Nehéz megszámolni, hogy hányadik lemezét is jelenteti meg Sharon. De a lényeg soha nem a matekon múlt: ez egy érzelmes, ízig-vérig őszinte produkció, amibe tényleg minden belefér. Még az is, hogy igazat mondjuk és komoly érzelmekről énekeljünk. Figyelem: egy olyan előadóról van szó, aki nem divathullámot akar meglovagolni, de talán még az irányzatokkal sincs tisztában. Ő csak dalokat ír. De a legjobbakat. Ha komoly rajongó vagy, nem éred be a fekete koronggal, hanem a pink, kék vagy lila változatot szerzed be.

Az üzemeltetők a szervereiket akarták áttelepíteni, ehelyett elveszett minden egyes dal, ami 2003 és 2015 között került fel a MySpace-re.

Dick Dale, a szörfrock szülőatyja vasárnap éjjel, 81 éves korában hunyt el, erősítette meg a halálhírt a zenész basszusgitárosa, Sam Bolle a The Guardiannak.

Magyarok a szüleik, de Svédországban nőttek fel. Bár a zenéjük különböző, sok köztük a hasonlóság: habzsolják az életet, két ország között ingáznak, és határozott véleményük van arról, ami nem oké. A tavaly már a Nagyszínpad döntőjébe jutó Antonia Vai és az első albumát egy március 20-ai budapesti koncerten bemutató I Am Soyuz, azaz Bozóky Felícia az otthonról, utazásról, a svéd zeneiparról, a női testről és arról, hogyan lesz egy műtétből albumcím. Csepelyi Adrienn interjúja a Recorder magazin 69. lapszámának Nagyon svédek című mellékletéből.

Svédország évtizedek óta uralja a nemzetközi popszcénát nemcsak a dalszerzők frontján, de az előadók piacán is. A 10 milliós ország popgyökerei a hetvenes évekhez és az ABBA-hoz nyúlnak vissza. Őket a Roxette követte a ’80-as évek végén és a ’90-esek elején, majd 1992-től az Ace Of Base is tarolt. A múltban tehát a fiú-lány felállású együttesek voltak a legsikeresebbek, de aztán jött Robyn, meg a többi csaj, és 2019-re gyakorlatilag nincsenek már toplisták svéd női előadók nélkül. Zara Larsson, Tove Lo vagy akár Lykke Li is olyan slágereket adtak ki, amiket az egész világon mindenki hallgat. Nagyon svédek sorozatunk cikke a Recorder magazin 69. lapszámából – Erdős Viki tucatnyi olyan északi csajt vesz sorra, akikre nem lehet nem odafigyelni. Plusz korhatáros meztelenkedések, spontán metróbuli New Yorkban és csupacsaj playlistek minden alkalomra.

Mi lehet a közös egy mormogó komikus abszurd sorozatában és a deszkások világában? És miért jó, hogy tavaly három film is készült az utóbbi szubkultúráról? Eufória és zen, lázadó kamaszok és elégedett kispolgárok, fura humor és érzékeny tragikum. Cikkünk a 69. Recorder magazin Filmrecorder rovatában jelent meg.

Ez a rövidhír akkor lenne igazán ütős, ha a Piramis egyik dalát dolgozták volna fel, de ennyire nem ástak mélyre az egyiptomi nevezetességhez köthető zenei párhuzamokban. Sebaj.

A debreceni BOM 2014 szeptemberében indult útjára, mint Bíró Kornél experimentális, basszusgitár alapú, coldwave-es zajzenei szólóprojektje. Az első lemezt két koncertalbum követte, majd két év szünet után megjött a második nagylemez, ami a Recorderen debütál.

(X) Az Alpaca Beat trendet tesz a fejedbe, majd az arcodba nevet, kijózanít és megtanít arra, hogy az eufóriát mindig letargia követi. Ha már kiüresedtél, végre leöblítheted a keserű hazugságokat száraz italokkal, március 16-án, szombat este a Muzikumban.

(X) Afrobeat poliritmusok, afrikai vendégzenészek, jazz-neosoul-hiphop-elektronikus dallamok állnak össze április hatodikán az A38 színpadán a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Hogy ez mit jelent? Hamisítatlan örömzenét a The Mabon Dawud Republic és az Àbáse tolmácsolásában a United in Sound: Cosmic Forces of Oneness elnevezésű esten.