Egymondatos hír: mikor a Radiohead június elején a Bonnaroo fesztiválon fellépett, Thom Yorke tett egy titokzatos megjegyzést arról, hogy nagy köszönettel tartoznak Jack White-nak, mire a rajongók rögtön egy kollaborációról kezdtek fantáziálni, de White most egy friss BBC-rádióriportban elárulta, hogy ugyan Yorke-ék tényleg jártak nashville-i stúdiójában, de az ott készült új Radiohead-felvételeken ő sem zenészként, sem producerként nem működött közre (úgyhogy az itt látható montázs egyelőre még nem vált valósággá).

A kétezres évek brooklyni zenei szcénájának Sufjan Stevens mellett a Dirty Projectors vezetője, David Longstreth a másik leginkább öntörvényű, monumentalitásban gondolkodó vizionáriusa. Longstreth eresztett már össze tíztagú kísérőzenekart kapkodó gitárokkal (Slave's Gravesand Ballads – 2004), írt glitch-operát az Eagles-tag Don Henley szemszögéből elképzelve (The Getty Address – 2005), sőt adott már elő afro-popba csomagolt hardcore-t is: konkrétan feldolgozta a Black Flag 1981-es Damaged című lemezét emlékezetből, úgy, hogy 15 éve hallotta utoljára (Rise Above – 2007). Legnagyobb eddigi sikerét a nyugat-afrikai zene indie környezetbe emelésével érte el, de mindezt azzal a csavarral tette, hogy Timbaland és nála kommerszebb R&B producerek alapjait is újraértelmezte az indie rock számára (Bitte Orca – 2009). Ez az afro-R&B-indie hibrid végképp kritikuskedvenccé tette a nem könnyen megnyíló, komplex zenét játszó Dirty Projectorst, melynek a következő kiadványa a Björkkel közös, főleg vokális tételeket tartalmazó – és a Recorderen is meghallgatható – Mount Wittenberg Orca EP volt (a folyton fluktuáló összetételű együttesnek akkorra már három énekesnő is tagja volt Longstreth mellett, akit énekhangja miatt is előszeretettel neveznek a XXI. századi David Byrne-nek). A Dirty Projectors 2012. július 9-én új albummal áll elő, és az a Swing Lo Magellan című anyag itt a Recorderen már a megjelenés előtt meghallgatható (továbbá bemutatjuk a Gun Has No Trigger című dal klipjét és a zenekar Longstreth által írt és rendezett Hi Custodian című rövidfilmjének előzeteseit is).

(X) Lenyűgöző képi világ és tökéletes zenei élmény: négy napon és négy éjszakán át tartó audiovizuális orgazmussorozatot kínál július 12. és 15. között, jövő csütörtöktől vasárnapig a Zamárdiba látogatóknak a Heineken Balaton Sound legeredetibb és leglátványosabb partihelyszíne, a Burn Studios Frame Array. A majd' három emelet magas, monstre, pulzáló dj-pultban egyrészt az itthon még kevésbé ismert, de a nemzetközi porondon már bejáratott produkciók, másrészt a hazai partiszcénában már bizonyított szervezőcsapatok váltják egymást estéről estére. 

Miközben a Red Hot Chili Peppers tagjai bemutatták az új gitárossal, Josh Klinghofferrel felvett 2011-es I'm With You album utolsó klipjét (Brendan's Death Song) és már új kislemezsorozatukra készülnek, addig 2009-ben kilépett gitáros-vokalistájuk, az 1970-es születésű John Frusciante is újra elkezd szólóban lemezeket kiadni. A Mars Volta (és az At The Drive-In) szólógitárosával közös 2010-es Omar Rodriguez Lopez & John Frusciante album kitérője után most 2012 júliusában jelentkezik saját neve alatt a Letur Lefr című ötszámos EP-vel, amit szeptemberben követ a PBX Funicular Intaglio Zone album. Míg a PBX...-et (ami már a 11. szólóalbuma) 2011-ben lényegében teljesen egyedül rögzítette, addig a Letur-Lefr EP egy válogatás 2010-ben készült felvételekből, melyeken több vendéghang is feltűnik: a Wu-Tang Clanból RZA (született: Robert Fitzgerald Diggs, 1969) például három számban is hallható (909 Day, FM, In My Light) további rapperek társaságában, az In Your Eyes című nyitódalban pedig Nicole Turley énekesnő vokálozik. Ami a zenei alapokat illeti, Frusciante a következőképpen jellemezte legújabb munkáit: „a zenémet progresszív szinti-popnak tekintem, ami nem a hangzására vonatkozik, hanem az alapvető hozzáállásomra. Sokféle zenei stílus sajátosságait kombinálom és saját zenei formákat alkotok belőlük elektronikus hangszerekkel”. Az ötszámos EP anyaga Japánban már július 4-én megjelent, és itt a Recorderen is meghallgatható. 

Július 4-én, az Egyesült Államok nemzeti ünnepén a Recorder is megtiszteli a függetlenség napját: ma csupa amerikai tartalmat tettünk fel P!nk és Nas új dalaitól a Twin Shadow-albumon át az amerikai listákig, és most jöjjön egy vadonatúj klip, melynek hősei egy tipikus július 4-i hétvégét tartanak, tűzijátékkal, vízitúrával, meztelen fürdőzéssel, erdei tábortűzzel, kifogyhatatlan mennyiségű spanglival és hatos pakkokba csomagolt sörökkel. A Sixpack című dalt és videót a noise, stoner és garázs-rock határán mozgó nashville-i JEFF The Brotherhood duó jegyzi, egy tényleges testvérpár, a gitáros-énekes Jake Orrall és a dobos Jamin Orrall, akiket a Jack White produceri irányítása alatt készült Nyalj bele a seggembe! című Insane Clown Posse-kollaboráció kapcsán már bemutattunk – új számaikhoz viszont már a Black Keys frontemberét, Dan Auerbach-ot kérték fel társproducernek. A klipdal mellett közzétesszük a hozzá tartozó teljes Hypnotic Knights EP-t is, mely már a július 16-án megjelenő Hypnotic Nights album előfutára.

Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

A Twin Shadow művésznév mögé rejtőző 1984-es dominikai születésű George Lewis Jr. két évvel ezelőtti debütálását a Recorder is lelkesen üdvözölte – olyannyira, hogy a Forget című album (mely azóta is meghallgatható nálunk) végül még a 2010 legjobb lemezei listánkra is felkerült. A new wave, a hálószobapop és a chillwave egyvelegét tartalmazó bemutatkozás után két évvel most itt a második album, a Confess, melynek hangzásában – ahogy azt a márciusban kiadott Five Seconds kislemez is jelezte – még mindig a szintetizátorok dominálnak, sőt egyre határozottabban idézik vissza a nyolcvanas évek hangulatát. A dalok nem csupán erősebb struktúrát és felépítést kaptak, helyenként kifejezetten slágergyanús refrénekkel, de a hangszerelés is sokkal átgondoltabb lett. A legnagyobb előrelépés azonban mindenképp Lewis hangjában és vokális teljesítményében érhető tetten – lényegesen karakteresebbé lett énekhangját (melyet pár hónapja Mickey Moonlight Close To Everything című house dalában is hallhattunk) sokkal bátrabban, tudatosabban és hatásosabban is használja. Magát a lemezt a Los Angeles-környéki, kora reggeli motoros kiruccanások ihlették, melyek egy baleset utáni hosszú kényszerpihenő lezárásaként szolgáltak. Noha az album dalainak ritmusát ez a jellegzetes tempó határozza meg, a tematika végig egy kudarcot vallott és kölcsönösen félreértett kapcsolat buktatóit és lehetséges tisztázási módjait járja körül, és ezek a vallomások, vagy az azokra vonatkozó szándékok – csakúgy, mint a korábbi érzések maguk – rendre zsákutcába futnak. A július 9-én piacra kerülő új Twin Shadow-album itt a Recorderen már megjelenés előtt meghallgatható, de bemutatjuk a Five Seconds klipjét is, melynek posztapokaliptikus világában George Lewis Jr. vad motorosként száguld és harcol a túlélésért. (FRISSÍTÉS: július 10-én, az lemez amerikai megjelenésének napján megérkezett a klipsorozat második része is, a Patient című dalhoz – azt is betettük cikkünk végére!)

Az amerikai rapper Nas jó kapcsolatot ápolt az néhai brit énekesnővel, Amy Winehouse-zal, akinek halála után épp egy 2008-as Nas-kollaboráció, a Like Smoke publikálása jelentette a legnagyobb zenei szenzációt és adta a posztumusz Lioness: Hidden Treasures ritkasággyűjtemény egyik fő értékét. Közös producerük, Salaam Remi révén azonban nem csak azon az egy közös számon dolgoztak: pár órával ezelőtt a BBC Radio One éjszakai műsorában lejátszottak a transzatlanti párostól egy másik közös dalt, a Cherry Wine-t, mely Nas július 16-án megjelenő Life Is Good című tizedik sorlemezén szerepel majd. A rapper új albumáról, melyen Drake, Rick Ross, Mary J Blige és Swizz Beatz – sőt egy zenei alap erejéig a nemrég elhunyt Heavy D – is közreműködik, az elmúlt hónapokban már bemutattuk a Nasty és The Don című kislemezdalokat, most pedig az Amy Winehouse-kollaboráció rádiófelvétele mellett pár további számot is közzéteszünk, a borító és a számlista kíséretében.

Az amerikai énekesnő, P!nk (született: Alecia Beth Moore, 1979) tavaly júniusban szülte meg első gyermekét élete szerelmétől, a motocross versenyző Carey Harttól, akivel sok szakítás és sok szakításról szóló dal után úgy tűnik, csak sikerült megmentenie házasságát – egy évvel később pedig most itt van tőle egy újabb szakításról szóló dal! A vicces című Blow Me (One Last Kiss) már a hatodik Pink-albumot, a 2012 második felére várható The Truth About Love-ot harangozza be, mely négy évvel követi a 2008-as Funhouse-t (de nem volt igazi nagy szünet, hiszen a köztes időt is profin kitöltötte a 2009-es Funhouse turné, a 2010-es Greatest Hits... So Far!!! válogatás a Raise Your Glass, Fuckin' Perfect és Heartbreak Down című új kislemezszámokkal, majd 2011-es Táncoló talpak 2-ben énekelt Bridge Of Light betétdal). A visszatérő kislemez a Recorderen is sokszor méltatott Greg Kurstin dalszerző-producer (Kylie Minogue, Ladyhawke, Lily Allen, Little Boots, Santigold, Marina And The Diamonds, The Shins stb.) segédletével készült, így nem is lepődünk meg, hogy milyen vagány gitártéma van benne: idősebb indie rock rajongóknak talán a Modest Mouse 2004-es Float On című dala juthat eszébe róla, de valójában egy nagyon fiatal észak-ír zenekar, az idei Szigeten is koncertező és aztán új albummal is jelentkező Two Door Cinema Club az ihlető forrás. A hivatalosan július 9-én megjelenő új P!nk-dal a hétvégén kiszivárgott demóverzió után most már végleges hivatalos formájában is hallható – itt a Recorderen is.