Absztrakt, mégis emberi. ANEZ: Plural (lemezkritika)

Az ANEZ duó bő évtized után koncepciót váltott: új lemezük ritmikusan búgó-pulzáló szintik és darabolt-effektezett énekhang köré épül. Ez a kritika először a Recorder magazin 116. számában jelent meg. 

Több mint egy évtizedes működés után váltott radikálisan koncepciót Szalai Anesz és Demeter Zoltán duója. Míg eddig a céljuk a kísérletező elektronika és a dalforma összeegyeztetése volt, az élőben felvett Plural ejti mind a struktúrát, mind a (mégoly széttört) dobokat. A lemez olyan ritmikusan búgó-pulzáló, absztrakt szintik köré épül, amikről leginkább a kilencvenes évek második felének kísérletei juthatnak eszünkbe (például CoH, Coil: Time Machines), valamint darabolt-effektezett énekhangra.

Van azért más is – fókuszáltabb minidallamok, elkalandozó apró hangok, ritmikus zúgások –, de alapjában véve nagyon egybeszabott ez a zene. Az érdekes hangzásoknak, a pontos dramaturgiai felépítésnek köszönhetően öt-tíz percen át izgalmasak tudnak maradni a számok. A legjobb és -furább az, hogy a maga absztrahált és nem evilági módján mégis emberi ez a zene. 

Előadó: ANEZ

Cím: Plural

Kiadó: 1798

Megjelenés: 2024. június 1.

Műfaj: kísérleti

Kulcsdal: Minimal Resistance

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.