„Nem csak finom zenét játszunk” – Nagy Emma Quintet-interjú

Májusban már a harmadik nagylemezét jelenti meg a hazai jazz egyik legizgalmasabb, legfrissebb fiatal hangja, a Nagy Emma Quintet. A Bartók Konzervatórium növendékeiből 2018-ban alakult zenekar két jól fogadott, a kortárs jazzt pop- és rockhatásokkal árnyaló lemez után Fenyvesi Márton sound designer/producerrel készítette el új, Synced című albumát, amit április 27-én egy „lemez nélküli lemezbemutató koncerten” játszanak el az Opus Jazz Clubban. Nagy Emma énekessel és Cseh Péter gitárossal jazzkörökből érkező feddésekről, elviselhetetlen suttogásról és a fiatal jazz-zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk. Az új lemez első single-je, a When the Loving Comes az interjúnkban debütál.

Milyen fejlődési ívet jártatok be zenekarként három lemez alatt?

Nagy Emma: Szerintem a három lemez leír egy szép ívet. Már a másodiknál is azt éreztem, hogy sokkal jobban egyben van, mint az első, és ez a mostanira fokozottan igaz. Mintha sokkal koncepciózusabban alkotnánk, de nem tudatosan, egyszerűen csak azért, mert egyre jobban összehangolódtunk. Az elmúlt fél évben pedig kvázi hatodik tagként csatlakozott hozzánk Fenyvesi Márton, aki a Synced producere volt. Az ő tapasztalatainak köszönhetően ez egy zeneileg érettebb, hangzásában dúsabb album lett.

EMMÁÉK NÁLUNK MUTATTÁK BE A MÁSODIK LEMEZÜKET. 

Cseh Péter: Már az LFO megjelenését követően elkezdtünk az egész anyagon átívelő koncepciókon gondolkodni Ábelék váci házában, de ezeket később mind elvetettük. A harmadik lemeznek már az előkészítését is másképp akartuk csinálni, de végül ugyanúgy állt össze az anyag, mint a korábbiak: mindannyiunknak felkerült rá néhány száma. A recept nem változott, a kivitelezés viszont igen. Már az LFO-nál is Fenyvesi Marcit bíztuk meg a mix-maszterrel, aki annyira belelkesült, hogy a vártnál jobban belemélyedt az anyagba. Már ott megtapasztaltuk, milyen jó közösen dolgozni, így egyértelmű volt, hogy az új lemezt vele szeretnénk elkészíteni. Ő pedig a korábbiaknál egy jóval produceráltabb lemez képzelt el. Ez valószínűleg egyébként is ilyen lett volna, mert hiába vonultunk a tervezettnél később stúdióba különféle Covid-ügyek miatt, a legtöbb számban még mindig maradt kidolgoznivaló. Úgy döntöttünk, hogy ebből erényt kovácsolunk, és nagyobb hangsúlyt helyezünk az utómunkára. Sok ének- és gitársávval dúsítottuk utólag a stúdióban felvett zenéket.

Nagy Emma: Marci a korábbiaknál vokálisabb albumot szeretett volna készíteni, ezért a hangszeres részekhez is vettünk fel énekszólamokat. Ettől a legtöbb szám karaktere alapvetően megváltozott.

Cseh Péter. Fotó: Scholtz Kristóf.

Mennyire vitt ki titeket producerként a komfortzónátokból?

Nagy Emma: Marci stúdiójában próbáltunk nyár eleje óta, így már korán rálátott a számokra, és lényegi kérdésekben adott tanácsokat, amelyek sokat alakítottak azok szerkezetén. Az utómunkában viszont volt pár ötlete, amit visszautasítottam.

Például?

Nagy Emma: A hörgést elfogadtam, a suttogást már nem. Ha van, amitől kivagyok egy zenében, az a suttogás. Egy másik dalban egy goás effektre mondtam nemet. Csak nevettünk ezeken. Ezek apró ízléskülönbségek. Előadni nem volt probléma, de visszahallgatni nem volt komfortos.

