Ezen a héten pénteken, június 14-én jelenik meg Madonna legújabb stúdiólemeze, a Madame X, az erős latin zenei hatásokat tükröző számokból több beharangozó kislemez is napvilágot látott, megismerhettük például a címszereplőt, aki Madonna új alteregója. A Dark Ballet videójában ehhez képest csak rövid ideig láthatjuk a sztárt, aki átadta a stafétát a queer rap egyik legizgalmasabb képviselőjének, a rapper-performanszművész Mykki Blancónak.

A Chemical Brothers áprilisban hozta ki kilencedik stúdiólemezét, a No Geographyt, lemezkritikánkban azt írtuk, csak azért nem okozott csalódást, mert eleve nem vártunk tőle világmegváltást. A klipjeik még mindig nagyszerűek, az Eve Of Destruction retrofuturista, csináld-magad jelmezes harcvideója a legújabb a sorban.

(X) A hardcore és a metal megszállja június 12-én az Instantot. A pittsburghi Code Orange gimis zenekarból nőtte ki komoly elismeréseket besöprő, szélesebb rétegeket is megszólító hardcore-szenzációvá, de az estét megnyitó két budapesti csapatról sem szabad lemaradni.

1966 és ’68 között több zenetörténeti jelentőségű esemény is volt: az NBA-ben játszó csapatok száma 9-ről 14-re, az NHL-ben 6-ról 12-re nőtt. De tényleg, ez meghatározó hatást gyakorolt a rockzenére. A Recorder magazin 72. számában megjelent cikkünk, az Éljen az élő! fókusztémában.

Egy kilencedik stúdióalbum kapcsán már ritkán vannak nagy elvárásaink. És ez általában így is van jól. Kétségtelen, hogy ismét elmondhatjuk, hogy más lett, mint az eddigiek. Viszont nagy csoda most sem történt. Bár Nene és Aurora bevonása sokat dob a lemezen (utóbbi társszerzője is volt néhány dalnak), ettől ez még inkább csak egy vokális fronton izgalmasabb, de zeneileg inkább átlagos TCB-album sok nosztalgikus hangelemmel. Csak azért nem csalódás, mert nem vártunk tőle sokat. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.

Ha a „törzs” hívószó felől vizsgáljuk a nép- és világzenét, többféle úton elindulhatunk. Nézhetjük a közösség, az identitás felől, ha a törzset egy szorosra font kapcsolati háló által összetartott csoportként értelmezzük. Beszélhetünk a zene biológiai-evolúciós természetéről, ha a törzsre, mint a társadalomfejlődés korai állomására gondolunk. De ha a modern értelemben vett „tribal” a kiindulópontunk, akkor a sűrű dobos-ütőhangszeres, transzba ejtő zenékre is gondolhatunk. Úgyhogy most mindezeket meg fogjuk vizsgálni. Weyer Balázs írása a Recorder magazin 71. lapszámából.

Az egyszál gitáros énekes-trubadúrok svéd királya, Kristian Matsson ötödik nagylemezén magabiztosan és töretlenül halad tovább a saját maga által kijelölt úton: markáns, erős indie folk szerzemények követik egymást, amelyben a Föld legmagasabb férfija történeteket mesél a hazatérés öröméről, a kiüresedett hotelbárokról, a szerelmeiről, a szellemeiről, és a lázálmairól. És közben végig szól az akusztikus gitár vagy éppen a zongora. Nem is kell más. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.

A Jazzékiel "debütáló" lemeze, a Holy Shit tíz évvel ezelőtt jelent meg, az albumot a 21. század ötven legjobb hazai kiadványa közé is beválogattuk. A zenekar az évforduló alkalmából a Draze Records gondozásában újra kiadja a lemezt, ráadásul vinylen, és öt állomásos jubileumi miniturnét tart, melynek utolsó, budapesti állomását a Recorder fogja bemutatni. A Holy Shit újrakiadása most szintén nálunk debütál online, az (újra)premier kapcsán a zenekar a lemezről egészében, és a dalokról egyenként is mesélt nekünk.

„Még mindig szükséged lesz rám, amikor 64 éves leszek?" – kérdezte Paul McCartney Bors őrmester nevében a Beatles 1967-es Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című ikonikus lemezén. Ez volt a When I'm 64 címet viselő dal, amelyet most az ismert rádiós műsorvezető, Bolgár György több tucat Beatles-dal társaságában átértelmezett, és saját képére formált legújabb könyvében. Még mielőtt valaki megijedne, ez a kötet nem a Beatles-dalok magyarra fordításáról szól, annál sokkal többről. Hó Márton könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 72. lapszámából.

Unknown Child, vagyis a Gustave Tigerben is éneklő Szurcsik Erika két remek album után engedte kibújni az ismeretlen gyermek gonosz oldalát: torzul a gitár, előrébb jöttek a zajok, az énekbe és a számok felépítésébe bekúszott a mániákusság. A dalszerűség háttérbe szorult, a hangulatteremtő erő megmaradt. Bulk néven Kiss Raymond gitáros írta a split kiadvány másik oldalát. Néha kvázi-rockos, néha a tánczenével is kacérkodik, máskor effektek borítják el, vagy éppen abszurdba fordul. A maga módján szórakoztató. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.