Ismét szinte tökéletes – Ilyen volt a Depeche Mode az MVM Dome-ban

Egy éven belül duplázott nálunk a Depeche Mode, dupláztunk hát mi is: ismét Jankó Bálint (Clayfeet) nézte meg az aktuális budapesti DM-bulit, hogy összevesse a tavalyival, és Lékó Tomi lőtte mellé a képeket.

Már megszokhattuk, hogy egy ideje minden Depeche Mode-koncert teltházas itthon, és így volt ez az aktuális nagylemez, a Memento Mori turnéjának második körében is, a tavalyi Puskás Aréna után most az MVM Dome-ban. A helyszín remek: hiába másfélszer nagyobb, mint a Papp László Sportaréna (ahol szintén többször megfordultak már), mégis valahogy kisebbnek, otthonosabbnak tűnik, a zenekar pedig közelibbnek – bár nem tudom, mennyi látható a legfelső szektor tetejéről. A koncert sokkal jobban is szól, mint a tavalyi: elég hangosan, mégsem konstans masszaként.

ZENE, TÖMEGEKNEK – A DEPECHE MODE-KATALÓGUS.

A zenekar nagyjából tekintettel volt a közönség duplázó részére: a program csereszámai közül a ráadás Condemnation kivételével azt választották, amit tavaly nem hallhattunk, így bekerült a legfrissebb kislemez, a Before We Drown, az azt megelőző My Favourite Stranger helyett. Az új albumot ezen kívül letudják a két nyitószámmal és az első kislemezes számmal, a Ghosts Againnel.

Ezen kívül a műsor olyan, mintha a diszkográfia a közel húszéves Playing the Angel nagylemeznél megállna: a programból hamar, a turné első szakaszában kikerült az általában gyengének tartott Sounds of The Universe általában erősnek tartott kislemeze, a Wrong, és egy klasszikus, a Black Celebration váltotta. A Delta Machine-ról a Heaven néha elhangzik az akusztikus blokkban (most nálunk nem), az Exciter és a Spirit album pedig elő sem kerül.

MIÉRT IMÁDJUK ENNYIRE A DEPECHE MODE-OT?

A program egy számmal rövidebb, mint a turné előző szakaszában, az énekest megterhelő John The Revelator marad ki. A fáradtság a Precious és a Before We Drown alatt így is kezd érződni Gahanen, be-becsúsznak melléénekelt sorok. Jót tesz a két számnyi szünet félidőben, Martin Gore zongorán kísért blokkja alatt. Most a gazdag és izgalmas dalszerzői repertoár egyik csúcsa, a Home és az egyszerűségében megkapó Somebody kerül sorra.

Összességében öt szám kivételével ugyanaz a műsor, mint múltkor: erős kislemezválogatás, igazi meglepetések nélkül. Ezen kívül is nagyon sok minden pont ugyanúgy zajlik, ahogy tavaly láttam. Sőt. A szinte pontosan egy éve kezdődő turné alatt teljesen bemelegedtek, és még profibb, még derűsebb, még energikusabb koncertet kapunk, mint az első körben. Én már nem érzem azt a többletet, amit az Andy Fletcher halála utáni első koncert jelentett, de enélkül is minden tökéletesen működik. Nincs üresjárat, egy percig sem hagyják a közönséget unatkozni, és tényleg úgy tűnik, hogy ők is őszintén élvezik. Nagyon tudják, hogyan kell bánni a rajongókkal, és ehhez a mindig euforikus magyar közönség készségesen megadja az ehhez szükséges rendkívüli energiát. Cserébe az Everything Counts után extrán kedves pillanat, a közönség első sorában Lottinak pedig életre szóló élmény, amikor Dave csak neki énekli a Happy Birthdayt.

A Depeche Mode évtizedek alatt igazi koncertzenekarrá vált, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Előbbiekről szólt eddig a cikk, utóbbival pedig az szembesített, hogy a lányommal (Abigél, 20) és a fiammal (Zsigmond, 17) néztem meg a produkciót. Egy sor általuk kedvelt műfaj a triphoptól, sőt hiphoptól a downtempón és industrialon át az új reneszánszát élő szintipopig és darkwave-ig bevallottan vagy felismerhetően épít a zenekar bő negyvenéves életművére. Finom és szokatlan elektronika, ipari, fémes, analóg hangok és hangzások, erős melankolikus atmoszféra, magasak és mélyek minden értelemben – a gyerekeim ehhez tudnak kötődni, és a stúdióverziókban meg is kapják. Mindebből viszont a tízezres koncerteken nem sok marad. Élőben a Depeche Mode energikus, elektronikus alapú, kicsit homogén rockzene. Ezzel persze semmi baj nincs, a koncerten részt vevő sok fiatal bizonyította, hogy egy generációval később is működik.

A MAGYARORSZÁGI DEPECHE MODE-RAJONGÁS RÖVID TÖRTÉNETE

Dave Gahan ezen a turnén visszatért a kis ideig hanyagolt elköszönéséhez: See you next time! Nem bánnám, ha lenne még lemez és turné, mert ha lesz, világos, hogy mi is sorra kerülünk.