Így indult a magyar táncházmozgalom

Miközben a hetvenes évek hajnalán a fiatalok többsége az aktuális beat-, tánc- vagy rockzenekarok koncertjeire tódult, 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téren egy könyvklubban négy amatőr néptáncegyüttes a saját szórakozására megszervezte az első budapesti táncházat. Hosszas vita után megnyitották a kapukat az érdeklődő civilek előtt is, majd 1973 februárjától a Fővárosi Művelődési Házban a Bartók táncegyüttes vezetésével – előbb a Sebő, majd a Muzsikás együttes kíséretével – elindult az a népzenei és néptánc revival, melyet ma táncházmozgalomként ismernek világszerte, és amely 2011-ben mint hagyományátörökítési módszer felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Ez a cikk először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.

Az egykor a Liszt Ferenc térről indult szűk szakmai kezdeményezés ma már százezreket vonz világszerte, újabb és újabb generációk fedezik fel, és csak kevesen hagyják el. Követőit nevezték nacionalistának, néha irredentának, sokan sokféle szándékkal megfordultak benne, a többség azonban hű maradt a bartóki elvekhez. És bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék.

Maga a táncház kifejezés is erdélyi eredetű, máshol batyubálnak, mulatságnak, taposóbálnak, csűrdöngölőnek, fonóbálnak hívják. Mint hely és szórakozási forma Széken maradt fenn a legépebben, a maga tiszta és teljes egészében. Benne a városi fiatalok számukra ismeretlen szórakozási formával és különleges közösségteremtő erővel találkoztak. Rádöbbenhettek, hogy a folklór nem csak múzeumba való, hanem élő, saját törvényei szerint kibontható anyag is.

Sebő Ferenc és Halmos Béla az első budapesti táncházban | Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

A végső lökést Novák Ferenc, a Bihari táncegyüttes vezetője adta meg. Szakdolgozatát a széki táncéletről írta, később a táncosait is elvitte a helyszínre. A hatás elementáris erejű volt. Jogosan vetődött fel ezután a kérdés: miért ne rendezzenek hasonló összejövetelt az akkori vezető táncegyüttesekkel közösen, klubszerűen, a saját örömükre?

Persze ehhez a tánchoz megfelelő ízű és mélységű muzsikára volt szükség. Nem hagyományos cigányzenekari vagy műzenei kíséretre, hanem hagyományhű parasztzenére. Vagy legalábbis olyanra, amelyik úgy szól. És ez az igény szerencsésen találkozott két mérnökhallgató, Sebő Ferenc és Halmos Béla elképzeléseivel, akiknek aztán a „népzenei új hullám” megszületésében és kibontakozásában úttörő szerepük volt.

1972. május 6-án este hét órakor így jött aztán létre az első táncház, egy erre a célra bérelt teremben, a mai Írók Boltja helyén – négy táncegyüttes, a Bartók, a Bihari, a Vadrózsák és a Vasas részvételével. Belépőként „petróleumpénzt” szedtek, a vendégeket erdélyi szokás szerint pálinkával fogadták, aztán kezdetét vehette a muri. Az egykori meghívó szerint „zene és tánc, úgy, mint Széken”.

Az első sikereken felbuzdulva aztán a Liszt Ferenc téren június 10-én és október 23-án (!) további táncházakat szerveztek. A barátok, ismerősök, az utcáról betévedők azonban egyre intenzívebben érdeklődtek, és hamarosan el kellett dönteni: vagy ragaszkodnak a szűk szakmai körhöz, vagy kinyitják az ajtókat, vállalva ezzel az amatőrök tanítását. Egyedül a Tímár Sándor vezette Bartók voksolt a nyilvánosság bevonására, 1973 februárjában memorandumban fogalmazták meg javaslataikat a táncház továbbfejlesztésére. A három többi együttes visszalépett, sőt egyikük később szembe is fordult velük. A mozgalom központja ettől kezdve a Bartók Táncegyüttes lett, művészeti irányítói Tímár és Sebő, legfőbb szellemi mentora pedig Martin György volt.

S hogy miért az erdélyi hangszeres népzene volt az, amire a hetvenes évek elején a fiatalság fogékony volt? Egyszerűen másképpen szólt, másfajta művészi erőt adott, más volt a kisugárzása. Ősiségében is korszerűen hangzott. Virtuóz, de sallangmentes, ugyanakkor ritmikus, funkcionálisan tánchoz való.

szerző: Jávorszky Béla Szilárd
fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
a headerképen: Az első táncház Budapesten, hátul, a színpadon a bajuszos hegedűs Halmos Béla.

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.