"Ezt vagy lazán csináld, vagy ne csináld" - Young Fly-interjú

Tavaly óta sorra hozza ki a slágereket Desh-sel és Azahriah-val, az idei nyarat is ők uralták a Bakpakk EP-vel. Schüller Álmos, azaz Young Fly első nagyinterjújában elmeséli, hogyan írnak slágereket, mit szól a kritikákhoz, hogyan barátkozott össze Aziékkal, és miért csak olyan dalt akar publikálni, ami sikerre van ítélve. Ez a cikk a Recorder magazin 117. számában megjelent interjú bővített változata.

„Emlékszem, hol kezdtem, édesanyám ugyanott vár engem” (Choco Mommy) Mesélsz arról, hol kezdted? Zenészcsaládból jössz?

Apai nagyapám nagy gitáros volt, amikor nála voltunk, mindig előkerült a szekrény tetejéről a régi gitár, ez volt az első élőzenei impulzusom. Apukám is sokat koncertezett a kilencvenes évek elején, Dire Straits-, Rod Stewart-type dalokkal, és nálunk is sokat zenéltek a barátaival, én meg a kanapén néztem, hogy ez milyen fless. Este jöttek velem a hálóba, és chillesebb zenékkel folytatták a gitározást, sokszor erre aludtam el. Ez biztos közrejátszott abban, hogy az érzelmi világomra kiskoromtól nagy hatással volt a zene.

Az, hogy te is zenélni akarsz, már a trappel jött meg?

Még jóval korábban. Elsőtől zenesuliba jártam, zongoráztam, tanultam többféle fúvós hangszeren. Aztán felsőben kaptam egy elektromos gitárt, és a jelmezbálon, ahol Fenyő Miki voltam talán, már azzal csúsztam be a színpadon. Aztán kaptam egy akusztikus Fendert, ami akkor kezdett el komolyabban érdekelni, amikor nézegettem YouTube-on előadókat, és beinspirált Justin Bieber meg Ed Sheeran, akiket láttam akusztikus gitáron játszani. Azt se tudtam, hogyan kell lefogni egy akkordot, de hallás után megpróbáltam eljátszani a zenéket, és két hét alatt megtanultam úgy gitározni, ahogy most tudok. Nem mondom magam profinak – Azi tudása például sokkal komplexebb –, de dalszerzéshez tökéletes.

Közben az unokabátyám, Haracska Viktor, aki pro volt angolból, mert kint éltek nyolc évet az USA-ban, megfűzött, hogy rappeljünk. Fogalmam se volt, hogyan kéne profin rappelni, viszont csináltuk flessből, és amikor megjött a maszterelt dalunk, rettentő izgatott lettem. Évről évre mindig egy kicsit komolyabban gondoltam, hogy zenéljek.

Már a korai korszakodban is feltűnő volt, hogy jó hangod van autotune nélkül is. Viszont ezek a zenéid eltűntek a YouTube-ról.

Amikor már úgy éreztük az öcsémmel, Zsombival, akivel amúgy együtt csináljuk ezt az egészet, hogy magasabb színvonalat képviselünk, töröltük a régi dolgokat. Többször is tiszta lappal kezdtünk. Eleinte angolul akartam énekelni szólóban, ezért elkezdtem énektanárhoz járni, meg melóztam a suli mellett, és az összespórolt zsebpénzemből vásárolgattam kezdő stúdiós felszereléseket. Elmentem egy hétvégi producerképzésre is, ahol összespanoltunk Awfullal, aki egy felkapott rapper volt az előző generációból, és megcsináltuk a Tequila Sunrise-t. Abban én még rohadtul nem találtam meg magam, de ez lett az első dalom, ami eljutott nagyobb közönséghez. Awful mondta, hogy amúgy elég rosszul szól a dal, és elküldött a BJ-hez, hogy ő majd jobban megkeveri a dalaimat. Először egy The Weeknd-, egy Ed Sheeran- és egy Justin Bieber-covert vettem fel nála, ami jól mutatja, hogy fogalmam se volt, kikkel, merre és mit akarok.

