
A popzene nagy kanadai doyenje tegnap ünnepelte 80. születésnapját, ma pedig – mintegy rajongóknak szánt ajándékként – kiadta 13. stúdióalbumát, a Popular Problemst. Kiről másról lehetne szó, mint Leonard Cohenről?
tovább →

A popzene nagy kanadai doyenje tegnap ünnepelte 80. születésnapját, ma pedig – mintegy rajongóknak szánt ajándékként – kiadta 13. stúdióalbumát, a Popular Problemst. Kiről másról lehetne szó, mint Leonard Cohenről?
tovább →
Thom Yorke, a Radiohead és az Atoms For Peace frontembere, valamint szólóban is aktív előadó, és Nigel Godrich producer (aki mindhárom Yorke-projektben nagyon régóta állandó közreműködő) vasárnap este kiposztolták egy fehér vinyllemez fotóját, úgy, hogy a képen egy borítórészlet is látszik, amit meg nyilvánvalóan Stanley Donwood grafikus (szintén mindegyik projektben régi közreműködő) készített. Na, ebből mi lesz?
tovább →
Sokszor érzi úgy az ember, hogy milyen jó lenne újrakezdeni az ismerkedést a zenével. Visszatérni abba az időszakba, amikor minden zenekar ismeretlen volt, amikor először hallottuk a Smells Like Teen Spiritet, vagy a Wake Me Up-ot Avicii-től (kinek mi). Egy ilyen pillanatba nyerhetünk most betekintést, az internetnek hála itt van egy levél, amelyet egy olyan ötödikes kislány írt, aki először hallgatott punkzenét. Cukiság!
tovább →
Ha egy személyben kellene meghatározni a skót zene kulcsfiguráját, akkor az alighanem mindenki szerint Alan McGee lenne. A nagy fülű, vörös, mindig kalapot és eh? arckifejezést viselő figura ugyan Londonban alapította az indie-zene egyik, ha nem a legfontosabb lemezcégét, a Creationt, de egész életében tolja a skót zene szekerét. Ha csak a tehetség szikráját meglátja egy honfitársában, már minimum menedzserként segíti – naná, hogy ő is a Nagy-Britanniától való függetlenedés mellett pártoskodott.
tovább →
Legalábbis ezt mondta Tony Visconti, Bowie régi barátja és producere. Egy karrierösszegző válogatásról már eddig is tudtunk, de ezek szerint lehet, hogy a tavalyi The Next Day-en való munkálkodás ismét előhozta a mester alkotóvágyát?
tovább →
A török dark wave duótól ugyan életigenlő dalokat ne várj, de ha szereted a Joy Divisiont, a Siouxsie And The Banshees-t, a Cure-t, vagy egyéb más, depresszió-katalizátor zenekarokat, akkor ők pont neked valók. Elő azzal az Unknown Pleasures-pólóval (tudjuk, hogy neked is van)!
tovább →
Az indierockos Bodies Of Water mellékprojektjeként létrejött Music Go Music 2009-ben egy retrós-diszkós-szoftpopos csodalemezzel meghódította az érzékeny fülű zenerajongókat, de aztán teljesen eltűnt a radarról, hogy 2013-ban egyetlen új dallal jelezze: még van benne élet. Nem is akármilyen, és ezt már a nemrég megjelent Impressions című lemez alapján mondhatjuk. Az ismét kilenc dalból álló új albummal 18 szerzeményesre bővült életmű továbbra is hibátlan.
tovább →
Volt nemrég, hogy főleg női előadóktól találtunk érdekes lemezeket az albumhallgatóhoz, ez a hét most a férfiaké, de azon belül a sokféleség jellemzi. Tökös-dögös rockzene, érzéki soulman, jazzes-szoftpopos énekes-dalszerző, új és klasszikus szintipopperek, dreampop és elektronikus zene a kattintás után.
tovább →
Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1934-ben nyílt meg New York legfontosabb koncertterme. Amit történetesen nem úgy hívnak, hogy CBGB. A harlemi Apollo klub színpadát olyan amatőrök koptatták, mint Ella Fitzgerald, James Brown, Michael Jackson vagy Lauryn Hill.
tovább →