„Meddig lehet még elmenni" – Péterfy Bori-interjú

November elején jelent meg a Péterfy Bori & Love Band hatodik albuma, alig másfél évvel a Szédülés után. A gyorsított tempó azonban kreatív csúcsot jelent Tövisházi Ambruséknál, ugyanis a zenekar tízéves jubileumát is ünneplő Bori X a Love Band eddigi legjobb anyaga. Az ötletektől burjánzó elektronikus-darkdiszkós nagylemezről Péterfy Bori mesélt a friss Recorder magazinban.

Miben volt más elkészíteni ezt a lemezt az előzőekhez képest? A táncos-grúvos Fehér éjszakákhoz (2012) viszonyítva jelentős változást hozott a tavalyi, zenekaros hangszerelésű, borongósabb Szédülés. Ez viszont a leginkább elektronikus lemezetek lett. És gyorsan jött: az előző kettő között még volt három és fél év szünet, most alig másfél.

Ez most nagyon elektronikus, popos lemez lett, gitár szinte nincs is rajta, ami élőben is eléggé átalakítja a megszólalásunkat, de szerencsére Nagy István gitárosunk zongorán is nagyon jó. Jelentősen más irányba tolódtunk el, az előzőnél sokkal vidámabb az új album. „Legyen tánc!” – ez volt a mottónk. Boldogság és az alternatív hangulatból való kiszakadás jellemzi. Volt olyan lemezünk, ami lényegében teljesen élő volt, ez most nagyon elektronikus, Ambrus (Tövisházi Ambrus, a zenekar alapítótagja és producere – a szerk.) elképesztő munkájának, a megfelelő hangok megtalálásának és a stúdió-próbateremben töltött sokezer órának az eredménye. A dalok általában mindig ugyanúgy születnek, kettőnk között indulnak el, ebben nem volt most sem eltérés. Ambrus átküld egy zenei alapötletet és arra elkezdődik a szövegírás. Ezt általában én és Tariska Szabi indítjuk, de van, amikor már rögtön érezzük egy dallamon, hogy ezt Hujber Szabinak vagy Dévényi-Hajós Kristófnak küldjük el. Már érezzük, hogy ki mire harap. Ezúttal is volt olyan szám, amire három szöveg is született, végül az enyém lett a végleges, de Tariska Szabi arra írt szövege meg kapott egy másik zenét. Amikor a zene és a szöveg kezd összesimulni és szerelembe esnek, akkor ahhoz jönnek még további finomítások és úgy alakul ki a végeredmény. Többször a zenekar dúsítja fel ezeket, mindenki a maga ötleteivel. De alapvetően Ambrus szerzi a zenét és hangszerel.

A már eddig is népes Love Band-dalszövegíró gárdához került egy újabb szerző: Sarkadi Balázs Bankrupt-frontember a Ne keresd az igazit, az én voltam című igen slágeres dalban.

Teljesen véletlen történet, Ambrus producerként segítette a Bankruptot és beleszaladt ebbe a szövegbe. Ez a fajta poposabb, vidámabb hangulatú lemez, amit most terveztünk, azt is hozta magával, hogy a szövegeknek is könnyedebbeknek, más hangulatúaknak kellett lenniük. Ezt az eredeti punkszöveget megcsináltuk csajváltozatban és nagyon jól működött.

Könnyen megjegyezhető, mégis tartalmas.

Ezt a határt nehéz megtalálni. Nekem fontos volt az új anyagnál, meg persze máskor is, hogy a könnyedség mellett valami őrület is legyen benne, mert különben nem bírom elénekelni, egyszerűen leesik róla a szám, ha nincs benne egy kis vér, egy kis halál, egy kis valami hülyeség.

Az előző lemezt a te szövegeid uralták, most mennyit írtál te?

Két szövegem van, a Lakatlan szigetet és a Te meg én és a kutyádat írtam én, az Oázist főleg Ambrus, de abba is beleírtam egy kicsit. De ez igazából a szövegek tekintetében is szép jubileumi lemez lett, noha ez nem volt cél. Nagyon nevettünk, amikor rájöttünk, hogy végül a három fő szövegírónk, akikkel évek óta rendszeresen dolgozunk, a Tariska-Hujber-Dévényi-Hajós trió mindegyik tagja két-két szöveget jegyez a lemezen. A tíz év ebben is megjelenik.

LIMITÁLT VINYL A PÉTERFY BORI & LOVE BANDTŐL? BIZONY, ILYEN IS VAN!

Popos a lemez, slágeres, de közben zeneileg nagyon kifinomult, sokrétegű és erősen előremutató is, ami Magyarországon pláne szokatlan egy népszerű előadótól.

