Krúbi most lett igazán nagy király – Ilyen volt a III. Krúbi koncert az Arénában

2024.01.28. 17:05, soostamas

Látványos show-t, vicces gegeket, faszágyút, varázsszőnyeget és repülő ketrecet, meg az új szintre lépő új dalait hozta Krúbi az Arénába, ahol eddigi legjobb koncertjével koronázta meg a karrierjét. Fotógaléria + beszámoló.

Egy előadónál gyakran vízválasztó a harmadik lemez, ott derül ki, hogy a lendületből jövő első és a kiforrottabb második után tud-e még újat mondani. Krúbi erre már a Nehézlábérzés után nagy váltást hozó, az ötletes, vulgáris hiphopot perverz, progresszív popzenévé fejlesztő Ösztönlényen választ adott, de ahogy azt a recorderes nagyinterjújában is kiveséztük, dalszerzőként, énekesként és előadóként is a III. Krúbira ért be igazán. Ott vált reflektálttá a humora, pompás szatírává a faszos viccei, és néha megdöbbentően drámaivá az addig sokszor egy-egy sorba bújtatott önterápiája, ráadásul a Szív után végképp szabadjára engedte a benne élő filmrendezőt, és történetmesélős dalaiból zenei, hangulati és érzelmi váltásokkal teleszórt, többtételes, többrétegű kisfilmeket, vagy ahogy ő mondta, tragikomédiákat csinált.

TRÓNTERÁPIA. KRITIKÁNK A III. KRÚBIRÓL.

Ebből aztán egy szórakoztató, látványos, és néha már groteszk színpadi show-t csinálni igazi magaslabda volt Krúbinak, amit az Arénában le is csapott. Egy középkori vár barokkos tróntermére emlékeztető színpad tetején, két hatalmas péniszágyú mellett, pár perc után felakasztott táncosok gyűrűjében lépett színre a tökéletes koncertkezdésnek bizonyuló Partyzánnal, ami egyszerre volt a metálzenéken felnőtt, itt pár perc után már királyi palástban gitárszólózó Krúbi nedves rockfantáziája, és a nyári Viktória királynős koncertek logikus folytatása. Amit aztán előbb a Mini Krúbi követett (egy füstágyúzó mini-Krúbival), majd A Tankcsapda Sem Hazudott Mindenben, és sorban az egész lemez, amit kockázatos vállalás volt persze, pláne lemezsorrendben eljátszani az összes új dalt egy ilyen bulin, mert könnyen kiszámíthatóvá válhat tőle a műsor, de itt tökéletesen sült el, sőt: első arénakoncertjének első egy órája a legjobb volt, amit eddig Krúbitól láthattunk élőben.

A decemberi Mini Krúbi turné után már megvolt az új számokhoz a kellő rutin, de még megmaradt az első koncertek érzelmi stenkje is, így nyers, sokszor a katarzisig túlfűtött volt az előadás, amire szépen rásegítettek a vizuálok is. A babám zokog az ágyon vérvörös, epilepsziás fényei a féltékenységből kirobbanó pánikrohamok hangulatát hozták, a Szellemvasút üvöltésig fajuló fájdalmát pedig a térdelve screamelő Krúbi körül kilövellő füst- és lángcsóvák tükrözték – úgy eresztette ki a gőzt, mintha csak levették volna a fedőt egy sípoló kuktáról.

„NEHÉZ FIATALOS, VULGÁRIS ELŐADÓKÉNT ÍZLÉSESEN MEGÖREGEDNI” – INTERJÚNK KRÚBIVAL AZ ÚJ LEMEZRŐL

Kicsit Krúbi performansza is ilyen volt: egyszerre tűnt a benne működő vulkánokat szabadjára engedő tombolásnak és tökéletesen kontrollált előadásnak, amiben végre élőben is bizonyíthatta, hogy tényleg sokat fejlődött a hangja. Krúbi mindig is kiemelkedő énekesnek számított az újgenerációs popmezőnyben, de itt már nem kellett elnézni a hullámzó élő teljesítményt sem, mert úgy hozta le szinte hiba nélkül az eddigi leghosszabb, kétórás koncertet, hogy közben a túlmozgásos figuráját sem állította takarékra, akinek hebehurgya ugrálása a közönséget is automatikusan felspanolja.

És akkor ott voltak még azok az egyszerű, de frappáns ötletek, amiktől érződött, hogy Krúbi az arénakoncertek műfaját is pont olyan öntudatosan és önironikusan kezeli (és formálja a saját képére), mint a zenéjét. Ilyen volt a kiss cam-eket parodizáló, a közönségben a rasszisták arányát mérő kivetítő, a közönség beugratása a Petőfi kőkemény veretése előtt, vagy az a fingós metavicc, amit azért durrantottak el, hogy történjen valami meglepő is, amikor visszahozzák a színpadra a küzdőtér közepére kireptetett Krúbit.