Cseh Péter: Sok gitártémát is együtt fejtettünk meg. Szinte minden nem improvizatív részt, amit a stúdióban elektromos gitáron játszottam, bedupláztam akusztikuson is, és ezek végül különböző arányokban keverednek. Rábíztam magam Marcira, hogy úgyis jót fog alkotni belőle. Az első single-lel (When the Loving Comes), amit a dobosunk, Klausz Ádám írt, sok dilemmánk volt, de aztán kiemelkedően érdekes dal lett belőle. Ádi csak néhány gitárrészt írt bele, és Marcival belefejthettünk egy csomót. Olyan dolgokat játszatott velem, amit alapból nem csináltam volna: volt, hogy neosoulos gitárt kér, máskor meg bluegrassos akusztikus gitározást imitáltam, amik elsőre meglepőek voltak, de aztán persze tökéletesen illeszkedtek a zenei környezetbe. Sokszor instruálta az egész zenekart is, hogy ilyen vagy olyan módon játsszunk, és ezek a próba jellegű eljátszások sokszor hasznosíthatóak is lettek. Nagyon nyitott volt a lemezkészítési folyamat, és ez a hasznára vált. Ahogy az is, hogy Fekete-Kovács Kornél vendégeskedik három dalban, egy bluesosban, egy balladisztikusban, és egy tempós, de nyugodt hangulatú szerzeményben, és így három különböző oldalát is megmutathatta.

Nemrég úgy fogalmaztatok, hogy „miközben egyre inkább egy rockzenekarrá válunk, egyre jobban csiszolódik és finomodik a zene, amit játszunk.”

Cseh Péter: Jazzkörökből meg is feddtek minket ezért a mondatért.

Nagy Emma: Ezt nyáron mondtam, amikor több napot voltunk Baszkföldön, és itthon is összekötöttünk egymással koncerteket, mintha turnéznánk, és ettől úgy éreztem, összekovácsolódott a zenekar. Igazi közösséggé váltunk. A jazz-zenekaroknál gyakori, hogy beugranak zenészek egymás helyére, vagy projektjelleggel működnek formációk és gyakran cserélődik a tagság. Nálunk viszont mostanra kialakult egy közösségi szellem, aminek nagyon örülök. Másrészt pedig arra utaltam, hogy nem csak finom zenét játszunk. Nem jazz-zenekarként gondolunk magunkra, ami nekiáll jazzdalokat írni, hanem tudatosan elengedtük magunkat műfajilag, és ez nagyon érdekes eredményekhez vezetett.

Félve kérdezem, nehogy ezért is megfeddjenek, de mondhatjuk, hogy populárisabb lett a zenekar hangvétele?

Nagy Emma: Szerintem igen, bár én már az LFO-ra is azt gondoltam, hogy könnyű zene, de a többiek azt mondták, nem az. Ezt belülről nehéz megítélni. Az biztos, hogy a hangzás populárisabb lett, dúsabban szól az új lemez, és a legtöbb szerzeményünk szerkezetében és zenei témájában is dalszerű.

Cseh Péter: Vannak kimondottan popzenei megoldások a lemezen, de aztán mindig jön valami oda nem illő, ami ellensúlyozza ezt. Ádi számában például olyan erőszakos, széttorzított hangszínen játszott, killer jazz-zongoraszóló van, amilyen soha nem szólalhatna meg rádióban. Száz százalékos popszám nincs a lemezen. Száz százalékos jazzszám azért talán van.

Másfél éve Tálas Áront Oláh Krisztián váltotta a zenekarban. Ez milyen változást hozott a belső dinamikába?

Nagy Emma: Krisztián belépése óta többet próbáltunk, sokat fejlődött az összjátékunk.

Cseh Péter: Áron és Krisztián játéka sok mindenben hasonlít, és sok mindenben eltér egymástól, de ennél fontosabb, hogy Krisztián igazi csapatjátékos, aki jóval aktívabban részt vesz a zenekar életében. Nagyon szerettünk Áronnal játszani, de ő az egyéb elfoglaltságai miatt kevesebbet ért rá. Jó érzés, hogy most mindenki a magáénak érzi a zenekart és megerősödött a csapatszellem. Zeneileg is többet tudtunk fejlődni, mert viszonylag stabilan koncerteztünk az utóbbi időben.

