K-Pop(-rock) szintlépés – Ilyen volt a The Rose az Arénában

Itthon először lépett fel koreai popcsapat az Arénában, ami új szintet hozott a hazai K-pop-történelemben. Beszámoló és galéria a klikk után, amiből az is kiderül, hogy miért olyan nagy szám, hogy ezt a szintugrást pont a The Rose tudta meglépni.

A The Rose nagyon messzire jutott azóta, hogy utoljára Budapesten voltak: a koreai pop-rock zenekar 2018-ban, mindössze egy kislemezzel (és azon kettő darab számmal) a háta mögött járt nálunk és húzott be meglepően nagy tömeget a régi Dürer Kert nagytermébe. Most, hat évvel később pedig már a Budapest Arénába tértek vissza, és itt ismételték meg ezt a bravúrt... ami a két helyszín méretét összevetve azért egy elég durva szintlépést jelent. De képeken látványosabb a különbség:

2018 (Dürer Kert)

2024 (Budapest Aréna)

Mindezt úgy, hogy habár nyilván őket is a globális koreai pophullám lendülete viszi előre, és a rajongóik is gyakorlatilag 100%-ban ebből a közegből érkeznek, kicsit mégis kilógnak az átlag K-pop együttesek közül. Nem csak abban, hogy itt nem egy énekes-táncos csapatról van szó, hanem abban is, hogy a maroknyi hangszeres K-pop formációval (pl. CNBlue vagy F.T.Island) ellentétben ők nagyjából a sztárgyárként működő ügynökségeken kívülről indultak. Ez pedig a koreai zeneipari viszonyokat ismerve elég szép teljesítmény. A sikerhez hozzájárult az is, hogy míg a The Rose nagyjából két évig kényszerszüneten volt (katonai szolgálat és kiadói pereskedés miatt), addig az énekesük, Woosung kiugróan sikeres szólópályába kezdett, így a 2022-es, immár saját kiadó alatti visszatérés után már alapból is jóval nagyobb figyelmet kapott a zenekar. Ezt kihasználva azóta szinte folyamatosan turnéznak, egyre nagyobb helyeken lépnek fel, és a mostani, tavaly indult világturnét már arénákban tolták végig.

A mostani budapesti koncert viszont nemcsak nekik volt szintlépés, hanem a hazai K-pop-színtérnek is: az első koncert (Teen Top, Petőfi Csarnok, 2014) óta relatíve rendszeresen járnak hozzánk koreai popelőadók (csak az elmúlt pár hónapban két másik csapat is fellépett Budapesten), de eddig ezer fő körül volt a közönség maximum, és bizonytalan volt, hogy a hazai rajongók elegen lesznek-e egy arénakoncerthez. A tegnapi este bebizonyította, hogy abszolút igen.

Az már más kérdés, hogy valahol meglepő, hogy pont a The Rose volt a vízválasztó, ugyanis a korai anyagaik egyértelmű Beatles-inspirációja után a visszatérést követően a nagyon hallgatóbarát, nagyon tipikus és éppen emiatt (is) izgalmasnak nem igazán nevezhető amerikai rádiós szoftrock felé fordultak. Vannak azért kitérők, egy-egy dalba – főleg a koncerteken – bepakolnak karcosabb, erőteljesebb részeket, és a tavalyi albumról származó Cosmo nyárifesztiválos EDM-csapatása is kifejezetten érdekes színfoltot jelentett, de ezeket leszámítva az összes dal gyakorlatilag ugyanazt a sémát, és az inkább balladába hajló, simulékony pop-rock stílust követi. A szövegekben náluk is a megszokott, instagramos inspirációs posztokból ismert üzenetek köszönnek vissza, mint „a zene meggyógyít”, „mindenki gyönyörű” stb., de amikor a jegytípusok közt akad negyedmilliós (nem, nem elírás) VVIP-jegy is, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon min van a tényleges hangsúly, a zene pozitív üzenetén vagy a profitmaximalizáláson.

De ezektől függetlenül mindenképpen fordulópontot jelentett az amúgy nagyszerű fényekkel és látványos, LED-falas háttérrel megtolt, kiválóan megszólaló koncert, és még egy lépéssel közelebb került a K-pop ahhoz, hogy végleg közismertté váljon az elkötelezett rajongói bázison kívül is. Ez globális szinten már valamennyire megtörtént, de a színtéren kívüli, ilyen-olyan okból véletlenül a koncerten tartózkodó látogatók elkapott megjegyzéseiből ítélve azért még bőven akadnak olyanok, akiknek továbbra is teljességgel értelmezhetetlen az egész koreai pop jelenség.

Szöveg + fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)