Az Iron Maiden frontembere nem először tér vissza Budapestre, a mostani műsora viszont egyszeri alkalomnak ígérkezik!

Thom Yorke szólóprojektjének vizuális csomagolásában nagy hangsúlyt fektet a kreativitásra és izgalmas közreműködőkre, legyen szó az élő show-król vagy a klipekről. Az Anima című idei lemezét komplett rövidfilmmel vezette fel, most pedig az egyik számhoz lélegzetelállító fekete-fehér videó érkezett, melyben több mint háromezer kézzel rajzolt képkockában fest meg egy szürreális világot.

Alakizz minden nap, ne pazarold az éles lőszert, összejöhetsz a szakasztársaddal, ha engedélyt kapsz rá, vigyázz a tehénre, de még inkább az értékes amerikai túszra. Gyerekkatonásdi, máshogy, mint megszoktuk. A Monos című film kritikája először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.

Piresian Beach visszatért, a Tankcsapda lentikulárisan ünnepelte 30. szülinapját. Acid isten, merre vagy? Blues nélkül nem lenne semmi. Miértnembelém, igazi szerzetes, túlvilági vidámpark, a jazzfiúk nemzetközi sikere. A folyók kígyóként futnak az álomban. Nyomorultak vagytok mind! A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Az idén alapított Known Bug a Pixel Cranes-énekes Andre Freego, azaz Tóth András új duó formációja, amelyet szólóprojektje, a No Whales utóbbi két nagylemezén producerként közreműködő Gritta Petivel visz közösen. Első lemezük, a Fuccboi's Anxiety az énekkel megtámogatott indie gitárzenétől az instrumentális downtempós elektronikán át a szögelősebb műfajokig terjed; a változatos debütalbum nálunk mutatkozik be. Premier!

A Bell Witch Mirror Reapere óta nem született ennyire grandiózus és súlyos funeral doom-album. Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.

John Legend és Kelly Clarkson átírták az 1944-es ünnepi örökzöld szövegét, amit sokan kritizáltak szexista felhangjai és randierőszakot sugalló részletei miatt.

Mica Levi már öt éve szállította Micachu néven egyeseknél értetlen fejcsóválásra, másoknál lelkes bólogatásra ingerlő experimentál-furapopját, amikor felkérték egy filmzene megírására. Az Under the Skin kísérteties ufózenéje szinte egyből klasszikussá és hivatkozási alappá vált, két évvel később pedig második filmzenéjével Oscar-jelölést gyűjthetett be. Az október 31-én magyar mozikba kerülő Monos még csak a negyedik filmes munkája, de ennyiből is látható, milyen egyedien, sokoldalúan, szabályokra fittyet hányva szerez zenét mozgóképhez. Nézzük, honnan indult, hogyan ejtette zavarba a könnyűzenei szcénát, és miért lehet a művészfilmes rendezők kedvence.

(X) Szeretsz beöltözni? És beöltözve bulizni? És beöltözve bulizni metálra meg powerrockra? Az Instant az év egyik legnagyobbnak ígérkező buliján, október 31-én, csütörtök este teljesíti a legvadabb Halloween-es álmainkat, régi legendákkal és új titánokkal, jelmezversennyel és alkalomhoz illően szellemes DJ-setekkel, egyszóval őrületes bulikkal több helyszínen.

Miközben a hetvenes évek hajnalán a fiatalok többsége az aktuális beat-, tánc- vagy rockzenekarok koncertjeire tódult, 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téren egy könyvklubban négy amatőr néptáncegyüttes a saját szórakozására megszervezte az első budapesti táncházat. Hosszas vita után megnyitották a kapukat az érdeklődő civilek előtt is, majd 1973 februárjától a Fővárosi Művelődési Házban a Bartók táncegyüttes vezetésével – előbb a Sebő, majd a Muzsikás együttes kíséretével – elindult az a népzenei és néptánc revival, melyet ma táncházmozgalomként ismernek világszerte, és amely 2011-ben mint hagyományátörökítési módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Ez a cikk először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.