Ordas veretés, apró csippanások. Verraco: Breathe… Godspeed (lemezkritika)

A medellíni producer két, látszólag össze nem illő megközelítést hoz össze: a maximalista táncoltatást és az aprólékos, okos hangdizájnt. Ez a  kritika először a Recorder magazin 116. számában jelent meg.

A medellíni Verraco azzal lett a tánczenével foglalkozó kritikusok egyik kedvence, hogy az elektronikus zene két olyan megközelítését hozta össze, amit csak nagyon ritkán sikerül. Egyrészt a maximalista, a hatásvadászatot nem szégyellő táncoltatást – másrészt az aprólékos hangdizájnnal, furi hangocskákkal, váratlan kanyarokkal operáló okos (avagy dekonstruált) elektronikát.

Ez az EP tökéletes összefoglalása ennek. Tele van odaverős ritmusokkal, ordas basszusokkal, emelkedett szintidallamokkal – amik mellé törmelékes zörgések vagy apró csippanások szüremkednek be, netán a fő dallam tekeredik valószerűtlen hangzásba. Azt is többször eljátssza, hogy rávezet valami nagy dropra, ami helyett valami más következik – ami mégis működik. A slusszpoén pedig a finoman lüktető, érzelmes zárás.

Huszonegy perc az egész, de nem elég, hogy több ötlet van rajta, mint másnál egy albumon, ráadásul olyan sűrű, hogy sokszori hallgatásra is meglepetésekkel szolgál.

Előadó: Verraco

Cím: Breathe… Godspeed

Kiadó: Timedance

Megjelenés: 2024. május 31.

Műfaj: elektronika

Kulcsdal: 0∞

8/10

Rónai András