BJ-vel tök jól elvoltunk, és érkezett egy felajánlás a részéről, hogy tartozzak a csapatába. Akkor még csak egy YouTube-csatorna volt, később erre alapított egy kiadót (a King Monroe-t – a szerk.). Erről az éráról nem szeretnék sokat beszélni, de annyit elmondanék, hogy ez hozta ki belőlem, hogy magyarul is nyomjam, mert abból lesz megtekintés. BJ-vel volt is az elején konfliktusunk abból, hogy én angolul akartam tolni, ő meg magyarul. Rengeteget dumáltunk erről, és megszületett a fejemben az ötlet, hogy hunglish flesseket nyomok. Az unokatesóimmal pici korunk óta így dumáltunk, sokszor voltunk náluk kint Galvestonban, a Mexikói-öbölnél. Magyarul ragoztunk angol szavakat, sok saját hülyeséget kitaláltunk. Az elején rengetegen oltottak minket a hunglish miatt, mert cringe-nek találták, és tényleg az is volt. Nyelvtanilag helytelenül, összevissza raktunk angol szavakat a magyarba, és okádék volt a prozódia. De azóta komoly upgrade történt.

Közben elkezdtél szellemíróként is dolgozni. Mi volt a melód?

Bármi: szöveg, flow, dallamvilág. Ha valakinek hiányzott a refrén, akkor megírtuk az ötleteimből, ha úgy érezte, üres az alap és kéne bele valami pad vagy melody, akkor otthon játszottam rá szaxofont, gitárt, vagy VST-vel valamit virtuálisan odakreáltunk. Ennek hamar híre ment, és azon kaptam magam, hogy felkapott előadóknak írok dalokat. Ezzel egyidőben elkezdtem tanítani is, bár nem nevezném magam énektanárnak, inkább hangképző-trénernek. A pénzkereseten kívül az volt a célom, hogy megszerettessem másokkal a zenélést, és úgy tudják megfogalmazni a dalaikat, ahogy ők szeretnék, és nem a szabályrendszerek szerint, amiket a zeneiskolákban tanítanak. Nekem erről bőven volt rossz tapasztalatom. Az emberek többsége a mai napig görcsölve megy a szolfézsórára, és félve gyakorol a hangszerén, mert lebasszák őket. Miközben ennek a szabadságról kéne szólnia.

Említetted a tiszta lapot. Ezek közül a leglátványosabb az volt, amikor eljöttél a King Monroe-tól. Sokan a Ne gyere át című dallal ismertek meg.

Nemcsak nekem, hanem több tagnak is volt nézeteltérése a kiadóval, de ezeket nem szeretném részletezni, mert mindenki máshogy tudja. Összebeszélések voltak a háttérben, mindenki mást kamuzott mindenkinek, ezért kevesen tudnak kiigazodni ezen a sztorin. A lényeg, hogy még előttem kilépett a Pitta, és összedumáltunk, hogy majd zenéljünk valamit. Amikor én is kiléptem és bebeefeltek egy kevésbé szimpatikus dallal, összeültünk, hogy erre válaszolni kéne. Töröltünk minden zenét a csatornámról, hogy jöjjön a tiszta lap, és elkészítettük a Ne gyere át című dalt Pittával és Zsombival.

Ez egy sima szakítós szám is lehetne, de amikor a klip végén felakasztod a Filius Dei-s karakteredet, abból egyértelmű lesz, hogy miről szól.

Ez egy elköszönős dal. Zsombival tudtuk, hogy a lehető legnagyobb hájpot szeretnénk generálni, de nem akartunk mocskolódni. Azzal gyorsan hatalmas elérést lehet csinálni, mert az emberek zabálják a negatív véleményeket, de mi inkább egy kedves popdalt írtunk. A klip arról szólt, hogy ismét nulláról kezdjük, és az új karakterem elrabolja a régit azzal a pacekkal – tipikus Offwhite ruhák, buckethead, kerek szemüveg –, és a klip végén megöli.

Hálistennek jól sikerült a dal, 24 óra alatt 60-65 ezer megtekintésig jutott, és utána rengeteg felkapott előadó megkeresett, hogy mennyire király, hogy ezt így intéztem. Szétdicsérték a dalt, és megkérdezték, nem akarok-e közös zenét csinálni, mert bejön a flow-m meg a hangom. Nekem ez szenzáció volt, nem gondoltam, hogy ez ilyen gyorsan összejön. Innen jött a közös dal a BSW-vel, Ricóval és Miss Mooddal, és Manuellel is.

Deshsel is így ismerkedtél meg?

Igen. Desh meg Azi is kommentelt a Ne gyere át alá YouTube-on, meg írtak Instán, hogy mennyire király az új trekk. Ez volt amúgy az első szám, amit Somogyvári Danival csináltunk, akit HRflow ajánlott nekem. „Tesó, ha azt akarod, hogy profin szóljanak a cuccaid, akkor Somogyvári Dani az embered.”

