Tavaly, az elmaradt Glastonbury Fesztivál livestreamjében debütáltak, ma pedig már meg is jelent a The Smile első lemeze. Már az online koncertek és az előzetes klipdalok alapján is sejteni lehetett, hogy még a Radiohead-főnökök mércéjével is különösen ihletett anyag született, és a teljes album is ezt igazolja.

A Recorderen is többször szereplő Clayfeetből ismert Jankó Bálint instrumentális lemezt készített Veres Attila egyik novellájához, aki az Odakint sötétebb című regényével robbant be a hazai fantasztikus irodalomba, és azóta is az egyik legizgalmasabb fiatal íróként tartják számon; Éjféli iskolák című novelláskötete a hazai weird irodalom alapművévé vált. Soundtrack egy nem létező filmhez, képek egy nem létező képregényből és egy titokzatos pornóoldal.

Mától a szokásos helyeken (az aktuális terjesztési pontokat itt találod) tudod beszerezni vagy itt házhoz rendelni a 94. Recorder magazint, amelynek címlapján a hamarosan új lemezzel jelentkező Mayberian Sanskülotts tagjai nézegetnek egy könyvet. Lássuk, mi van még az ingyenes újságban!

Az alterpopos Kontraszt 2019-ben debütált, és még abban az évben kijött első nagylemezével. Azóta sokat koncerteztek, megnyerték a debreceni Fülesbagoly tehetségkutatót, az Öröm a Zene tehetségkutató országos döntőjét, bemutatkoztak a Magyarradar rovatunkban, és most kihozták második nagylemezüket, Múltidő címmel.

Nincsen semmi baj, csak összekevertelek megint az igazival. A világ be van mindenezve. Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán már mást szeret. Idillibb, szebb világ kalózokkal. Demagóg orrvakarások, brutális gyerekorvosok, sírószoba. Titkos átjáró, pirkadati fohász, megölni egy istent. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

A dreamy electrós, spacepopos imanexperiment zenéit kezdettől fogva kiemelt figyelemmel kísérjük: Nita 2015-ben tűnt fel, és még abban az évben felkerült a Magyarradarunkra, mi mutattuk be a dalszerző-producer első nagylemezét, a Hologramot, és most a két év hallgatás után megjelenő másodikat, a shoegaze-től a progresszív hangzáson át az experipopig sokféle és szintén kiváló murmaidet is.

Már éppen itt volt az ideje: újra jó zenét importál a Telekom Electronic Beats a magyar fővárosba. Június 11-én egy jókora ingyenes buli keretében élőben lép fel a skót-északír-angol indie-istenség Django Django (akik már egy jó évtizede nem tudnak hibázni és akiket éppen ezért már egy jó évtizede szeretünk), a londoni dalszerző-producer Elderbrook (aki a Clean Bandit- és Rudimental-szintű milliós hallgatottságú remixek és kollabok mellett hiteles előadó tudott maradni), a trendbe vágó, izgalmas elektropop-folk hibridzenét játszó svájci-tamil lány, Priya Ragu (akitől nemcsak a BBC Sound 2022, de mi is sokat várunk), hazai oldalról pedig Hundred Sins (akivel nemrég jót beszélgettünk a Recorder Nagy Évem podcastjában és akinek új lemezét is nagyra értékeltük).

Az Eagles of Death Metal zenéjét hallgatva nem érdemes túl sokat gondolkodni. Azon főleg nem, hogy ez vicc vagy komoly. Az komoly volt, amikor párizsi Bataclan klubban terrortámadás történt a koncertjükön, de erről most nem kérdezhettük őket. Akkor sem, ha a frontember, Jesse Hughes maga hozta szóba az esetet az interjú előtti cigiszünetben. Május 7-én az Akváriumban adott koncertet az Eagles of Death Metal, a buli előtt pár órával alkalmunk volt leülni néhány percre Hughes-zal és Josh Jové gitárossal. Ez az interjú először a Recorder magazin 94. számában jelent meg.

Több alter-blues-stoner-punk zenekarban zajongott (Fubarite, FLOO, Mom), majd egy évig tanyán, elvonultságban élt, ezalatt írta meg első nagylemezét Fodor Gábor. A kiégésbe lökő multis melókat, a túlfogyasztást, a digitális célnélküliséget és információs túltelítettséget szarkasztikus-egzisztencialista szövegekben megéneklő depressziós istenember I. (képernyő) februárban jelent meg, így mi sem természetesebb, mint hogy a zenei világát erős, lüktető elektronikával kiegészítő Gábor szólóban is bemutatkozzon Magyarradar rovatunkban.

Májusban négy városban, négy alkalommal nálunk is vetítik Nick Cave új dokumentumfilmjét, amely a Ghosteen és a CARNAGE című lemezeinek elkészülését, valamint a gyásszal folyó küzdelmét és megbékélését dolgozza fel. A This Much I Know to Be True a napokban még szomorúbb fénytörésbe került, miután Nick Cave a 15 éves ikerfia, Arthur után a legidősebb fiát, Jethrót is elveszítette.