A sivatagi blues találkozása szintikkel, de nem a rossz emlékű világzenék módjára, hanem úgy, hogy ebből új minőség születik. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

A sivatagi blues találkozása szintikkel, de nem a rossz emlékű világzenék módjára, hanem úgy, hogy ebből új minőség születik. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.
Az amerikai posztrock- és indie-színtér szupergrupja 25 év kihagyás utáni jelentette meg kísérletező, életigenlő lemezét. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.
Jason Millstől nem váratlan a kivételesség, de talán még sosem rappelt annyira felszabadultan, mint az új mixtape-jén. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.
Miből lesz a generációs szorongás? A Joji néven zenélő George Miller a YouTube legmélyebb trashbugyraiból indulva vált a kortárs popzene legfontosabb digitális gyóntatóatyjává. Piss In The Wind című új albumán végleg hátat fordít a külvilágnak: a lemez egy szándékosan roncsolt, suttogó antitézise…
Charli xcx-t beszippantotta a vadromantika és az Emerald Fennell-féle Üvöltő szelekhez betétdal helyett inkább egy egész konceptalbumot írt: egy olyan lemezt, ami nem illusztrálja, hanem felzabálja a történetet. A kosztümös vonósok csak félrevezetés – a szélfútta tájon már gyülekezik az…
Ha valakiben maradtak volna kétségek, hogy a hiphop képviselhet-e olyan esztétikai minőségeket, mint a legmagasabb irodalom, az pörgesse le Beton.Hofi negyedik lemezét. Az Interregnum szédítően mély és ellenállhatatlanul játékos, egyetlen másodpercnyi üresjárat nélkül. A tökéletes alkotói…
Nyolc év után egy nyersebb, érzelmileg feszültebb anyaggal állt elő Miguel, amely számvetésnek is tekinthető. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Khalid negyedik lemezén poposabb a hangzás, a szövegekben pedig egy nagy belső átrendeződés érzelmi lenyomatai hallhatók. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
A Hiperkarma albuma visszatérés ahhoz a hangzáshoz és lírai világhoz, amelyért annak idején megszerettük őket: ismerős, nyers, és fájdalmasan emberi. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.
Az Infinexhuma számtalan rétegből felépített, hömpölygő kompozícióihoz bármikor lehetett nyúlni, amikor valami a maga keretein belül izgalmas, de mégis a háttérben meghúzódó zenére volt szükség. A legújabb lemez viszont abszolút figyelmet követel magának. Ez a kriitka először a Recorder magazin 129.…