A 2012 nyarán ismét turnéra indult Portishead együttes zenei vezére, az 1971-es születésű Geoff Barrow roppant aktív volt az év első felében: kéthavonta kiadott egy-egy eltérő stílusú albumot! Mint azt már tavaszi nagy összeállításunkban is írtuk, először hiphop projektjét, az ausztrál DJ Katalyst (Ashley Anderson) és a Portishead-hangmérnök 7STU7 (Stuart Matthews) társaságában alapított Quakerst mutatta be márciusban egy 41 számos címnélküli lemezzel (a seregnyi vendégrappert felsorakoztató albumról a Fitta Happier című Radiohead-feldolgozáshoz klip is készült), majd májusban a brit zeneszerzővel, Ben Salisburyvel közösen jelentetett meg egy szintetizátoros retro-futurista sci-fi konceptlemezt (DROKK: Music Inspired By Mega-City One), június 29-én pedig a basszista-énekes Billy Fullerrel és a dobos-billentyűs Matt Williamsszel közös BEAK> nevű együttesének második albumát adta ki (ez a CSŐR> nevű trió, mely a pszichedelikus poszt-rock és a motorik ritmusú krautrock vidékén kísérletezik, a 2009-es címnélküli debütálást három évvel követő második anyagának a vicces >> címet adta). A BEAK>-től egy éve mutattunk már egy Pink Floyd-feldolgozást (Welcome To The Machine), most pedig a trió teljes új albumát is közzétesszük itt a Recorderen (sőt ráadásként a 2009-es első lemezanyagot is mellérakjuk).

Tombol a nyár, úgyhogy itt az ideje, hogy megnézzük, mit csinál a nyarat nevébe is beemelő csaj+pasi duó, a londoni Summer Camp. Az első lemezére sütivel pénzt gyűjtő Elizabeth Sankey és Jeremy Warmsley párosával őszi sikereik, a Welcome To Condale debütalbum, a Down klipje és You Might Get Stuck On Me című reklámdaluk óta idén még csak a februári Fleetwood Mac-feldolgozásuk kapcsán foglalkoztunk (Everywhere), de a nyárra újra aktiválták magukat: Always címmel július 9-én egy új EP-t jelentetnek meg, melynek öt dala közül már hármat be is tudunk itt mutatni. A mai napon közzétett City című számban az amerikai Odd Future kollektíva köreibe tartozó rapper, Pyramid Vritra is hallható, míg a Life és az Always meglepő elektro-pop táncdalokká növik ki magukat, sőt ez utóbbihoz egy videoklip is tartozik, melyben Elizabeth és Jeremy egy sorozatgyilkos szerelmespárt alakít.

(x) Két hét múlva kezdetét veszi a fesztiválszezon csúcspontjára eső Hegyalja Fesztivál. A több mint 10 éves múltra visszatekintő rendezvénynek idén is a tokaj-rakamazi Tisza kemping ad otthont. A július 18-a és 22-e között sorra kerülő fesztivál fellépői között lesz az Everlast, a Stereo MCs, Danko Jones, az Enter Shikari, az Alphaville, a Parov Stelar Band, az Exodus, a Black Sun Empire feat. Stamina MC és a Biohazard, sőt lesz lesz Pendulum DJ set is, de persze hallgathatunk bőven hazai zenét is, például a Kiscsillag, a 30Y, a Péterfy Bori & The Love Band, az Edda és a Hangmás koncertjén. A fesztivál szervezőinek jóvoltából két szerencsés Recorder-olvasó megnyerheti az egyébként egyenként 18.900 forintot érő bérletét a szerdától vasárnap hajnalig tartó hosszú hétvégére. Mit kell tenned, hogy te legyél az egyik? Például gyorsnak kell lenned, mert július 5-én, most csütörtökön már meg is történik a sorsolás. Alább a részletek.

Olyan jól mutatott, hogy a tegnapi napot az egykori Oasis-főnök Noel Gallagher két kiadatlan szerzeményével kezdtük (It Makes Me Wanna Cry, God Help Us All) és a vele nemrég oly szépen kibékült Damon Albarn zenekarának, a Blurnek a két vadonatúj számával zártuk (Under The Westway, The Puritan), hogy már nem akartuk elrontani ezt a britpop keretet egy késő esti poszttal: hiába tartották meg a kanadai-amerikai Vice magazin Noisey nevű zenei oldalán a Florence + The Machine (Breaking Down) és a Spiritualized új videója (Little Girl) mellett egy harmadik fontos klip premierjét is, azt mi már csak ma reggel mutatjuk be itt a Recorderen. Santigold új The Keepers videójáról van szó, mely aktuális albumának, a Recorderen is végighallgatható Master Of My Make-Believe-nek a legslágeresebb dalához készült („az arany középút M.I.A. és Gwen Stefani világa között" – írtuk annak idején, de ez a szám még a nyolcvanas évekbeli Kate Bush-t, konkrétan a Running Up That Hill dobtémáját is megidézi). A lemezről már a My Big Mouth és a Disparate Youth is elég bizarr klipet kaptak, de ez most messze a legdurvább: Santi White, a fehér new wave beütésű art-pop zenével befutott fekete MC-énekesnő a maga rendezte kisfilmben a fekete és fehér sztereotípiákkal játszva egy kulturálisan összezavarodott, önámító, tagadásban élő Amerika rémálomképet mutatja meg torz tükörben – és ehhez egy kis szerepben még a Wu-Tang Clan egyik rappere, GZA (The Genius) is segédkezik neki.

A San Franciscó-i Girls együttes dalszerző-gitáros-énekes frontembere, Christopher Owens tegnap Twitter-üzenetben jelentette be, hogy elhagyja zenekarát, melyet a basszusgitáros-hangszerelő-producer Chet Jr. White-tal közösen alapított. A Girls az Album címre keresztelt 2009-es bemutatkozás és a 2010-es hatszámos Broken Dreams Club EP-n után harmadik nekifutásra jutott a csúcsra a Father, Son, Holy Ghost című lemezével, melyet a Recorder 2011 legjobb albumai listáján a 2. helyen ünnepeltünk, majd a hozzá tartozó turné bécsi koncertjéről is beszámoltunk.

Az idén februárban a BRIT Awards gálájára újra összeállt Blur július végén 21 lemezes életmű-újrakiadással jelentkezik és augusztusban ismét ad néhány koncertet, de közben augusztus 6-án megjelentet egy dupla A-oldalas kislemezt is két új dallal, melyeket a zenekar először ma este, élő közvetítés formájában mutat be egy londoni tetőkoncerten. A két szóban forgó új dalt a frontember Damon Albarn már bemutatta egy-egy alkalommal minimálverzióban (az Under The Westway-t a gitáros Graham Coxonnal közösen egy jótékonysági fellépésen, míg The Puritan című szerzeményét szólóban, egy szál akusztikus gitárral egy költői est vendégeként), de ez a mai lesz az első alkalom, hogy a Blur előadásában is hallhatjuk őket. Albarnék magyar idő szerint 19.15-kor játsszák el az első dalt (Under The Westway), majd beszélgetnek egy kicsit rajongóikkal a Twitteren, aztán 20.15.kor jön a második szám (The Puritan) – és a teljes élő közvetítés itt a Recorderen is nézhető! (FRISSÍTÉS: 20:30-kor a dalok stúdióverziói is elérhetővé váltak, cikkünk alján bemutatjuk azokat is!)

Hétköznapi esetben teljesen érdektelen hír lenne, hogy egy 1967-ben alakult, bő tíz évvel később feloszlott, majd a 2000-es években újra összeállt zenekar idén nyáron megjelenteti új, sorrendben tizenkettedik (ráadásul elejétől végéig instrumentális) stúdiólemezét. A Van der Graaf Generatorral kapcsolatban azonban a hétköznapi az utolsó jelző, ami eszünkbe juthat. A Van der Graaf Generator nem a szó hagyományos értelmében vett progresszív rockzenekar – a legklasszikusabb időszakában ének-orgona-szaxofon-dob felállású együttes zenéjére sosem volt jellemző a Yes vagy az Emerson, Lake & Palmer pszeudo-klasszicista giccstengere, ellenben nagyon ijesztőek és furcsák tudtak lenni. Ha mindenképpen párhuzamot kell vonni valamely szigetországbeli kortárssal, a VdGG-nek a fentebb említetteknél jóval több köze volt például a Hawkwind szétcsapott pszichedéliájához, de még annál is sokkal több a korszak német zenekarainak minden rhythm&blues alapú rockhagyományt sutba dobó experimentalizmusához. És akkor még nem is említettük: a Van der Graaf Generator élén a kezdetektől ott áll és mániákusan kontrollál mindent a brit rockzene egyik legkülönlegesebb egyénisége, az elpusztíthatatlan Peter Hammill – Edgar Allan Poe, William Shakespeare és John Lydon egy személyben! Feloszlások és újra összeállások sorozata, iszonyatosan hosszú dalokkal, a szeretet nyarától napjainkig, csak erős idegzetűeknek.