"A kamuelőadók ma már nem mennek" - interjúnk Somogyvári Dániellel

És akkor megkeresett a Desh. Épp a 24 karátot csináltuk Zsombival és Pittával, amihez megvolt már a refrén meg az én verzém, amikor Desh felhívott, biztos be volt szűrve, mert rámoltott egyből: „Figyelj má’ ide, öcskös! Küldjél át egy demót, mert szájba váglak!” Az szép, tesó, mondom, pont most vettem fel egyet, és átküldtem neki a 24 karátot demóban, és az annyira adta neki, hogy egy hét múlva már ott voltunk Somogyvárinál a stúdióban. Egyikünk se gondolta, hogy ekkora slágereket fogunk csinálni ezzel a csapattal. Egyik lépés hozta a másikat, és ijesztően jól alakult minden.

A 24 karát után egyértelmű volt, hogy csináltok közös EP-t is Deshsel?

Nem, az még az ismerkedős fázis volt. Azi-Deshi sülve-főve együtt mozogtak mindenfelé, és feljárkáltak hozzám esti piázgatásokra az irodába. Sokszor ott kezdtük az éjszakát, és mentünk szerteszét a városban. Egy ilyen alkalommal kérdezte tőlem Azi, hogy szerintem milyen a Somogyvári Dani emberileg. A zenék tetszett neki, de kíváncsi volt, hogyan tudnának együtt dolgozni, én meg mondtam, hogy itthon nála jobb szakembert nem talál. Ráadásul hatalmas fazon. Ekkoriban kezdték el csinálni A ló túloldalán lemezt (kritikánk), és felajánlottam nekik, hogy költözzenek le hozzám, mert közel lakom a Danihoz, és akkor nem kell ottaludni, se szállást bérelni. Mindig megbeszéltük, hogy másnap mit fogunk megcsinálni a Daninál, és ami hiányzott, azt este összeraktuk nálam. Ez volt az a pont, amikor észrevettük, hogy tökre egy húron pendülünk – emberileg és zeneileg is. Mindenki ilyen emberekkel szeretné körülvenni magát, akivel tudják egymást építeni. Azóta folyamatosan együtt nyomjuk, zenélünk, és ha valakinek készül lemeze, akkor szoktunk együtt ötletelni is.

Desh és Young Fly

Hogyan írtok számokat? Például a Rampapamot? Desh mesélte egy interjúban, hogy 2023-ig sokszor úgy dolgozott, hogy a YouTube-on talált egy alapot, arra írt egy dallamot, szöveget, aztán Somogyvári Danival építettek a dallamára és szövegére egy új hangszerelést.

Sokszor csináljuk ezt is, de sokszor van az is, hogy megszületik egy dallam valakinek a fejében, és felépítjük nulláról. Hallgatgatunk beateket a YouTube-ról meg a BeatStarsról, küldenek nekünk producerek is zenéket, én stúdiókba is járkálok inspirálódni meg dolgozni másokkal, és mindig vannak ötletek, dallamok, amik beleragadnak a fülembe. Ha hetekkel később se tudom kiűzni onnan, akkor kezdek vele valamit.

„Még csak most fogom megírni a legnagyobb slágereket” – tavalyi Azahriah-interjúnk

A Rampapamot egy átmulatott éjszakán kezdtük el Azinál. Elég nagyba’ voltunk, megtaláltuk a jó hangulatot, és Azi berakott egy random reggae-alapot. Elkezdtünk dallamozgatni, freestyle-ozgatni, és Azi mondta, hogy csináljuk azt, hogy tíz perc alatt mindenki ír egy refrént erre a beatre, aztán kiválasztjuk, melyik legyen. Ott egy az egyben megszületett a mostani refrén, de fél évig elő se vettük, mert rengeteg minden jött ki tőlük akkoriban – ez kábé a silbak időszaka –, és amikor a Papp Laci után elkezdtünk foglalkozni vele, eltűnt a projektfájl. Azt se tudtuk, milyen beat volt, csak a fejem volt meg a refrén. Elvittük a Danihoz Deshsel, hogy ebből kéne gazdálkodni, mire azt mondta, hogy mit szólnátok, ha csinálnék egy ilyet? És három perc múlva kész volt az alappal. Tíz perc múlva már Azinál volt emailben, és mielőtt visszaértünk volna hozzám, visszaküldte a saját részét. Kiült a teraszra, egy kávé, egy cigi, és kész volt a verzéje a Rampapamra. Két nap múlva meg az egész track is.

