Az aktuális elektronikus tánczenei trendek feltérképezéséből nem maradhat ki Dél-Amerika, ahol - Afrikához hasonlóan - hemzsegnek az elképesztően sajátos partiszubkultúrák. A trap és a nu-balearic felderítése után most irány Venezuela, ahol a mókás nevű tuki az ottani gettóifjúság első számú bulizenéje. Ez nekünk azért is érdekes, mert a tuki új generációjának vezéralakja félig magyar származású!
Venezuela elektronikus tánczenéjéről a legjobban értesülteknek is maximum a breakcore-kitörés idején feltűnt (ma inkább oldschool acid-es zenéket nyomó) Cardopusher dereng, és ő közel sem autentikus. Szerencsére a zeneatlasz ilyen makacs fehér foltjainak eltüntetésében segítenek a globáltánczenei mozgalom fáradhatatlan felfedezői (mint Diplo Mad Decent blogjának szerzői), akik Caracasban rátaláltak a világ egyik legviccesebb nevű belterj-műfajára, a Tukira.
Venezuela nyomornegyedeinek (barrios) partizenéje persze több évtizedes múltra tekint vissza, egészen addig, hogy a kilencvenes évek elején az ottani gettókölykök ráharaptak a house-ra és a 2 Unlimited-féle euro dance-re, amit a saját ízlésükre formáltak és a helyi szlengben úgy hívtak: Changa. A Changát játszó, egymással vetélkedő utcai sound systemek (miniteca-k) és a közönségük, a wapero-k (a gúnynév a Technotronic Pump Up The Jam-jének félrehallásából jött, úgy mint "Pump up the jam, wape-ross, wape-ross, wap wape”) idővel még agresszívebb, nyersebb hangzásra vágytak; ez lett az európai - de főleg német - rave-technót átértelmező Raptor House.
Őrület, de ezt a zenét annak idején számos tévéműsorban nyomták a dj-k élőben:
Az átértelmezés mondjuk erős szépítés, tulajdonképpen legtöbbször majdnem egy az egyben lelopták az eredeti számokat (amik aztán kalóz másolt cédéken terjedtek), úgyhogy emiatt ez a színtér nagyon underground maradt. Az mondjuk megmosolyogtató, hogy a műfaj egyik legnagyobb slágere bolognai felvágottas szendvicsről szól:
Pár éve a progresszívabb gondolkodású Raptor House producerek, mint DJ Yirvin, ki is ugrottak és jóval naprakészebb, kevésbé faragatlan irányokba mozdították Venezuela saját(os) gettó-tánczenéjét. Ettől az nem lett szélesebb körben elfogadott, a Tuki címkét is az ottani jómódúak aggatták rá erre az általuk lenézett szubkultúrára (kb. olyasmit jelent, hogy csóró, gengszter, pontosan nem meghatározható, a "tukisok” egymás közt csak poénból használják) - és ebben az egész nagyon hasonlít a mexikói 3ballra. Zeneileg pedig leginkább az angolai-portugál eredetű, 140-es bpm-tartományú kuduróhoz hasonlítható, dél-amerikai törzsi beütéssel (hozzá hardstyle-szerű, lépegetős-rugós táncrutinokkal).
AFRIKA ÉS LATIN-AMERIKA MAI GETTÓTÁNCZENÉIRŐL BŐVEBBEN ITT TÁJÉKOZÓDHATSZ.
Ebben a videóban Caracas két leghírhedtebb szegénynegyedének tuki táncosai csapnak össze:
Nem véletlenül a Buraka Som Sistema-főnök J-Wow által válogatott Hard Ass Session-sorozaton jelent meg Pacheko & Pocz TukiLove-ja, a szám, amely tulajdonképpen bedobta a tukit a global bass követőinek köztudatába.
Pacheko pedig a Tuki fő zászlóvivőjévé avanzsált, a grime-tól a dubstepen át a juke-ig a legkülönfélébb mai nehézbasszusú irányzatokat changásítva - bass music fejek, csekkoljátok!
A Tukiról a venezuelai Abstractor audiovizuális alkotócsapat készített dokumentumfilmet, amelyben a stílus összes fontos alakja és slágere megszólal. A doku teljes zeneanyaga ráadásul letölthető ingyen.
Forrai Krisztián