A vadonatúj Florence + The Machine-klip (Breaking Down) premierje után nem sokkal a Noisey oldalán ma egy másik videót is bemutattak, a Little Girl című Spiritualized-dalhoz. A drog és a popzene kapcsolatát taglaló cikksorozatunkban többször felbukkanó és a Recordernek egy karrieráttekintő interjút is adó brit gitáros-énekes Jason Pierce (J. Spaceman) neo-pszichedelikus space rock zenekarától ezt a számot már egy tavalyi templomkoncerten is hallhattuk, majd az áprilisban megjelent – és a Recorderen máig meghallgatható  – Sweet Heart Sweet Light albumon szerepelt. Az előző kislemezdalhoz, a Hey Jane-hez készült AG Rojas-féle brutális tízperces klip után most a Little Girl is elég kemény videót kapott az elmúlt időkben főleg Calvin Harrisnak (Bounce, Feel So Close, Let's Go) dolgozó Vincent Haycock rendezőtől: a közép-kelet-európai (az egykori kelet-német Sztálinvárosban, a hajdani NDK legkeletebbi pontján, a lengyel határ melletti  határ melletti Eisenhüttenstadtban leforgatott) sztoriban egy otthonról motorral megszökött tinilány keveredik egy vakmerő kaszkadőrmutatványokra szakosodott extrém motoros szubkultúra drogos bulijára. A címszerepet stílszerűen a legmenőbb brit stunt rider csaj, a tinimodellként feltűnt, de énekesnőként és színésznőként is próbálkozó 21 éves Chesca Miles alakítja, akitől néhány saját felvételt is mutatunk a Spiritualized-klip után.

Az biztos, hogy Florence + The Machine-klipekkel el vagyunk kényeztetve: a tavalyi Ceremonials albumról a What The Water Gave Me, a Shake It Out, a No Light, No Light és a Never Let Me Go után alig pár hete mutattuk be a David LaChapelle-féle videót a Spectrumhoz (és ugye ott volt a Hófehér és a vadász című mozifilmhez kapcsolódó Breath Of Life is), erre máris itt van egy újabb videoklip Florence Welch-től! A július 8-án megjelenő Spectrum kislemez B-oldalára került Breaking Down című dalhoz készült kisfilm napszítta nosztalgikus szuper 8-as snittjeivel és itt-ott bevágott archív felvételeivel a Lana Del Rey-re jellemző klipesztétikához igazodik (Kill Kill, Video Games, Carmen, National Anthem stb.), de a napfényes és pálmafás képek mögé itt is sötétebb gondolatok lopakodnak. A már több Florence-videót (Rabbit Heart, Cosmic Love, You've Got The Love, Heavy In Your Arms, Never Let Me Go) jegyző Tabitha Denholm által rendezett új klipet ma reggel tették közzé a Noisey.com oldalán, és most már itt a Recorderen is megtekinthető.

A BBC Sound Of 2012 listáján dobogós helyet kapó nagy női reménység, a kis harlemi MC-lány, Azealia Banks az évet nyitó Scissor Sisters-kollaborációja (Shady Love) óta folyamatosan áll elő dalaival (NEEDSUMLUV, Bambi, Fuck Up The Fun, 1991, Van Vogue stb.) és tűnik fel luxusremixeken (a Lana Del Rey-féle Blue Jeans átiratában a Forster The People frontemberével, M.I.A. Bad Girls remix-EP-jén Missy Elliott-tal közösen), sőt már az első nagy költségvetésű klipje is megvolt (Liquorice), júliusban pedig már jön is Fantasea című mixtape-je, melyről a Jumanji és az Aquababe című dalok után most egy újabb ingyenesen letölthető felvételt tesz közzé. A Nathan című szám zenei alapja egy skót származású londoni DJ-producertől, a Colin Bailey néven született Drums Of Death-től származik (ő korábban többek között Peaches I Feel Cream albumán és a Hot Chippel is dolgozott), a vendégrapper pedig nem más, mint a New York-i Styles P (született: David Styles, 1974), aki Jadakiss-szel közös The LOX nevű együttesével még a kilencvenes évek második felében futott be Puff Daddy cégénél, illetve a Ruff Ryders kollektíva tagjanként, de a kétezres években már szólóban is sikeres karriert folytat. Azealia a Fantasea megjelenését a legutóbb beharangozott július 4. helyett végül július 11-re tolta, de ha ilyen erős számok lesznek rajta, simán belefér ennyi csúszás.