Jövő szombaton Coby Sey és Kee Avil a Trafóban!

A londoni, kanadai, ukrán és budapesti underground legizgalmasabb figurái egy este, október 15-én, a Trafóban. Első szólólemezével jön a kísérleti pop és poszt-grime színtérről ismert Coby Sey, a kanadai Vicky Mettler hátborzongatóan szép számokban zúzza szét, amit a klasszikus dalszerkezetről gondolunk, ősrégi gépeken kütyüzik Nikolaienko, az ukrán hangkollázsművész, ráadásul ezen az estén debütál Janky Máté és Molnár András új projektje. Mindez a mindig remek UH Fest keretében.

Coby Sey neve garancia a minőségre. A délkelet-londoni pezsgő zenei színtér kulcsfigurája legtöbbet barátai, a bátran törékeny r&b-t játszó és nyáron a Kolorádót is megjárt Tirzah-val, a furapopos, ufószerű művészfilmzenék sorát jegyző Mica Levivel, valamint Kleinnel dolgozott, de producer-dalszerzőként felbukkant Lafawndah, Kelly Lee Owens, és bátyja, Kwes kiadványain is. Bár a rapper-dj-producer adott már ki EP-t a saját zenéivel (a 2017-es Whities 010-t, amit a londoni tömegközlekedéshez fűződő "se veled, se nélküled" viszonya ihletett), első szólólemeze, a Conduit csak idén szeptemberben jelent meg. A civilben webdesignerként dolgozó Coby Sey öt éven keresztül érlelte az albumot, amelynek hangulatára a Brexit, a Covid, és a nem épp fénykorát élő brit politika is rányomta a bélyegét. A Conduit Coby Sey évek óta érlelődő zenei víziójának egyértelmű csúcspontja, és pont azt hozza, amit a kísérleti r&b, a poszt-triphop, a jazz, az improvizáció, a grime és a klubzene határain egyensúlyozó előadótól vártunk: kába szintik, ambient hangtájak, tűpontos, inkább szavalásnak ható rappelés, és sok-sok emlékezetesen erős sor. Coby Sey első magyarországi koncertje kihagyhatatlannak ígérkezik, már csak azért is, mert a színpadon Ben Vince, Momoko Gill és Alpha Maid lesznek a társai – szintén nem ismeretlen figurák.

Sokan próbálkoznak a dalszerűség és az elektronikus kísérletezés összehozásával, de a kanadai Vicky Mettler az egyik legeredetibb és egyben legjobb a mezőnyben. Avantpop projektjével, a hol Scott Walkerhez, hol a Coilhoz, hol meg a korai PJ Harvey-hoz hasonlított Kee Avillel idén tavasszal adta ki első lemezét, amin „sokszínű, kifejező éneke mellett gitározik (a majdnem egyszerű kísérettől a gerjesztésig), olykor zongorázik; valamint apróra szeletelt, szanaszét tört ritmusokat és meglepő, olykor furi-izgi, máskor sötét és pincemély elektronikus hangokat hallunk” – írtuk róla kritikánkban. „Ha csak úgy belehallgatunk, akkor elidegenítő, absztrakt kísérletezésnek is hathat, ám ha hagyjuk, hogy a – viszonylag könnyedebb – kezdetektől magával ragadjon, akkor kiderül, hogy ezek sajátos módon tényleg dalok. Nem úgy, hogy a verze-refrén szerkezetet követnék, hanem úgy, hogy követhető, átélhető érzelmi ívük van; az absztrakciók, torzulások, meglepő kanyarok – túl azon, hogy az ilyesmire fogékonyaknak önmagukban is érdekesek – ezt mélyítik el, és az eredmény egy különleges album.” A gitáros-elektronikus Kee Avil rendszerbe foglalt káosza ráadásul élőben is babonázó élmény.

És ha ez nem lenne elég, a két kuriózumnak számító headliner koncert mellett fellép még a jelenleg Tallinnban élő ukrán hangkollázsművész és hangarcheológus, a kijevi Muscut Recordsot alapító, zenéjét elnyűtt, 40-50 éves hangcuccokon előállító Nikolaienko, és ezen az estén mutatkozik be közönség előtt az S+, a hazai kísérleti digitália karakteres alakjainak, a Daddypower kiadót vivő Janky Máténak (Alley Catss) és Molnár Andrásnak (The Stanley Maneuver) az új kollaboratív projektje.

Jegyvásárlás. Facebook-esemény.