(Warner/Magneoton, 2011)
A Red Hot Chili Peppers kacskaringós pályájából a Jane's Addictionnel közös profilcikkünkben már felvillantottunk néhány érdekes fejezetet, most lássuk a két zenekar új lemezét, elsőként a Damien Hirst borítóképével megjelent I'm With You-t, melyről az első klippel ellátott The Adventures Of Rain Dance Maggie-t és a második kislemezdalnak szánt Monarchy Of Rosest már külön-külön is bemutattunk a megjelenés előtt. A Red Hot Chili Peppers úgy futott neki tizedik stúdiólemeze elkészítésének, hogy a zenekar kreatív zsenije, John Frusciante gitáros már az első akkordok megírása előtt kiszállt a formációból, de a többieknek nem kellett sokat vesződniük a keresgéléssel: John hűséges munkatársát, a legutóbbi RHCP-turnén másodgitárosként kisegítő Josh Klinghoffert vették be negyedik tagnak. Frusciante első, 1992-es távozása meglehetősen rosszul sült el (az együttesbe nem igazán illő Dave Navarróval felvett, nyomasztó hangulatú One Hot Minute az RHCP befutás utáni karrierjének mélypontját jelentette), de most a második alkalommal a zenekarnak nem kellett megerőszakolnia magát: Klinghofferrel egy „betanított” gitáros érkezett, aki tökéletesen képes alkalmazkodni a Chili újkori stílusához.
Klinghoffer itt-ott igyekszik ugyan reprodukálni Frusciante játékát, de nincs annyira invenciózus gitáros, mint elődje, a legtöbb számban háttérbe is tolták a keverésnél, és a frissen szerzett zeneelméleti tudással felvértezett Flea basszusgitárja uralja a zeneanyagot. A hangzásbeli átrendeződés a funk felé tolta a megszólalást, Flea pedig vígan lubickol szerepében, ötletes basszusfutamaival még a kevésbé sikerül számokat is képes feldobni. Ha pedig éppen távolodni kell a funktól, akkor Kiedisék elsütnek egy középtempós „balladát”, máskor zongora, esetleg afrikai ritmusok vagy trombitaszóló segít változatosabbá tenni a zenekar jól ismert világát. Sok újdonságot nem kapunk, a legjobb számokban (Did I Let You Know, Goodbye Hooray, Even You Brutus?) viszont továbbra is minden a helyén van – emlékezetes melódiákban és groove-os funk-rockban a Chili még mindig elég jónak tűnik.
7/10
Bokor Péter
az új Monarchy Of Roses és a régebbi Can't Stop élő verziója 2011 szeptemberéből:
