zal való berobbanása előtt több olyan együttesben is kipróbálta magát, amelyek a mai napig visszhangozzák a korszak és a helyszín (a hetvenes-nyolcvanas években a világ felé kinyíló Izland) sajátságos, erőteljes, egyszerre önfeledten hedonista és anarcho-punkos hangját. Noha e formációk közül több inkább csak viccnek látszik, mégis sokat elmondanak Björk sokszínűségéről. A nagyon korai csajpunk-zenekar Spit And Snot, a főként slágerek újraértelmezésében utazó Jam 80, a szofisztikált new wave-t játszó Exodus, vagy éppen olyan teljesen alkalmi projektek, mint a leghosszabb élő koncert Guiness-rekordját megdönteni kívánó jazz zenekarral, a Stifgrimmel való közösködés csak lábjegyzetek lehetnek Björk karrierjében. Ezekkel ellentétben a lemezig is eljutó zenekarai, a pajkos, popos Tappi Tíkarrass és a helyi színtérről már kilépő, a Crass által felkarolt dögös, rideg posztpunkot játszó KUKL (fent) még ma is roppant izgalmas hallgatnivalók. Az utóbbival párhuzamosan működő The Elgar Sisters duó pedig a majdani szólókarrier irányába tett első önálló lépésnek tekinthető (olyannyira, hogy néhány ekkoriban írt dal a későbbi Debut kislemezek B-oldalaira is felkerült). A KUKL-ből eredetileg vicczenekarként formálódott Sugarcubes (lent) pedig már kontinentális sikersztori, ahogy egy korabeli riport fogalmazott, „olyan, mint a B-52’s a pokolból”, amelyben egyértelműen Björk az igazi sztár.

Mindent elmond sokoldalúságáról, hogy még a Sugarcubes működése alatt, miután az izlandi Bruce Springsteenként is emlegetett Megas lemezén is háttérvokálozott (nem először), közreműködött az acid house és techno egyik legfontosabb úttörője, a manchesteri 808 State ex:el című albumán, hogy aztán hazatérve felénekeljen egy nagylemeznyi izlandi jazz sztenderdet (Gling-Gló, 1990), amely hatalmas siker lett a szigetországban.

Az azóta eltelt huszonöt évben dolgozott együtt kortárs zeneszerzőkkel (John Tavener, Gabriela Fridriksdottir, Evelyn Glennie, The Brodsky Quartet), írt zenét a saját főszereplésével készült Táncos a sötétben című Lars von Trier-filmhez, illetve Matthew Barney Drawing Restrain 9 című filmdarabjához (ő az, akivel nemrég szakított), miközben persze a popzenei világgal való együttműködései is folyamatosak voltak. Szerepelt többek között a Plaid, Tricky és az Antony & The Johnsons albumain is, pár éve a Dirty Projectors-zal közösen jelentetett meg egy EP-t, tavaly pedig a Death Grips-szel egy egész albumot (és akkor a négy remixlemezét nem is említettük, amelyeken teljesen szabad kezet adott a remixelőknek). Mindezek a munkák soha nem csupán az adott részek feléneklésére koncentrálnak: Björk minden egyes kollaborációja teljes értékű együttműködés és épp ezért figyelemre méltó.

Csada Gergely


(A folytatás hamarosan érkezik a technológia, a vizuális művészetek és az aktivizmus tükrében)

(X) Hallgasd Björk lemezeit bárhol, bármikor a Telekom Music díjcsomagokba foglalt Spotify Premiummal! Részletek: telekom.hu/zene

Björk így tölti meg a táncteret '77-ben:

hajpántban és frufruval a Tappi Tíkarrass énekeseként:

csirkék társaságában, menyasszonyi öltözetben a KUKL élén:

az Elgar Sisters tagjaként rögzített szerzemény, ami később Björk B-oldalként végezte:

a már legendaszámba menő Sugarcubes egyik sikerdala:

egy jazztrióval rögzített korong a 90-es évek elejéről:

az 808 State-tel közös Ooops, amely a Debut elektronikusabb hangvételét vetíti elő:

egy Thom Yorke-kal közös kollaboráció a Táncos a sötétben című filmhez:

zárásként pedig egy szórakoztató remix a nagyszerű Omar Souleymantóll: