Visszatért a Music Go Music!

Bárcsak elég lenne ennyit írni, ami a címben szerepel, de sokat most akkor sem fogunk. Van egy mennonita hitet követő házaspárra épülő Bodies Of Water nevű, kétezres évek közepe óta aktív Los Angeles-i indie-pop zenekar, mely mellékprojektként 2008-2009 során, három EP-n át kiadott kilenc tökéletes diszkós popdalt Music Go Music néven. Aztán csak a csend, amit most teljesen a semmiből megtörtek egyetlen, ismét tökéletes dallal.

A Bodies Of Water 2011-ben adott ki utoljára nagylemezt, ehhez 2012-ben még készítettek egy klipet, a Music Go Music-nak pedig az Expressions címen összegyűjtött, 2009-ben kiadott, kilencszámos nagylemezanyagán kívül nincs semmilyen egyéb kiadványa.

A LEGUTÓBBI BOW-ALBUM, AZ EMLÍTETT KLIP ÉS A MUSIC GO MUSIC-ÉLETMŰ VÉGIGHALLGATHATÓ / MEGTEKINTHETŐ EBBEN A CIKKÜNKBEN.

Annak, hogy semmilyen aktivitást nem mutatott egyik formáció sem, nagyban lehet az oka az, hogy a házaspárnak 2011-ben gyermeke született - na jó a Bodies Of Water Facebook-oldalán a nyáron megjelent egy hír egy még újabb mellékprojektről, The Confessions néven.

A Music Go Music pedig szintén Facebook-oldalán tette közzé legújabb dalát, Love Is All I Can Hear címmel, melyhez rögtön egy klipet is társítottak. Igaz, nem önálló alkotás, de illik a zenéhez: Fassbinder hetvenes évekbeli német sci-fi-jéből, az emberi elme tudományos szimulációjáról szóló, angolul World On A Wire című filmből valók a futuristának szánt környezetet, félmeztelenül diszkózó embereket mutató képek. A dal pedig talán pont egyet lép időben a poptörténelmi idézetek terén, az eddigi ABBÁ-s, Electric Light Orchestrás, Blondie-s zenei világ Giorgio Moroder szinti-diszkójába is bebocsátást nyert, így már a Chromatics is közeli párhuzamnak nevezhető - de a produkció egésze persze mit sem veszített elképesztő bájából.

Íme, a Love Is All I Can Hear című visszatérő Music Go Music-dal: