Tim Hecker: Anoyo (lemezkritika)

2019.06.06. 08:26, trecorder

Ha a tavalyi Konoyo volt Tim Hecker teátrális mesterműve, akkor az Anoyo annak a szellemképe. Mintha a már jól ismert hangok mögé mennénk egy szürke dimenzióba, és mindent lassítva, halkítva tanulmányoznánk. Itt nincsen epikus kiteljesedés, nem érezzük, hogy egy világ remegne bele a hangok egyszerre ijesztő és ámulatba ejtő kavalkádjába; befelé fordul a művész, és a lelkét vizsgálja az egésznek. Az Anoyo ellentéte mindannak, amiben létezünk. Az az állapot, amikor a semmivel kell azonosulnunk, amikor mi magunk válunk az ürességgé. Viszont egyedül vagyunk-e ebben? Gyönyörű választ kapunk a végén. A lemezkritika a Recorder 72. lapszámában jelent meg.