Az 1944-es születésű, zenészcsaládból származó soullegenda, Bobby Dwayne Womack az ötvenes években kezdett énekelni a családi gospelegyüttesben, a hatvanas évek második felében startolt szólóban, a hetvenes évek elején ért művészi csúcsra, aztán egy hanyatlás után a nyolcvanas évek elején ismét felívelt karrierje, a kilencvenes években egy új generáció fedezte fel magának egy Tarantino-film miatt, az elmúlt években pedig Damon Albarn segítségével tért vissza fényesen a zenei életbe. Többféle betegséggel küzdve, hetvenévesen hunyt el, június 27-én, pénteken.
Bobby Womacknek klasszikus soulénekes életútja volt, sikerekkel, bukásokkal, két végén égetett gyertyával, nőügyekkel, droggal, a mérhetetlen élettapasztalatok dalokba öntésével és művészileg méltó lezárással - életében megjelent utolsó nagylemeze, a 2012-es The Bravest Man In The Universe nagyon szép lett. Az eddig elvezető út azonban természetesen nagyon kacskaringós volt. A Womack-fiúk zenészszülőkkel a hátuk mögött alapították gospel énekegyüttesüket az ötvenes évek elején (The Womack Brothers), amely formációt Sam Cooke, a R&B/soul műfaj egyik első nagyja fel is fedezett, majd idővel le is szerződtetett saját SAR kiadójához, ahol rövidesen, a hatvanas évek legelején név- és fazonigazításon estek át és The Valentionosként már világibb soullal kezdtek befutni. A Bobby által társszerzőként jegyzett It's All Over Now még felfelé tartott a listákon, amikor a kezdő Rolling Stones feldolgozta és első No. 1 slágerét hozta ki belőle, de a Valentinos karrierje Sam Cooke 1964-es váratlan halálával (máig tisztázatlan körülmények között lőtték le) megszakadt. Bobby Womack a hatvanas évek második felében - miután botrányt okozva, három hónappal Sam Cooke halála után elvette annak özvegyét - előbb sessionzenészként, majd dalszerzőként tűnt fel (Solomon Burke, Aretha Franklin, Dusty Springfield, Sly & The Family Stone, Janis Joplin, Wilson Pickett mellett - ez utóbbinak írta a legtöbb slágert), végül beindult szólópályája is, bár elég döcögősen. Korai, 1965-66-os dalai (I`m A Midnight Mover, What Is This, I`m In Love) briliánsak voltak, de dús hangszerelésük ellenére sem hoztak robbanásszerű sikereket. Pedig Bobby volt az egyik legrockosabb figura a funk brotherek között, ráadásul egy igazi soul man is, aki bár két végén égette a gyertyát, és falta a nőket, az igaz szerelmet is ismerte.
Végül csak beindult sikerszériája, a hetvenes évek elején senki nem ismerte nála jobban, mi a dörgés a Soul Streeten (Communication – 1971, Understanding – 1972, Across 110th Street – 1972, Facts Of Life – 1973). Igazi, kemény utcai megmondó lett, istenáldotta hangszerelési tehetséggel, nyers, mennydörgő énekhanggal, ráadásul a blaxploitation korszak, a hetvenes évek eleji fekete krimifilmek aranykora végképp csúcsra juttatta (I Can Understand It, Nobody Wants You When You`re Down And Out, Across 110th Street stb.). Azonban ezután zátonyra futott, a hetvenes évek közepén kreatív válságba került, amit talán a féktelen bulizások és az abból fakadó depresszió és a kábítószerekbe való egyre mélyebb süllyedés, aztán válás, valamint egyik testvérének, Harrynek a halála idéztek elő. Aztán sikeresen túllépett ezen a sötét korszakon, a nyolcvanas évek elején ismét felívelt karrierje az 1981-es The Poet albummal és ezt még követte az 1984-es The Poet II, de ezután lényegében eltűnt a reflektorfényből (ekkoriban egy másik testvére, a Sam Cooke lányával családot és családi együttest - Womack & Womack - alapított Cecil volt a sikeresebb). Bobbyt a kilencvenes évek generációja számára Quentin Tarantino fedezte fel újra (a Jackie Brown főcímdala a már említett Across 110th Street lett, ami eredetileg is betétdalként született az azonos című 1972-es filmhez).
Bobby utolsó fellángolása hosszú szünet után, 2010-ben következett be, Damon Albarn szerepeltette néhány Gorillaz-slágerben (Stylo) és -dalban (Cloud Of Unknowing, Bobby In Phoenix), majd az XL kiadó vezérével Richard Russell-lel hozták össze neki 2012-ben a bátor és nagyon szép, már említett modern soullemezt. Bobby Womack élete utolsó éveiben rákkal, Alzheimer-kórral, cukorbetegséggel küzdött és még így is dolgozott Albarn és Russell segítségével (Stevie Wonder, Snoop Dogg, Rod Stewart vendégszereplésével) egy nagylemezen, aminek The Best Is Yet To Come a munkacíme, de amelynek megjelenését már nem érhette meg.
a Woman's Gotta Have It az első R&B listás No. 1-ja 1971-ből:
a legnagyobb sikerszáma a korábbi Valentinos-dal önfeldolgozása, a Lookin' For A Love 1974-ből:
a nyolcvanas évekbeli visszatérést segítő If You Think You're Lonely Now:
a Patti Labelle-lel közös, 1984-es Love Has Finally Come At Last sokáig az utolsó nagy dala volt:
és a 2012-es albumról, az egész életét egy dalba sűrítő Please Forgive My Heart:
