A kairói Dijit lemezén a triphop kortárs megoldásokkal és az egyiptomi zenei hagyományokkal találkozik. Így érdemes a mába átmenteni egy nagy múltú stílust. Ez a kritika először a Recorder magazin 116. számában jelent meg.
Dijit a pezsgő kairói elektronikus zenei színtérhez tartozik. Az egyiptomi zenei hagyományok mellett leginkább a triphopból merít – vagyis középtempós, hiphopos ütemekkel és többé-kevésbé befordult hangulatokkal operál. De egyáltalán nem retró; bőven találunk a számaiban kortárs megoldásokat a testes basszusoktól a trapes dobokon át az aprólékos hangdizájnig.
Harmadik lemezén először halljuk az ő hangját, és mormogós, torzított minimálrappeléséről nem lehet nem Tricky-re asszociálni. Ráadásul itt is vannak pompás énekesnők ellenpontként, illetve Tricky legjobb korszakához hasonlóan szerepet tölt be a kontrollált káosz: poliritmikus, sűrűre szőtt, egymáson elcsúszó rétegekből alakulnak ki erős (majdnem)dalok.
A Wisswass erős és változatos (húzós, belassult, rockos, felszabadult, nyomott) lemez – példát mutat arra, hogyan érdemes a mába átmenteni és a saját hangunkkal, hagyományainkkal beoltani egy nagy múltú stílust.
Előadó: Dijit
Cím: Wisswass
Kiadó: Accidental Meetings
Megjelenés: 2024. május 9.
Műfaj: triphop
Kulcsdal: Layali El Shouk
8/10
Rónai András