Malcom John Rebennack, ismertebb művésznevén Dr. John, New Orleans egyik legnagyobb zenész-, énekes-, zongorista, pszichedelikus ikonja és intézménye 77 éves korában, csütörtök hajnalban hunyt el szívrohamban.

Greg Anderson és Stephen O'Malley duója két lemezt is ígért idénre, amiből az első rég nem hallott csúcsformában mutatja őket. A páros mindig lenyűgöző képességgel tudta uralni a tektonikus erejű, sokszor húszpercesre nyújtott riffeket, és az elképesztő hangerőt, aminek eredményeképp a fellépéseik inkább érződtek egyfajta furcsa vallási rituálénak az öncélú sokkolás helyett. A Steve Albini producerkedésével, valamint az izlandi csellista Hildur Guðnadóttir játékával kiegészült Life Metal is illeszkedik ebbe a trendbe, de még az eddigi lemezeiknél is rétegeltebb; érdemes újra és újra nekifutni. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.

Az egyik legjobb mai magyar popzenekar nyárias dalából lehet remixet készíteni, letölthető hozzá többek között a szintetikus rigóhang.

Múlt héten mutattuk be a részben új felállású és részben új nevű Goodbye Darjeeling új klipes dalát, a befelé forduló, emelkedett hangulatú Want To Be-t. Most pedig itt a zenekar debütáló albuma, tíz remek gitárcentrikus posztbritpop-indierock-alterpop számmal. Premier!

Pedig a téridő-kontinuum törvényei szerint legalábbis ki kellett volna fordítania a sarkából, vagy olyan horderejű változásokat eredményezni, ami beláthatatlan következményekkel jár. Ezt megúsztuk.

Pedig én rendes vagyok, mégsem kapom a kurva pénzem meg. A klip, amitől megijedt a tévé, boszorkányüldözés, hajnali amnézia. Az áhitat, amit Paganinit hallgatva érezhettek. Szintis pszichedélia, sötét, mégis emelkedett metal, cyberpunk euro-rave nosztalgiával. Ami igazából megfogott, az a monotónia. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Ha a tavalyi Konoyo volt Tim Hecker teátrális mesterműve, akkor az Anoyo annak a szellemképe. Mintha a már jól ismert hangok mögé mennénk egy szürke dimenzióba, és mindent lassítva, halkítva tanulmányoznánk. Itt nincsen epikus kiteljesedés, nem érezzük, hogy egy világ remegne bele a hangok egyszerre ijesztő és ámulatba ejtő kavalkádjába; befelé fordul a művész, és a lelkét vizsgálja az egésznek. Az Anoyo ellentéte mindannak, amiben létezünk. Az az állapot, amikor a semmivel kell azonosulnunk, amikor mi magunk válunk az ürességgé. Viszont egyedül vagyunk-e ebben? Gyönyörű választ kapunk a végén. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.

A 18 minidiscen az OK Computer 1996 és 1997 közötti stúdiófelvételei szerepelnek, az ismert dalok korai, félkész verzióitól élő próbákon és demókon át eddig nem hallott zenékig.

Amikor megtudtam, hogy a hiperkarma dalszerzőjének életrajzi könyve jelenik meg, kicsit megijedtem. Először azt hittem, hogy az a csapongó, önmagával párbeszédet folytató, az összevissza életben választ kereső én szólal majd meg a könyvben, amit jól ismer mindenki, aki egyszer az életben hallgatott már legalább egy hiperkarma-lemezt, vagy találkozott valamikor Bérczesivel az elmúlt 20 évben a budapesti éjszakában. Hó Márton könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 72. lapszámából.

Szép sorban érkeznek a Forbes magazin szórakoztatóipari kimutatásai. Tegnap megírtuk, hogy Jay-Z vagyona átlépte az egymilliárd dollárt, ami korábban még egy rappernek sem sikerült. Ma pedig az derült ki, hogy jelenleg nem hord Rihannánál gazdagabb női zenészt a hátán a Föld.