Kinek a refrénje nyert végül?

Hát, az enyém. 

Akkor azért emlékeztél rá. 

Ja, de a többiek is erős refrént írtak. Csak én bekiabáltam, hogy mekkora ötletem van, mielőtt letelt volna az idő, és azt mondták, zsír, haladjunk. A Carpe Diem egy bohóckodás volt, annyira random minden dal, egymástól független hülyéskedések. Imádtuk.

A Carpe Diem után rástresszeltél, hogy most újra meg újra slágereket kell majd írni? Az SUV-ban van is egy sorod, hogy „ontjuk a slágereket, nincs már többé rajtunk nyomás.” Ezek szerint korábban volt.

Volt hát. Ez nem titok.

Leblokkolt?

Rengetegszer. Volt egy rosszabb időszakom a szólócuccaimmal. Csináltam 150-200 zenét, de kikukáztam az összeset. Úgy voltam vele, hogy nem fogok mid cuccokat kirakni. Akkor nem csinálok inkább semmit. Ha idáig eljutottunk, csak olyat szeretnék kiadni, amire évek múlva is azt mondom, hogy ez kurva jó.

Ez a Carpe Diem után volt?

Ez a korszak átívelte a Carpe Diemet. Ott fogalmazódott meg bennem, hogy ezt vagy lazán csinálod, vagy ne csináld. Előtte hajlamos voltam rágörcsölni dolgokra. Az idei lemez (a Bakpakk EP – a szerk.) megírásával tudtam ezt elengedni.

Mi volt a fordulópont?

Az, amikor egymás utáni napokon megírtunk az öcsémmel olyan slágereket… Rájöttünk, hogyan kell tudatosan slágert csinálni.

És hogyan?

Ezt nem árulhatom el. De azok az apróságok a legfontosabbak, amiket sokan nem gondolnak elég fontosnak. Én például nagyon érzem, hogy melyik flow meg dallam a befutó. Ha befutó dallamot párosítasz egy befutó flow-val, akkor még két dolog hiányzik. Az egyik egy nagyon jó, trendi szöveg, ami TikTok-kompatibilis. Előre kell tudnunk, hogy a célközönségnél, ami főleg a TikTokon mozog, fog-e működni, trend lehet-e belőle. A másik pedig a prozódia. Ez fontosabb, mint hogy miről szól a szöveg – feltéve, ha slágert akarsz csinálni. Ha rossz a prozódia, akkor nem lesz nézettséged.

Akkor vállalod, hogy te slágereket akarsz csinálni, és ha kell, ehhez TikTok-kompatibilis szövegeket írsz?

Igen, de ez nem jelenti azt, hogy a szövegnek nem kell szólnia semmiről. A Pannonia és a Mokka például komolyabb hangvételű dalok, mélyebb jelentéssel.

Meg szoktátok kapni azt a kritikát, hogy ezek sokszor csak egymás után dobált, jól hangzó szavak. „Topban a gangünk, ösztöndíj, moneyfest, AMG SUV.”

Ez sokszor így is van. Ezzel szerintem nincs semmi probléma. Azt viszont cáfolnám, hogy nem tudunk mély és érzelmes dalokat írni. Nem csak azt tudjuk, hogy felsorolunk egymás után jól hangzó szavakat. Aki ezzel a kritikával illet, az már kicsit kapizsgálja, hogy fontos ez is, de mind a négy dolognak jelen kell lennie ahhoz, hogy tízmillió megtekintés fölé menjen egy dal a YouTube-on.

Benned van az, hogy nagyon szeretnél nagyon sikeres számokat írni?

Nem csak a siker meg a sztárság miatt csinálom ezt, hanem azért, mert szeretem. Én minden nap zenélek, és megírok majdnem egy teljes dalt. De szeretném, hogy amit publikálok, azt sokan megnézzék. Csak azt rakom ki, amiről azt gondolom, hogy sikerre van ítélve. Amit nem akarok publikálni, azt megmutatom a családnak meg a barátoknak.

Mennyire figyeled a trendeket? A ti zenéitekben is van sokféle zsáner, ami most jól pörög: latin pop, reggaeton, dancehall, afrobeats.

