Kik vannak a maszk mögött? Lemezeket kínáló kecskék?! - Heti albumhallgató

Volt nemrég, hogy főleg női előadóktól találtunk érdekes lemezeket az albumhallgatóhoz, ez a hét most a férfiaké, de azon belül a sokféleség jellemzi. Tökös-dögös rockzene, érzéki soulman, jazzes-szoftpopos énekes-dalszerző, új és klasszikus szintipopperek, dreampop és elektronikus zene a kattintás után.

A hét egyik leginkább ajánlott stream-je Nick Hakim második EP-je, amelynek négy dalából ugyan csak kettő teljesen új, de bizonyára vannak sokan, akik még semmit nem hallottak tőle. Pedig érdemes figyelni a washingtoni srácra, akit odarakhatunk az éppen még mindig egyre sokasodó új, elektronikából, soulból, R&B-ből merítő szóló férfi előadók sorába (lásd: James Blake, Kwebs, Benjamin Clementine stb.). Hakim pedig simán az egyik legizgalmasabbnak tűnik mind közül, még egy kis crooner-hangulat is árad a dalaiból, amelyek persze – mondani sem kell – egytől-egyig hibátlanok. Az új EP-t be is tesszük ide, az előzőért pedig Hakim soundcloud oldalára kattintson mindenki. 

Mike Hadreas, azaz Perfume Genius új lemezét, amely az NPR-on hallgatható, ennél gondolom többen várták. Hadreas még mindig hajlamos arra, hogy egy kicsit túlságosan elmerüljön a giccsben, de azért remek dalszerző ő, ezt azzal is bizonyítja, hogy a rövid játékidő ellenére is egész változatos tud lenni.

Ugyancsak az NPR-on hallgatható a norvég születésű Sondre Lerche sokadik albuma, ami leginkább sokoldalúságával emelkedik ki a heti streamek közül. Az eredetileg jazzgitárosnak tanult Lerche nem rejti véka alá képzett zenész múltját, vannak bőven jazzes áthallások a lemezen, de nem egy az egyben leképezve a műfajt, hanem inkább finom utalásokat felhasználva. Ez azonban csak egyik része az albumnak, amin van még Grizzly Beart idéző agyas pop, funkos témák vagy épp szoftpopos dallamok, amelyek alatt Lerche hangja leginkább Dan Bejarra emlékeztet.

A HÉT MEGJELENÉS ELŐTT ÁLLÓ LEMEZSZENZÁCIÓJA A 80 ÉVES LEONARD COHEN ÚJ ALBUMA!

De Lerche mind semmi a sydney-i Seekae-hoz képest, akinek wikipedia oldalán az indie pop, minimal, ghetto ambient, IDM, post-rock stílusmeghatározások vannak felsorolva, de talán még ez sem elég tág, annyira változatosak a számok az új albumán. Elég, ha egyszerűen azt mondjuk rá, hogy elektronikus alapú popzene, néha erősebben gépies, tánczenés, de igazán mégis akkor jó, amikor az élő sound is előkeveredik, és a dallamok kerülnek előtérbe. Olyankor van korrekt Radiohead-utánérzés, és rendben lévő popszámok. 

Azért a lányok sem maradnak ki teljesen, itt a kaliforniai Odessa, aki többek között az Edward Shape & The Magnetic Zerosban is tevékenykedett mint kísérőzenész, hogy aztán mindebbe beleunva megpróbáljon saját jogán befutni. Első négyszámos EP-je a Paste oldalán hallgatható. Ennyiből elég nehéz jósolni, hogy sikerül-e majd neki vagy sem, mindenesetre ez egyelőre a közelgő őszi estékre pont megfelelő szép folkos popzene.

A Pitchfork Advance-re került ki a Mr. Twin Sister első albuma, amely együttes valójában az egykori Twin Sister egyenesági folytatása, ami a zenében is egyértelműen tükröződik. Kábé ugyanaz a kicsit lötyögős, aranyos indie pop, ami eddig is jellemezte őket. Pluszban enyhe diszkós felhangok!

Ugyanott a Foxes In Fiction új lemeze is hallgatható. Az előző, semmiből feltűnő albumot mi is nagyon-nagyon szerettük, az új anyagról pedig egy dolog biztos elmondható: a debütálás bájos, megfoghatatlan szobazene hangulata, és álomszerű, fregmentált szerkezete hiányzik róla. Ez valakiket biztos jobban fog zavarni, de attól még persze nem rossz ez egyáltalán, csak a dreampopos lebegés most sokkal dalszerűbb, tömörebb formát kapott.

A New Orleans-i Generationals duó új albumát ajánljuk mindenkinek, aki az utolsó néhány nyárszerű napra még szeretne valami kedves bólogatós zenét aláfestésnek. Az Alix nagyon jó szintis indiepop, egységesen magas színvonalon, a minőségre elég nagy garancia a Foxygennel és Shins-zel is dolgozó Richard Swift a produceri székben. 

A svéd GOAT (nyitóképen) új lemezéről nem kell sokat írni. Baromi jó trippy, pszichedelikus rock, aki szerette az előzőt, az ezt is fogja, feltéve, ha nem zavarja, hogy a Commune valamivel összeszedettebb, mint a korábbi (tehát nem folyik annyira szét), ami, úgy gondoljuk, elég jót tesz neki. Lemeznyitó témákban pedig továbbra is verhetetlenek. NPR-on streamelhető.

Ugyanott az év egyik legjobb rocklemeze Ty Segall nyomdokaiban. King Tuff albuma bizonyos tekintetben pedig oda is ver Segall duplalemezének, hiszen itt már nemcsak T.Rex és a Ziggy Stardust-féle Bowie idéződik meg, de Alice Cooper szelleme is simán ott terjeng egyes számokban. A szólók még erőteljesebbek, az egész még ROCKosabb, mint a Manipulator, és üresjárat itt sincs. Talán nem annyira slágeres, de hasonlóan hibátlan lemez. 2014 már tutira a rock revival éve az undergroundban, ki gondolta volna? NPR-ra érte.

A végére pedig egy kis poptöri. Az évezredforduló környékén aktív San Fransisco-i The Aislers Set mindhárom albumát kiadja újra, amelyből kettő hallható is a Pitchfork Advance-en (itt és itt). Indie pop erős C86 hatással, néha kedves, mint a Belle And Sebastian (akikkel egyébként turnéztak is együtt), néha kicsit zajosabb, lököttebb.

Ja és van új Erasure lemez is (a tizenhatodik!), aminek hallgatása közben nem feltétlen mondanánk meg, hogy Andy Bell és Vince Clarke is elmúltak már ötvenévesek. Egy kis infóval kiegészítve a USA Today oldalán hallgatható az új anyag.

összeállította: Csada Gergely