Nem érhet itt véget. The Weeknd: Hurry Up Tomorrow (lemezkritika)

A The Weeknd búcsúlemezén talán kevesebb a tízpertizes pillanat, de így is rendkívül emlékezetes az egész. Ez a kritika először a Recorder magazin 121. számában jelent meg.

Duplaalbum hatása van a The Weeknd-életmű (állítólagos) lezárásának. A huszonkét számos, közel másfél órás Hurry Up Tomorrow első fele befejezi az After Hours és Dawn FM történetét, a második fele pedig visszakanyarodik a sztár korai hangzásvilágához, sőt, a címadó zárószám utolsó másodperceivel konkrétan meg is idézi a House Of Balloons elejét.

Lehetetlen ekkora terjedelemben érdemi beszámolót adni, így csak a lényegre hagyatkozunk: az első etap folytatja a trilógia időutazását, és megérkezik a 2000-es évek baile funkjáig; a São Paulo talán az egyik legjobb klubzene, amit valaha írt. Ettől eltekintve a szokásos színvonalon üzemel minden, az Open Hearts, Cry For Me és a Thrillert hangmintázó Wake Me Up garantált slágerek.

A második felvonásból a Timeless ősz óta valóban kiállta már az idő próbáját, a Niagara Falls rég nem hallott hiphop fülledt vibe-okkal, a Without a Warning pedig egy újabb biztos kedvenc. Reméljük, hogy valahol, valamikor lesz még új The Weeknd.

Cím: Hurry Up Tomorrow

Kiadó: XO

Megjelenés: 2025. január 31.

Műfaj: hiphop, r&b, szintipop

Kulcsdal: Open Hearts

9/10

Velkei Zoltán