Ez ilyen szinten már vájb. Nyilván megtalál, ami a trendingben van, és figyelem a külföldi zenéket is, de nem azzal a céllal, hogy abból merítsek, hanem hogy bővítsem a lejátszási listámat, és halljak új dolgokat. Ilyen köntösben senki nem csinált itthon olyan 2000-es évek körüli hiphop-vonulatú zenét, mint mi tavaly a Rollin’-nal. Ezt követte a Pakisztáni, csak egy autentikusabb hangzásvilággal, és idén is megpróbálkoztunk két ilyen dallal, csak más időszakból merítkezve. Az egyik a Bakpakk, a másik az SUV. Ez nagyon nem a jelenlegi trending. Rizikós is volt, csak azért csináltuk meg, mert nekünk tetszett, ellötyögtünk rá, és nagyon jó hangulatban telt a dalírás.

Desh őszintén beszélt róla, hogy fellépések előtt néha vannak pánikrohamai. Te hogy bírod a sikerrel és a fellépésekkel járó stresszt?

Desh sikere meg az enyém jelenleg még két különböző szint. Őt sokkal több stressz érte, mint engem, de én szerintem jobban viselem. Nem nagyon történt olyasmi, ami negatív érzelmeket váltott volna ki belőlem emiatt.

"A Kukásautó után törtem össze lelkileg" - interjúnk Desh-sel

Le tudsz menni még a boltba?

Oda már sajnos nem.

Bulizni?

Oda se. 

Azi mesélte, hogy volt egy korszaka a sportarénás koncert után, amikor már mindenhol felismerték, és inkább otthon maradt, ettől viszont befordult egy idő után.

Ez egy ördögi kör. Nagyon meg kell szervezni az életed, és olyan emberekkel körülvenni magad, akikkel szeretsz időt tölteni, olyan helyszíneken, ahol a legkevesebb ilyen jellegű atrocitás érhet. Ez nyilván sok időt és energiát emészt fel, de elkerülhetetlen. Elmenni nyaralgatni a haverokkal – ezt azért nyomjuk az utóbbi időben elég rendesen.

Desh és Young Fly a Parkban tavaly

Egy éve rendszeresen koncertezel Desh-sel. Az első fellépésed is vele volt?

Koncerteztem már előtte is, de az kevésbé volt színvonalas. 2022-ben vállaltam klubos bulikat, aztán amikor kijött Desh első lemeze, a Deshperado, engem is meghívott vendégként az Akváriumba. Az volt az első közös fellépésünk. 2023-ban is még végig hakniztam, és 2024. január elsejétől van ez elvágva. Idén leginkább a saját dolgaimra figyelek, meg a srácokkal való közös projektekre. Jelenleg csak közös fellépést vállalunk, és 2025 végére megpróbálok összerakni egy saját repertoárt, ami elég hosszú és színvonalas ahhoz, hogy egyedül is tudjak fellépéseket vállalni.

Készül már a saját lemezed? Sokszor a fejedhez vágják, hogy kevés a saját zenéd, mindig featelsz valakivel.

Lehet, hogy valaki ezt negatívumnak gondolja, én úgy élem meg, hogy várják csak a saját zenéket. Minél tovább várják, annál nagyobbat fog ütni. A közös dalokban is mindig adok magamból egy kis darabot, szóval már tudják, mit várhatnak tőlem – és meg is fogják kapni jövőre.

A tripla Puskás után – ahol két este is ti voltatok az előfellépők Deshsel – volt benned olyan érzés, hogy innen hova tovább?

Szerintem nem egy helyszín nagyságával maxolod ki a karrieredet. A show színvonalát kell tovább emelni. A legtöbb lehetőség erre nyilván a Puskásban volt, de én teljesen meg voltam elégedve az augusztus elsejei Budapest Parkkal is. Az egy brutális show volt.

Ez volt az első nagy önálló koncertetek, aminek a végén Desh elsírta magát a meghatottságtól.

Sok megható pillanat volt azon a koncerten. Nekem aznap volt a szülinapom: na, azt durva volt átélni a színpadon, hogy több mint tízezer ember énekli neked a Boldog szülinapot. Hogy ennyien elismerik Desh-t, a szakma, a barátok, a család – ez egy elég emocionális pillanat.

Te is meghatódtál?

Amikor sokan vannak körülöttem, nem jön ösztönösen, hogy elérzékenyüljek. Olyankor tudok inkább, amikor fekszem otthon az ágyban, és átgondolom a dolgokat. Hogy milyen szerencsésen alakul minden, milyen jó, hogy ezek az emberek vesznek körül minket, milyen jó a háttércsapat is minden téren. Pont a megfelelő emberekkel együtt építjük ezt az álmot. Azt érzem, hogy idén végre célba értünk.

interjú: Soós Tamás
fotó: Frank Olivér