Sokszor és sok helyen nehéz áttolni, hogy attól, hogy valami más és új utakat kereső, még lehet popos is, és szólhatna a rádiókban. Nagyon reméljük, hogy ezzel a lemezzel most így lesz, és eljut a rádiókba. Ambrust hihetetlen zseninek tartom. Esetünkben talán azért is jó az a sokféle útkeresés, amit lemezről-lemezre próbálgatunk, mert jó alapanyag vagyok ehhez, hiszen színésznőségemből fakadóan mindenfélét ki lehet velem próbálni. Nincs az, hogy be van lőve: csak ezt vagy azt tudom. Mindennel lehet játszani, hiszen az énekléshez is szerepből, színészetből állok hozzá és nem technikából. Ez Ambrusnak is jó terep arra, hogy miket lehet még kipróbálni, meddig lehet még elmenni. Elképesztő, hogy mennyit dolgozott ezzel a lemezzel. Úgyhogy már tényleg csak az kell, hogy legyen füle hozzá az embereknek, hallják meg, hogy mi minden van itt egybegyúrva.

A szerepből énekléshez azért hozzátartozik, hogy dalaitokban mindig ott volt a péterfyboriság is. Ebben a lemezben mennyire van benne önmagad?

Abszolút benne vagyok. Az énekesnőség az alapvetően én vagyok. Azért is élvezem mostanában jobban, mint a színházat, mert a legnagyobb szabadságot adja azzal, hogy az ember önmaga lehet a koncertszínpadon. Ezt kell kordában tartani, adni neki egy stílust és így megfogalmazni, hogy ki vagyok én. Az önazonosság a legizgalmasabb a színpadon. Mindig kilóg a lóláb, ha valaki csak próbálkozik, mondjuk, majmol valakit. De szerintem az elmúlt tíz év alatt egyértelműen kirajzolódott, hogy mi áll jól nekem.

A Bori X további különlegessége, hogy egy játék is készült hozzá. Te mennyire vagy nagy videojátékos?

Én abszolút nem vagyok játékos, viszont a zenekar döntő része nagyon komoly játékos. Mindig gondolkozunk azon, hogy mit lehet kitalálni egy album mellé, mert a klasszikus értelemben vett lemezkiadás felett eljárt az idő. Ez a lemez cd-n már csak tíz egyedien megrajzolt, számozott példányban jelenik meg, esetleg később lesz belőle vinylváltozat, ha lesz rá kellő érdeklődés. De Ambrus felvetette ezt a játékötletet, kerestünk rá fejlesztőt és fantasztikus szerencsével megtaláltuk a Big Fish-t, akik hihetetlenül sokat dolgoztak azon, hogy ez megvalósuljon. Állandó grafikusunk, Stark Attila rajzolta a pályákat és mi nagyon imádjuk, de úgy tűnik, hogy a közönségünk is. Ilyen még tényleg nem volt Magyarországon, nagyon izgalmas.

Amikor az Amorf Ördögökből Péterfy Bori & Love Band lett, hogyan szeretted volna látni magatokat tíz év múlva? Megtörtént az, amiről álmodoztatok?

A színészi pályán az ember egyrészt mindig álmodozik, másrészt meg mégsem álmodozik, mert tudja, hogy mennyire kiszámíthatatlan a jövő. És ez valamennyire igaz a zenei életre is. De persze, a legvadabb álmaimat is túlszárnyalta, ami történt velünk és ahova eljutottunk. Soha nem gondoltam volna, hogy alapvetően nem színész leszek, hogy nem az lesz az életemben a főcsapás. Hogy lesz egy stabil zenekar és ezt a fantasztikus és nagyon addiktív életformát kezdem el élni. És tényleg addiktív, nehéz róla leállni. Borzasztóan élvezzük, hogy a nehézségek ellenére sem gyengül, sőt erősödik a közönségünk. A koncertekbe rengeteg energiát fektetünk, azt érzem, hogy évről-évre jobbak és jobbak vagyunk. Ami szintén nagy élmény, hogy nem stagnálás van, egyfajta ráállás a biztos bejáratottra, hanem élőben is folyamatos a kísérletezés és ezt szerencsére a közönség is jól veszi. A nyár is nagyon erős volt ebből a szempontból. Reménykedünk benne, hogy ez a lendület még egy jó ideig kitart bennünk.

interjú: Dömötör Endre
fotó: Merényi Dávid

A zenekar országos turnén van, ami december 31-én ér vissza Budapestre, az A38-on lesz Boriék szilvesztere, Facebook-eseményoldal.

az új lemez, a Bori X: