Ha szeptember, akkor albumdömping. Nagyon sok olyan lemez halmozódott fel, amelyek vagy most jelentek meg, de még végighallgatók, vagy hamarosan megjelennek és már lefülelhetők streaming formájában. Ezekből válogattunk, napokig elegendő muníciót biztosítva olvasóinknak (nyitóképen a Factory Floor).
Vajon milyen lett The Weeknd első hivatalos stúdiólemeze? Oké, az első három, mixtape-nek kinevezett anyaga is albumszerű, úgyhogy a debütálás jócskán túlzás vele kapcsolatban, de amúgy tényleg a Kiss Land az első, rendes stúdióban felvett dalgyűjteménye, melyet a címadó szám korhatáros klipjével, és egy Portisheaddel lefolytatott beeffel harangozott be. A Kiss Land az NPR lejátszóján hallgatható.
Ha valaki nagyon odfigyelt, akkor már 2008-ban, első kislemezei után hallhatott a londoni Factory Floor elektronikus-rock-noise trióról, ha valaki kicsit odafigyelt, akkor pedig legkésőbb 2010-ben, címnélküli, nagyon hatásos shogeaze-elektronika mini-albuma után konstatálhatta, hogy feltűnt egy újabb tehetséges zenekar. Ezek az impulzusok azonban nem keltettek nagy hullámokat, hiszen a pepecselős munkamódszerrel dolgozó Factory Floor csak újabb három év elteltével, jövő héten adja ki első nagylemezét. Igaz, azt mindjárt a mindig megbízható DFA-nél és igen, megérte várni rá, mert egy elképesztő, 53 perces, egybefüggőnek ható kábító trip kerekedett ki belőle. A Factory Floor az NPR lejátszóján szól.
A DFA nagyon bízik előadóiban, hiszen a Factory Floor-albummal egy napon jelenik meg a kiadó egy másik futtatottjának, a Holy Ghost!-nak a második nagylemeze. A 2011-es, cím nélküli diszkós, szintis, még az italo felé is kikacsintó korongot egy hasonlóan erős, sokszor egészen LCD Soundsystem-es, sokszor egészen phoenix-es (remix-házasság már volt köztük), néha M83-as folytatás követte, melyet - ki más? - James Murphy felügyelt producerként. A Pitchfork Advance adja.
Willis Earl Beal második albumáról a napokban mutattuk be a Cat Powerrel közös lélekbalzsamozó dalt, és most a teljes lemezt is meghallgatásra ajánljuk, sokszor megható, legtöbbször dúsan hangszerelt (tavalyi első lemezéhez képest pláne), többször szokatlan, néha szikár dalcsokor. Az épp velencei premieren lévő Memphis című filmben a magához hasonló, útkereső zenészkaraktert játszó Beal Nobody Knows című albuma itt hallgatható végig.
Év elején jelent meg a Foxygen harmadik, de igazából első komoly terjesztést és figyelmet kapó nagylemeze, mi is nagyon szerettük, de aztán a két alaptag, Jonathan Rado és Sam France közötti nézeteltérésekről érkeztek hírek (az egykori turnézenekar-tag Elizabeth Fey - aki nem mellékesen France barátnője és zenekari tagságát Rado barátnőjétől, Jackie Cohentől örökölte (!) - tett közzé egy terjedelmes tumblr-posztot a Foxygen belső feszültségeiről - Fey azóta már nem tagja a turnézenekarnak és a poszt sem elérhető az eredeti helyen). Hogy a belső feszültségek mennyire valósak, arról még sem Rado, sem France nem nyilatkozott, de az egész ügy egyik kiindítója, Rado titokban elkészített nagylemeze a héten jelent meg és az alábbi lejátszón szól is a rajta hallható, Foxygennél is csapongóbb zene (a Seven Horses-ra kattintva indul a lemez):
Neko Case is a héten adta ki négy év szünet utáni új szólólemezét, a New Pornographers-ből (és tucatnyi más projektből) is ismert énekesnő maradt a folkos és klasszikus gitáros popdaloknál és a jó színvonalnál is. A hosszúcímű The Worse Things Get, The Harder I Fight, The Harder I Fight, The More I Love You itt hallgatható.