A nagy, eseményszerű fellépéseken egy ideje már nem szimpla koncerteket, hanem koncertszínházi előadásokat ad Krúbi, amikből eddig a nyári Viktória királynős volt legötletesebb, mert az egy összefüggő történetet mesélt el a királynő temetésével, és a forradalmár ösztönlényből lett új diktátor, III. Krúbi színre lépésével, rögtön ikonikus showelemekkel (a Kutya ketrecben őrjöngős horror-rapje), és meglepő, virálissá vált fordulatokkal, mint Az oroszlánkirály zenéjét kiforgató A Fidesz az úr előadása, vagy az Orbán-bábu lesmárolása. Ez az arénakoncert meg azért volt jó, mert ez lett A rapgalaxis őrzői őrült tudósos sci-fijével megnyitott koncert-Krúbiverzum Bosszúállók-ja, ahol minden összeért mindennel, és kapott egy jobb vagy látványosabb, kettőpontnullás kiadást. A Kutya alatt már nem csak a magasba emelkedett, hanem a küzdőtérre repült ki a ketrec, A hős Krúbi alatt meg nemcsak repült, hanem varázsszőnyegen parádézott Krúbi, amivel így bezárult a kör, hiszen az a szám az Aladdin zenéjére született.

Politikai kiszólás most nem nagyon volt (a Mocskos Fidesz-skandálás is viszonylag hamar elhalt a közönségben), de ez nem csoda, hiszen az új lemezt is épp a magyar politikából való kiábrándulás hatotta át. Ennek jegyében kapott ezúttal is új verzét az Orbán, verd ki a Ferinek, ami alatt maszkos Orbán- és Gyurcsány-figurák sétáltak a fent trónoló Krúbihoz, hogy a dal alatt összegyűlt vödörnyi ondót a fejére borítsák. Míg a Viktória királynős koncerten a Krúbi-herceg még beszállt harmadikként a buliba az új verzében, hogy aztán undorodva csodálkozzon rá, hogy ebben a retyóban a rendszer kritikusa is a rendszer része lesz, addig itt már „geciernyővé” vált a koncertterem, ami menedéket nyújthat az országot mérgező megosztottság elől, hogy aztán az ondóborogatással megjöjjön az este legszomorúbb gegje – tisztának maradni, kilépni ebből a kétpólusú világból mégsem lehet.

Imponáló volt egyébként az a következetesség, ahogy Krúbi az első pillanattól az utolsóig koncepcióban tartotta az estét. Így alakította hozzá a III. Krúbi-érához az Orbán, verd ki a Ferinek-et, de így választott például előzenekart is (az őt a legelső számai óta támogató, elő- és példakép Killakikittet), akik jól illettek a popzenei generációváltással, a generációk egymásra hatásával és az öregedő lázadók kilátásaival is foglalkozó album bemutatójára (ráadásul egy félórás besztoffal iszonyú jól felpörgették az estét). De ennek jegyében tekintett el attól is, hogy az Arénában megszokott sztárparádéra futtassa ki a koncertet (az meg nem illett volna egy ennyire személyes album bemutatójához), de azért nyomott egy jó featet (az Üzeneteket a Killakikitt-tel), és annak is megtalálta a módját, hogy beköszönjenek a III. Krúbin egy kalaplengetés/vendégsor erejéig megidézett pályatársak (Giorgio, Beton.Hofi, Azahriah animációban, Sisi a Tárgyalás a nők vezérigazgatójával kísérővideójában). Az az szem cameo, amit mégis bevállaltak, pedig több mint jól sült el (Ganxsta Zolee jött fel káromkodni és kicsit gitározni a róla is szóló szám végén).

És hát így dobta össze a setlistet is, amiben más talán a ráadásba pakolta volna a régi slágereket, ő viszont a III. Krúbi után szórta el őket, mert blokkokra tagolta az estét, a három lemez köré épülő három felvonásra, dramaturgiában is hozva az új album „nézd, honnan jöttem. miben fejlődétem és hová jutottam el” ívét. Így aztán pont jó tempóban jöttek a hülyülős-bulizós számok (BÁMM, Nehézlábérzés) az érzelmileg súlyosabbak (Szellemvasút) után, amelyek között most is kreatívak voltak az átkötések („Misi, leragadt a lábam!”), és azt is megmuthatták a dj-pult mögött feketeköpenyes Hókuszpókként bulizó, a Mirror Glimpse-ben is biztos társ BEATóval, hogy milyen jó comedy duóvá fejlődtek az évek során („Misi, én gecis lettem!”).

És jó volt látni azt is, hogy a második, nehézlábérzéses blokkhoz egy pártlogókkal díszített, sárga (érted, banán) ruhába öltöző, majd a harmadikban már ujjatlan trikós Krúbi is egyre felszabadultabbá vált, ahogy haladt előre a koncert, egyre spontánabbul poénkodott, és amikor a legvégén elköszönt („Soha nem fogom ezt elfelejteni, és remélem, ti sem!”), akkor mintha már a civil énjét láttuk volna. Ez pedig tökéletes végpontja volt egy olyan lemez bemutatójának, ami arról is szól, hogyan vette át a befutott Krúbi az irányítást az élete felett, mert ebből úgy tűnt, hogy ha nem is szabadult fel teljesen a zsarnoksága alól (hiszen ez valahol a perfekcionizmussal jár együtt), de megtanult vele harmonikusabban együtt élni, és most lehet Krúbi, máskor meg Krisz, ahogy épp tetszik neki, a koncerteken. Aztán az is lehet, hogy csak simán leizzadt és átöltözött, mégis: lehet, hogy ez az igazi happy end?

„ZOKOGVA KIKAPCSOLJÁK A ZENÉT, HOGY HOVÁ FAJULTAK A MAI FIATALOK” – KRÚBI ÉS BEATÓ KEDVENC ZENÉI 2023-BÓL

Lékó Tamás fotói az estéről:

KILLAKIKITT