OLÁH KRISZTIÁN NEMRÉG FELKERÜLT A MAGYARRADARUNKRA.

Ki milyen hatást hoz a zenekarba? Elég sokszínű a zenei ízlésetek és ez a számokon is érződik.

Nagy Emma: Én sok popzenét és elektronikát hallgatok, bár a saját számaimon inkább a kortárs és klasszikus zenei hatásaim ütköznek ki. Ádi nagyon szereti a popzenét, az elektronikus zenéket és a hiphopot, de hallgat jazzt is; Ábel főleg népzenét hallgat (és játszik is a Söndörgőben), illetve sok jazzt, Krisztián pedig sok komolyzenét, ami érződik a játékán és a szerzeményein.

Cseh Péter: Én leginkább jazzt hallgatok, de rockzenén nőttem fel. Led Zeppelint, Deep Purple-t, Jethro Tullt, illetve apám révén blueszenéket, Eric Claptont és sok Hendrixet hallgattam. Gitárosként sok fúvós, Miles Davis, John Coltrane, Sonny Rollins, Joe Henderson inspirál, gitárosok közül pedig John Scofield nagy kedvenc, valamint Pat Metheny és Bill Frisell, a modern vonulatból pedig Kurt Rosenwinkel, akit mindenki nyúlt, aki utána jött.

Fotó: Kis Kata.

Ez a lemezetek már nemzetközi terjesztésben, a svájci Unit Recordsnál jelenik meg. Ez a külföldi sikerek – megnyertétek a krakkói JazzJuniors fődíját, illetve bekerültek a Getxo jazzverseny döntőjébe – következménye?

Nagy Emma: Nem. Elküldtünk pár helyre két számot, visszajelzett egy francia és egy svájci kiadó, és mi – elsősorban a kommunikáció gördülékenysége miatt – a svájcit választottuk. Ezt egy gitáros, John Scofield volt tanítványa vezeti.

Cseh Péter: Hans Haertler, a kiadó igazgatója el volt ragadtatva, hogy milyen egyedi, innovatív, emotional a zenénk. Reméljük, a nemzetközi terjesztés is fog hozni jó lehetőségeket.

MIT HALLGATOTT EMMA RONGYOSRA TAVALY? MUTATJUK!

Most mennyire vagytok jelen az európai jazzszíntereken? Egyáltalán mennyire ambicionáljátok a nemzetközi karriert?

Nagy Emma: Nyáron felveszünk egy új lemezt Olaszországban, Róma közelében; ez a lehetőség a krakkói fődíjjal jött. Ott adunk két koncertet is, egy nagy, nívós olasz fesztiválon, a Fara Music Fesztiválon, aztán megyünk Dél-Tirolba, majd Barcelonába néhány koncertre, köztük a Jamboree-ba. Londonba is hívtak minket koncertezni, de oda is turnéjelleggel kellene szervezni több fellépést, és ez nem egyszerű. Én mindenesetre nagyon szeretek utazni és koncertezni.

Cseh Péter: Ha meg tudjuk valósítani az idei terveinket, az jó alapja lehet a hosszú távú olasz és spanyol jelenlétnek. Nehéz nyomot hagynia kint egy zenekarnak, de muszáj elérnünk egy kritikus tömeget és eleget játszani egy adott régióban, hogy bekerüljünk ott a köztudatba, és utána jó esetben vissza tudjunk menni koncertezni. Nem lehet turnékat leszervezni a nulláról, ezért most még szórványosan játszunk, itt egy koncert, ott egy fesztiválfellépés. Remélhetőleg a svájci kiadós megjelenés is fog olyan jól mutatni a nemzetközi portfóliónkban, hogy arrafelé is kapunk meghívásokat. Idővel szeretnénk rendszeresen külföldön koncertező zenekarrá válni.

A Nagy Emma Quintet április 27-én, szerdán az Opus Jazz Clubban ad lemezbemutató koncertet, ahol egy szám kivételével a teljes, májusban megjelenő albumukat eljátsszák. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Scholtz Kristóf