A francia Jackson Fourgeaud 2005-ben adta ki első, szép kritikai fogadtatású house-os technós nagylemezét (a Smash-t, melyet nemrégiben Jackson kiadója, a Warp tett elérhetővé a YouTube-on) Jackson And His Computer Band néven és bár már azt is sok évnyi 12"-es, EP-s, remix-es felvezetés előzte meg, de a második albumra egészen nyolc évet kellett várni. Vagy nem is várni, mert ennyi idő után már várakozások nélkül lehet hallgatni ezt a változatos, sokféle tánczenei stílusba belekóstoló, de nem trendkövető Glow-t, melynek felvezető, Planningtorock énekét tartalmazó klipes dala (Dead Living Things) hetvenes évekbeli olasz művészfilmeket idéz. Itt a lemez.
Justin Vernon épp most forró téma a zenei hírekben, de nem a hétfőn megjelent második Volcano Choir-lemez miatt, hanem mert egy rádióműsorban azt találta mondani, hogy legsikeresebb projektjével, a szólóként indult, félig-meddig zenekarrá fejlődött Bon Iverrel nem tervez semmit a jövőben, amit aztán a lemezcég (Jagjaguwar) sietve cáfolt, vagy legalábbis azt tette közzé, hogy a Bon Iver nem oszlik fel. Nos, Vernon most a Volcano Choirra koncentrál (év elején még egy megint másik projektjére, a Shouting Matches-re figyelt), melynek Repave című vadiúj anyaga kicsit olyan, mintha a nyolcvanas évek power balladáit folk-rockosabb hangszerelésbe csomagolva nyújtaná át és ez amennyire rosszul hangzik leírva, annyira működőképes - itt csekkolható.
Hivatalosan holnap jelenik meg az izlandi múm hatodik nagylemeze, a 2000-ben egy kísérleti elektroakusztikus anyaggal (Yesterday Was Dramatic, Today Is OK) bemutatkozó zenekar tagjai körül többször volt mozgás (most a szólóban is népszerű Ólöf Arnalds is része az együttesnek), miként a hangzás is sokat alakult, de mint a négy év szünet után kijövő friss album is bizonyítja, alapjáraton maradt a néha szépelgő, néha hatásos, néha egészen táncos elektronika + vonósok, fúvósok, ütősök keresztezésénél. A 3voor12 oldaláról lehet meghallgatni.
A zajos-lo-fi-garázs-rockot a héten a Jacuzzi Boys második albuma képviseli, a cím nélküli lemez a hatvanas évek pszichedéliája felé is kacsint, szórakoztató hallgatnivalló, itt.
Ki emlékszik még a spanyol Deloreanra? A chillwave idején kapta fel a nemzetközi sajtó a hasonló, nosztalgikus, balearic-beates zenekart (főleg Ayrton Senna című tökéletes EP-jüket), ők természetesen a zenei stílusuknak megfelelően nyárias dalaikat ősszel, szentimentális visszatekintésként adják közre. Az Apar című lemez itt hallható.
Ha már nyár: a Summer Camp is elkészült második albumával, mely jövő hét fog megjelenni, kisebb meglepetésünkre a Smiths/Blur/Babyshambles producer Stephen Street volt a dream-pop duó cím nélküli anyagának hangzásfelelőse, és a Guardian oldalán máris végighallgatható.
Végül hosszú listánk utolsó tételeként egy izgalmas debütalbum, a londoni (!) London Grammar indie-pop trió egy feliratkozásért cserébe saját oldalán streameli jövő héten kijövő albumát, a Disclosure-lemezén is szereplő zenekar If You Wait című anyagát itt lehet elérni.
